FC Barcelona - Real Sociedad 3:2
A Barca drukker jelenlegi, mondhatni meghasadt lelki állapotát mi sem tükrözhette volna jobban, mint a tegnapi mérkőzés. Egyrészt valahol, legbelül az ember arra vágyik, csak legyen már vége enne a nyomasztó rémálomnak, ami ezzel az önmagával meghasonult(?) társasággal történik. Legyen már vége ennek a szörnyű, életképtelen, testidegen játéknak, és indíthassunk újra tiszta lappal, visszatérve az alapokhoz, amelyet Cruyff hozott el, s tette a csapat "hitvallásává".
Másrészt benned (is) él még az igazi, kitörölhetetlen, álmodozó "futballromantikus" szurkoló, aki valahol legbelül még bízik abban, hogy ez a keret igenis képes idén még egy utolsó alkalommal megrázni magát, ha másért nem, hát önmaga büszkesége miatt...
Hogy a szezonunk hogyan is végződik majd, az bizonyos szempontból már rég eldőlt. Nem kell ehhez kupa, nem kell aranylabda, vagy rekordszámú győzelem az utolsó néhány mérkőzésen. A csapat olyan irányba indult el, vagy tapogatózik, amely teljesen idegen terület számunkra, ezért nem is tudja hogyan reagálja le az adott szituációt, ezért is látod egyre többször a szemekben a tehetetlenség foszlányait. Szenvedve nyerünk, szenvedve veszítünk, s próbálunk egy-egy szalmaszálba belekapaszkodni, mint a haláltusáját vívó ember, aki a vég elől menekülve minden apró jelben a megváltás szikrájának délibábját kergeti.
Ilyen, belül haldokló, de még mindig reménykedő szurkolóként szeretnéd Te is legszívesebben megragadni a gallérjánál fogva az egész csapatot, megrázni és minden energiáddal ordítani az arcába, hogy ébredjenek már fel ebből a ragacsos rémálomból veled együtt, és tegyenek büszkévé úgy, ahogyan azelőtt. Te ennek a csapatnak szurkolsz, ez a tiéd, benned van mélyen, a gondolataidban,... ezért fáj ennyire érezni, hogy valamiért ez a csapat most mégsem a "tiéd", ezért fáj látni, ahogyan belülről rohad bomlik szét az egész.
Szeretném azt hinni, és mondani, hogy az előttünk álló hét pozitív energiákkal jön majd el, s meglássátok, olyan álomszerű emlékekkel lát majd el, ahogyan az a Barcelonai éjszaka, de a tegnapi performansz után újra a realitás talaján találtuk magunkat. Újra ott ülünk a haláltusáját vívó ágya mellett, s a kezét fogva suttogjuk magunkban: Ne add fel, van még remény...
Ter Stegen - a gólok elsősorban óriási védelmi hibáknak köszönhetőek, ezért nem tudom hibáztatni egyikért sem, a beívelésekre viszont valami oknál fogva rendkívül bizonytalanul jött ki (amennyiben nem táncolt vissza). 6
Sergi Roberto - lehet a srácot imádni és gyűlölni is, de ahhoz kérdés sem férhet, rajta igenis látni és érezni, honnan jött, s mit jelent számára ez a klub. Szeretnénk még a középpályán látni egyszer.. 7
Pique - a 70. percig egyetlen labdaszerzése sem volt. Igaz, a mérkőzés legelején jól blokkolta Yuri lövését, majd főleg a légelhárításban jeleskedett, de fejben mintha nem lett volna teljesen a pályán. Nagy hét vár a csapatra, lehet már azon gondolkodott mit ír majd ki twitterre... 6,5
Umtiti - ő sem volt túlságosan meggyőző, de természetesen százszor inkább "csokimen", mint Mátyás a magasságos. Öngól (amiről nem tehetett), és egy kollektíve csúnya helyezkedési hiba a második gól előtt megemlítendő, de úgy en bloc az egész hátsó fertály szörnyű hibákat vétett a kapott gólok során. 6,5
Teljes a káosz, Xabi Prieto pedig köszöni szépen.
Alba - a mérkőzés előtt benne láttam a kulcsfigura szerepét, méghozzá Vela miatt. A mexikói egyrészt a Sociedad egyik legnagyobb fegyvere játéképítésben, labdakihozatalban és az ellenfél védelmének megbontásában, ezért kulcsfontosságú volt a hatástalanítása, másrészt védekezésben rendkívül fegyelmezetlen és suta. Ezt használta ki pl. az Atletico is néhány fordulóval ezelőtt, és ezt használhatta ki Alba is rengeteg felfutásával. A Soci játékmesterét le is kellett cserélni egy óra játék után, így a mókus tulajdonképpen jól végezte a dolgát. 7
Busquets - rozsdás volt a lelkem, de egyszerűen fantasztikus micsoda játékintelligenciája van. Próbálta újra vertikálisan és horizontálisan is mozgatni a döglött rozmár energiájával vetekedő csapatot, sőt, letámadásban is sokszor az elsők közt kezdte meg a rohamokat, de ehhez a játékhoz megfelelő csapattársak kellenek neki is. 7
Gomes - Ha úgy tetszik Luis Enrique keményfejűségének manifesztációja a pályán. Az első gól előtt azt sem tudta szegény merre nézzen, s ami a leginkább feltűnő, a megannyi lejátszott mérkőzése ellenére sem tudja még mindig felvenni a megfelelő pozíciót. A második félidőben sok millió ember könyörgését hallhatta meg Lucho, amikor végre lecserélte. Hogy ebből az igazolásból mi lesz, az majd jövőre elválik egy másik edző alatt, de szerencsétlen éve maga a rémálom. Szörnyen sajnálom a srácot, mindig rajta csattan az ostor. 6
Rakitic - gépállat, de ahogyan az egész csapatra jellemző a kínlódás, úgy ő sem tudja harciasságával és "munkamániájával" megváltani a világot. 7
Paco - sokszor elmondtuk már: a srác vérbeli középcsatár. Nem szélső, nem középpályás, és legfőképp nem védő. Az első félidőben ennek megfelelően a csapat hasznára tudott válni, a tizenhatos környékén mozogva pedig veszélyt tudott teremteni Rulli kapujára. A másodikban viszont a Sociedad magas és sikeres letámadásának köszönhetően már szélső középpályást játszott, így nem is csoda, hogy eltűnt, mint Petőfi a ködben.. A cseréje érthetetlenül sokat váratott magára, azonban a tény, hogy mindhárom gólban szerepet játszott vitathatatlan. Több van ebben a srácban, mint azt sokan hiszik. 7,5
Messi - 498 gól. L.E.G.E.N.D.A. 9
Suarez - a múltkor azt találtam mondani a csapat legjobb formában lévő játékosa. Nem akarom elhinni, hogy ekkorát tévedtem, ezért hiszem inkább azt, hogy az egyébként alapjáraton Freddie Mercury magasságokban röpködő énjéből előbújt Zámbó Árpi. Mentalitásával, energiáival, munkabírásával és ravaszságával még így is rengeteget ad a csapatnak, és igen,még mindig állítom, igenis jó formában van a dagi! 6,5
Iniesta - nagyon kellett, hogy megnyugtassa a csapatot.
D. Suarez - elfecsérelt szezon, mindig ez jut róla eszembe.
