Tot El Camp

Inkompetencia implikálta inkompatibilitás

2017. február 16. - vigvik

gza20l7z.jpeg

PSG-Barcelona 4-0

Amikor egy edző eldönti, milyen hadrendben küldi pályára fiait, sok tényezőt kell mérlegelnie. Igazodnia kell a klub hagyományaihoz, a játékosai karakteréhez, az ellenfélhez. Egyetlen dolog van, amit nyugodtan ignorálhat: önnön rögeszméit.

Luis Enrique - sokunk által helyeselve - tovább csillapította a Barca 'mindenáron támadunk' hozzáállását, ezzel kreálva teret támadóinak. Cserébe a csapat egyre többet kénytelen fegyelmezetten, formációt tartva, tolódva védekezni. Ehhez erre az idényre egy egyre markánsabban kirajzolódó 4-4-2 formációt választott. Nem teljes újdonság ez persze, már tavaly tavasszal is ki-kipróbáltuk egy-egy rövidebb periódusban, de ahogy heinrich is megjegyezte egyik őszi BL-szakértése alkalmával: korábban ez nagyon nem jellemezte a Barcát. Jobbára egyébként a támadó hadrendet (4-3-3 elvileg) szokás a csapattal kapcsolatban emlegetni, ennek sokáig azért volt létjogosultsága, mert egyrészt szinte végig mi támadtunk, ezért valóban ez volt a domináns, másrészt védekezésben nem igazán váltottunk formációt, maximum a két szélső támadó zárt visszább (4-1-4-1).

A 4-4-2-t lehet istenverte jól használni bekkelésre, kaptuk az arcunkba mi is rendesen az utóbbi években Simeone jobb sorsra érdemes bandájától. Ezt most nem bontanám ki már részletesen, akit érdekel olvassa el ezt a posztot. (Egyébként is érdemes, sok az összecsengés a mostani meccsel.) A lusták kedvéért azért néhány kulcsgondolatot kiemelnék ismétlésképpen: a 4-4-2 gyengéje, hogy a divatos felállásokkal (4-2-3-1 vagy 4-3-3) szemben a pályán közepén, a centrumban létszámhátrányban van (2 vs. 3). Ezért a két belső középpályás szerepe hatványozott fontosságú, valamint a csapatnak erre a hibára feltétlenül rá kell kompenzálnia egyrészt szűken helyezkedő szélsőkkel, másrészt azzal, hogy a kaputól távolabbi középső területekre a támadók zárnak vissza. Mivel a zsebben, a középpálya és a védelem között nincs külön ember, ezért különösen fontos, hogy a sorok kompaktan, egymáshoz közel legyenek meghúzva, és hogy a két belső ember nagyon szigorúan tartsa a posztját. Igazából legjobb, ha az egész felállás végletekig rigid. (Lásd tavalyi Atléti, iskolapélda.)

Na, ebből nem láttunk mi tegnap semmit. Az Iniesta, Busquets duó középen óriási hibának bizonyult. Két olyan embert tenni a 4-4-2 közepére üldözni a labdát, akik igazából az intelligens játékukkal tündököltek világéletükben, ráadásul nincsenek 100%-os állapotban - hát minimum kétséges döntés... Vegyük ehhez hozzá, hogy a fentiekre fittyet hányva, Suárez és Messi magasról tojtak a védekezésre, ezért a letámadásra egyébként is hajlamos Ini és Busi rendre kirongyolt az ellenfél mélyen helyezkedő labdás emberére (előfordult ráadásul, hogy egyszerre mindketten), így a védelem és a belső középpályások között nemritkán 20-25 méteres lyuk tátongott, ahova aztán vígan mozogtak be a párizsiak, hogy lendületből vihessék a védelemre a labdát. (Pont emiatt halt ki a felállás, mert lényegében Simeone berobbánásáig nem tudott igazából mit kezdeni a klasszikus tizes poszton ügyködő játékosokkal.) De én azt gondolom, nem lehet elővenni a rutinos sztárjainkat emiatt, különösen a kiemelt duót sajnálom. Barca-csemeteként gyakorlatilag az anyatejjel szívták magukba a 4-3-3 és a totális futball minden csínját-bínját, nem csoda hát, hogy a merev, poroszos 4-4-2 sehogy nem fekszik nekik.16807002_1251111158300514_8401941419215552906_n.jpg

S egy nagyon fontos aspektusról még nem is beszéltünk. Bár elméletileg támadásban a szerkezet visszavált 4-3-3-ba, a valóságban ehhez idő kell, legalább néhány passzt tennie kell a csapatnak, mire végbemegy a tranzíció. Ez a néhány passz pedig még lényegében a 4-4-2 szerkezetben történik. Ez pedig újabb kulcspont, hiszen a 4-4-2 alapvetően egy négyszöges játékszervezésre alkalmas, a Barca-suli pedig ugye a háromszöges játékszervezésben hisz, emiatt is lehet, hogy a labdakihozatalok eleje sokszor besül - nem ott vannak az emberek, ahol a játékosok megszokták, ahol kellene lenniük.

Összességében kijelenhető, a saját nevelésű kulcsjátékosok nem nagyon tudnak alkalmazkodni a 4-4-2 követelményeihez, ez a felállás a keretünkkel egyszerűen nem kompatibilis. Továbbmegyek, nagyjából az egész Barca-filozófiának, Barca-stílusnak is ellemond, és néhány üdítőnek semmiképp nem nevezhető kivételtől eltekintve egy elavult, ósdi formáció. (Amit majd egyszer persze újrafelfedeznek.)

Tulajdonképpen az egész szezont végigkiséri ez a probléma (különösen a labdakihoztalok terén hangsúlyosan), és nyilván ez csak egy a sok tényező közül, ami meghatározza csapat játékát, de ez az, ami szerintem tegnap  a látványos bukás elsőszámú oka volt. Egyébként paradox módon Busquets és Iniesta sérülése talán nem véletlen hozott némi enyhülést, hiszen sokszor olyan emberek kerültek a tengelybe, akik a 4-4-2-höz sokkal jobban tudtak idomulni.

Mindenképp felmerül Lucho szerepe az ügyben. Az nagyjából világos szerintem, hogy a 4-4-2 zsákutca. Kérdés, hogy meddig kell az edzőnek ragaszkodnia egy újításához. Én nagyon remélem, hogy ez egy jó lecke volt, és visszatérünk a korábbi sémához. Mellékszálként az is jó lenne, ha elfelejtené végre Gomest, aki speciel nem azért botrányos, mert zavarja a 4-4-2. Nehéz tavasz vár ránk, én jelenleg nem nagyon tudom elképzelni, hogy jövőre is Luis Enrique lesz majd az edzőnk - akár változtat a közeljövőben, akár nem. Abszolút nem lenne meglepő, ha Luchónak végül egy Rijkaard-szerű karrier jutna mind a Barca élén, mind összességében tekintve is.c4vg2gqvyae4c3r.jpg

Ter Stégen (7) - Megtette, amit emberileg lehetett. Ha ilyen népekhez kapcsolódó sztereotípiákban gondolkozunk, Stéga perfekt mix, van benne egy adag északi hűvös nyugalom, meg egy jó rész német elszántság.

Sergi Roberto (4) - Robika példás szorgalmú tanuló, aki hetedikben, az első fizika órán, a sűrűség fogalmánál elérte képességei korlátait. Most Draxler a relativitáselmélet differenciálgeomteriai hátterérőből vizsgáztatta, és ugyan Robika keményen biflázott hetekig, de a jólelkű André olyan lelkesen súgott végig ökörségeket, hogy végül mindketten megbuktak. Talán ha a Meunier-tételt húzta volna...

Piqué (4,5) - Busquets mögött egy fokkal talán jobb élete volt, mint Umtitinek amott, de így is csőstül jött az áldás. Véletlen sem mondanám, hogy derekasan helyt állt, de valahogy nem tudom igazán hibáztatni.c3-gwrvw8aa-ysz.jpg

Mosolyogj Gery, Valentin-nap van, kiverem neked, négyszer

Umtiti (3) - Hát ez őrült szar volt, kezit csókolom. De ugyanaz a helyzet, mint Piqué esetén - javarészt lendületből jöttek rájuk, egyenlő létszámban. Szinte reménytelen volt a helyzetük. Mindemelett a nulla szerelés és az egyetlen tisztázás nehezen magyarázható.

Alba (5) - Nem támadták annyit direktben az oldalát, a védőmunka elmaradásáért talán a legkevésbé vehető elő, viszont előre eszméletlen szárnyaszegett volt. Pedig Neymar próbálkozott becsülettel, lett volna kit támogatnia.

Gomes (3) - Az a mentsége van, hogy legalább hajtott becsülettel. De egyébként szigorúan a foci oldalt nézve, ez egy büdös nagy karó. A támadáshoz totál balfasz, szinte említést sem érdemel. Védekezésben meg olyan esetlen, hogy az embernek komolyan röhöghetnékje támad tőle. Fifában van (illetve volt...) az, amikor rohadt messziről megpróbálsz egy nem becsúszó szerelést, és akkor a játékosod berogyaszt, mintegy jelezve, hogy tudja mi a dolga, de azt innen nem lehet. Na Gomes ezt a mozdulatot kopizza, s a hatékonysága is pont ugyanolya, mint a játékban.

Busquets (4,5) - Neki legalább voltak jó momentumai. De úgy alapból inkább az maradt meg, hogy meggondolatlanul és eredménytelenül letámad, óriási zsebet nyitva ezzel a védelem előtt.

Iniesta (2) - Rettenetes és egyben nagyon-nagyon szomorú volt ez. Nem állt készen a mérkőzésre, pláne nem ebben a totál testidegen szerepkörben. Meunier a saját térfelük közepén kicselezte Neymart, és utána rávezette a labdát Umtitire. Értitek, Umtitire. Don Andrés pedig szépen kocogva, egészen közelről, majd egyre távolabbról figyelte. De az az igazság, hogy mindegyik(!) gól előtt a pálya jobb-középső részén jöttek át. Védekező munkát még csak imitálnia sem sikerült a Donnak, a támadásról meg jobb nem is beszélni...

Messi (3) - Tulajdonképpen én ezért voltam mindig is Messi egyik fő kritikusa, mert nyilvánvaló volt, hogy egyszer lesz majd olyan, amikor nem marad sem mentség, sem kifogás. Semmi.process.jpeg

Suárez (2,5) - Hát neki se jutott eszébe magától, hogy a középkör környékére visszazárjon, megvárta, amíg Busi kilép, hátha jól bepasszolják mögé. Értékelhetetlen, zéró - de róla legalább csak egy gólt kaptunk.

Neymar (6) - A reménysugarunk volt végig, az egyetlen igazi ziccerünk is kizárólag neki köszönhető. Ha le kellett volna cserélni, még sokkal szarabb lenne most.

Rafinha (-) - Hozott némi változást és életet, de nem lett megváltó.

Rakitic (-) - Érthetetlen, miért nem kezdett.

comments powered by Disqus

Tetszett a bejegyzés? Kövesd a blogot!

blog.hu