"Egy perc: a Nyár meg sem hőkölt belé
S Párisból az Ősz kacagva szaladt.
Itt járt s hogy itt járt, én tudom csupán
Nyögő lombok alatt."

/Ady E.: Párisban járt az ősz (részlet)/

Mikor az ember szar meccset néz, ahol elverik a csapatát, mint jég a határt, mindig jó vigasztalódás arra gondolni, hogy lehetne még ennél is rosszabb, olvashatnánk például Ady-verseket. De egyébként, érdekes módon pajzán költőnk mélykomor művei is tudnak néha felszabadítólag hatni - a magyar már csak ilyen, sírva vigad.

Az imént értem haza egy elmetágító Halácsy Péter-előadásról, ahol hallottam néhány érdekes dolgot. Például azt, hogy az ember sikerességét alapvetően befolyásolja a "mindset"-je, amit nem nagyon tudok lefordítani, de talán hozzáállásnak, beállítottságnak, gondolkodásmódnak mondanám. Az egyik típus alapjában véve saját magában keresi a siker és a kudarc okait, a másik viszont inkább magában a cselekvésben, a tevékenységben. Nagyjából úgy lehet összefoglalni a dolgot, hogy ha beüt a gebasz, akkor azt mondod, hogy mer' béna vagyok, vagy azt, hogy most rosszul csináltam. Utóbbi hozzáállás hordozza a siker és a fejlődés lehetőségét, előbbi nemigen. (Most a klasszik magyar hibáztassunk másokat hozzáállástól (lásd: a csorda-népek lelegelték) tekintsünk el.)

Ha a csapat képes pozitív útra terelni a gondolatait, akkor van értelme megpróbálni a lehetetlent. Ha elkezdenek a képességeikben kételkedni, akkor viszont nincs visszaút, az Ady-állapotról meg jobb nem is beszélni.

"Jöhetnek: Páris szivén fekszem,
Rejtve, kábultan és szabadon.
Hunnia új szegénylegényét
Őrzi nevetve
S beszórja virággal a Bakony."

/Ady E.: Páris, az én Bakonyom (részlet)/

Rohadjak meg, ha értem, mit akar ezzel a verssel a költő. De ebben a versszakban van pár érdekes részlet, amit nem nehéz ráhúzni "az esélytelenek felszabadultsága és halálos nyugalma" gondolatra. Mert ha van valami hozadéka a 4-0-nak, akkor az az, hogy lehet már-már eszetlenül támadni, legrosszabb esetben cumizunk itthon vagy hárommal, kicsit majd kiröhögnek minket itt-ott, de legalább mindenképp elmondhatjuk, hogy mi mentünk előre - nagyon sokat nem oszt vagy szoroz, hogy kicsit nem jutunk tovább, vagy nagyon nem. Ennek maximum a fejekre lehet némi hatása középtávon, de az előzmények után én ebben már nem nagyon hiszek: ha a 4-0 nem tette taccsra a csapatot - márpedig nem tette -, akkor semmi nem fogja.

"És akarok még sok másszínű tintát,
bronzot, ezüstöt, zöldet, aranyat,"

/Kosztolányi D.: Mostan színes tintákról álmodom (részlet)/

Na szóval, ennyit Adyról, meg az búvalbaszott gondolatvilágáról, s ugorjunk az egyik kedvenc versemre. Most nézzen mindenki mélyen magába, és ismerje el: szombaton úgy feküdt le, hogy ez meglehet. Mert beütött a csúcsforma, mint az isteni Diegónak a heroin. Visszautalva az első gondolatokra: muszáj abból kiindulnunk, hogy a cselekvésben, a kivitelezésben volt a gond, nem pedig a képességekben. Így viszont oda jutunk, hogy egy új játékrendszer valóban okozhat döntő különbséget, ad abszurdum annyit is, olyan sokat...

Luis Enrique már jó ideje hibrid felállásokat alkalmaz, vagyis alapjában más sémában védekezünk mint támadunk. Szerintem most ki kellene kukázni ezt az ötletét (is), és egy valamivel konzervatívabb, merevebb 3-4-3-t kipróbálni. Igen, ha rá akarunk próbálni az esélyre, nem nagyon szabad gólt kapni, de ugye ne feledjük el, hogy mindenképp egy nagyobb kazallal kell rúgni. Ez már olyan, mint short stack pókerezni: blöffölni kell és rizikózni a legelejétől kezdve, ahogy fentebb kifejtettem, nincs mitől félni.

"Hogyha golyóznak a gyerekek,
az isten köztük ott ténfereg.
S ha egy a szemét nagyra nyitja,
golyóját ő lyukba gurítja."

/József A.:Isten (részlet)/

Még egy dolgot említenék, mielőtt fény derül a rengeteg idézet okára (országomat egy béna viccért): Messit. A hétvégén eszelős volt. Minden labdaérintése hibátlan volt gyakorlatilag, és amíg volt kedve, úgy ment, mint a mérgezett egér. Bekattant a csávó, átment tömegpusztító üzemmódba - nagyon régen játszott utoljára így, ha egyáltalán valamikor. Neymar pedig ugyan nem nőtt fel mellé, de csak azért maradt megint le, mert Messi is pont most lépett szintet. Neymar állítólag úgy fellelkesült az akciógólján, hogy rögtön beígért két dugót a csapattársaknak. A Messi-duplára szerintem lehet fogadni, onnan meg már csak egy jó Lalyos kell...

Bájoló lágy trillák,
tarka képzetek,
kedv, remények, triplák,
Isten véletek?

Bajnokok Ligája nyolcaddöntő, második mérkőzés
FC Barcelona - Paris Saint-German
Camp Nou, 20:45