Tot El Camp

Hullámvasút

2017. szeptember 13. - johneagle001

42856750_1.jpg

Komoly érzelmi hullámvasút mostanában Barça szurkolónak lenni. Valljuk be, nagy pofon volt Neymar elvesztése, mert hirtelen azt hihettük, hogy már nem vagyunk a világ legvonzóbb csapata, így okkal-joggal jelenhettek meg a kétkedő hangok, a „mi lesz most?” szellemében. Előttünk volt a hosszútávú jövőkép, amiben megoldottnak látszott Messi utódlásának kérdése, amit kellemetlen volt elveszíteni, de aztán nagyon gyorsan jött a második pofon is. Ami talán még rosszabbul esett, mint az első.

Mert a Real elleni kilátástalan szenvedés sok mindent ígért, de jót semmiképpen. „Sebaj, már látszik a koncepció, Valverde kezében jó helyen a jövőnk, és ha éppen nem is sikerült megfelelően igazolni a nyáron, idén építkezünk, aztán majd jövőre megmutatjuk!”

Tegyük hozzá, a bajnoki sorsolásunk is ideális volt ahhoz, hogy gyorsan önbizalmat szerezhessen a csapat, de azután meg rögtön érkezett az első igazi erőpróba, tekintve hogy a tavalyi oda-vissza meccsünk a Juve ellen, ha lehet, még kilátástalanabb volt, mint a szuperkupa szenvedésünk alig pár hete a Real ellen. Aminek a vége az lett, hogy tegnap este hasonlóképpen esélyt nem adtunk nekik, ahogy tették azt velünk ők tavasszal.

skysports-juventus-barcelona-lionel-messi-buffon_39345.jpg

A hullámvasutunk tehát tovább – sőt, egyre inkább - száguld felfelé, és ehhez jó alapot ad a bajnokságban ránk váró további néhány forduló is. Ami pedig a leginkább örömteli, hogy továbbra is, sőt egyre inkább érezhető a koncepció a csapat mögött. Joggal gondolhatjuk pillanatnyilag, hogy a jövőbeni győzelmeink egyre kevésbé lesznek esetlegesek, ha úgy jobban tetszik, egyre inkább lesznek tudatosak. És amíg ez így marad, pozitív lehet a jövőképünk is.

Egyéni értékelő:

ter Stegen – jó ideje mantra nálunk, hogy a kapusnak meg kell tudnia felelnie mezőnyjátékosként(=utolsó védőként) is, nem csupán a „klasszikus” erényeket kell tudnia csillogtatni. Stéga 33-szor passzolt a meccsen, amelyből 11 volt hosszú labda, azaz az esetek egyharmadában került olyan helyzetbe, hogy nem volt kit megjátszania. Ugyanekkor Buffon 20-szor passzolt, amelyből 8 volt hosszú labda, tehát közel a fele. A következtetés adja magát: hatékonyabbak voltunk letámadásban, mint a Juve, emellett hatékonyabban oldottuk meg a szituációkat, amikor minket támadtak le. Az pedig nagyszerű, hogy emellett még hat védéssel tudta segíteni a kapott gól nélküli győzelmet - 8

Alba – most éppen az van, hogy nincs bal oldali támadónk, amiből pillanatnyilag ő látszik a legjobban kijönni. Umtiti megoldja a mögötte maradó terület levédekezését, a felfutásaival rendre Iniesta mellett játszhat, illetve az éppen kényszerposzton szenvedő Lalyost támogathatja, ahogy csak tudja. A jobb oldalon Semedo még nem tart ott, hogy az egész meccseket egyfajta támadó-védekező hibridként játssza végig, ebből pedig az lesz, hogy látványossá válik Alba játéka. Ő passzol a legtöbbet a csapatban(tegnap 101!), gólpasszokat adhat, kulcspasszokat dobálhat(tegnap 2!), miközben a feltolt letámadásunknak (is) köszönhetően még szerel, blokkol és tisztáz is. Rakitic és Iniesta mellett eddig ő jött ki legjobban Neymar távozásából, mindezt úgy, hogy tavaly még mennyit hisztizett a mellőzöttsége miatt - 8

Piqué – neki maradt a szerep, hogy utolsó védőként játsszon, ilyen esetben pedig „kötelező” a gólvonalról is menteni. Legalább egyet. Mert egyébként meg övé lett a legtöbb blokk és tisztázás a tizenhatosunkon belül. A hétből négy - 8

Umtiti - Busquets – párba vettem őket, mert ha megnézzük a hőtérképüket, valami szokatlan dolgot fedezhetünk fel.

umtibusi.jpg

Amíg a hétvégi bajnokin a két középső védőnk klasszikus értelemben maradt a posztján, hogy a jellemzően előttük helyezkedő Busquets-et támogathassák a labdakihozatalokban, a Juve ellen már más lett a helyzetük. Még Pep idejében megszokott volt, hogy Busquets visszalép a két középső védő közé, most azonban még markánsabb lett a dolog, mert Umtiti gyakorlatilag bal oldali védőként helyezkedett szinte végig a meccsen, míg Busquets inkább játszott középső védőt Piqué mellett, nem pedig középpályást. Még több képpel nem fárasztok senkit, a dolog lényege az, hogy Umtiti így biztosította Alba és Iniesta mögött a területet, míg Busquets megadta a labdabiztosságot a magasan letámadó Juventusszal szemben. Nem is tudtak vele mit kezdeni, pedig a Juve azért lényegesen magasabb színvonalat képvisel ebben (is), mint az Espanyol. Eddig is tudtuk, hogy Valverde nagy taktikus, és el is mondta, hogy minden esetben alkalmazkodnunk kell az ellenfélhez, de ezek a leheletnyi finomságok mind igazolják, hogy történjék bármi, az edző személyében egy zseniális igazolásunk biztosan van - 8

Semedo – csak az tart vissza a legfelső fokú jelzők használatától, mert nem szeretnék elkiabálni semmit, de ilyen iszonyat kevés idő alatt ekkorát villantani új emberként, elképesztő! A „gyerek” nagyjából olyan, mint aki már az ötödik évét tapossa nálunk, ezentúl koncentrált, fegyelmezett, mégis van benne annyi vagányság, hogy magabiztosan bevállaljon váratlan húzásokat is! A sebessége ráadásul megoldhat egy régóta fennálló problémát, nevezetesen azt, hogy (könnyen) lekontrázhassanak minket. Főleg a szögleteknél és a szabadrúgásoknál, amikor a középső védőink elől ragadnak. Alba értelemszerűen eddig se ment be a sűrűjébe kétméteres tornyokkal fejpárbajt vívni, de ketten már egészen jó hatékonysággal foghatják meg az ellenfelek kontráit, amikor rosszul jövünk ki egy pontrúgás utáni kavarodásból. Perfekt, állat, hejdefasza - 9

Rakitic – sorban a második meccse, amikor támadásban enyhén szólva észrevehető, mindemellett sikerült maximálisan megtámogatnia Semedót is, hogy még perfekt kapocs is lehessen Messi mellett, amikor fel tudott lépni támadásokkal. A szezon legnagyobb kérdése az volt, hogyan tudja Valverde a csapatot Messi mögé tenni, közben máris megoldotta azt, hogy Iván kihozhassa magából a legjobbat - 9

Iniesta – Rakitic mellett a másik játékosunk, aki pillanatok alatt szintet tudott lépni tavalyi önmagához képest, köszönhetően a változásoknak, amiket Valverde hozott. Oké, tavaly a sérülései is nagyban befolyásolták őt negatív irányban, de akkor is elképesztő a minőségugrás, amit láthatunk tőle. És ha „csak” 70-80 perceket bír majd meccsenként ebben a szezonban, máris hálásak lehetünk, hogy Ernőbá „visszahozta őt” közénk - 8

21728188_1846648478697159_6452178744194398084_n.jpg

Messi – nem is mondok semmit. Úgyis látta mindenki - 10

Dembélé – azt gondolom, nála a görcs az, ami miatt nem tudta még megmutatni a jobbik önmagát. Ami pozitívum, hogy Semedo mellett máris mutatott életjeleket, türelem, bizalom, támogatás kell neki, hiszem, hogy idővel jó lesz - 7

L.Suárez – az évek alatt megszokott(?) kettőssége megmaradt és fene tudja, lesz-e ez másképp valaha is. A bénázásai már szinte megszokottak, a különbség az, hogy eddig gólokkal javította az összképet magáról, tegnap pedig a passzaival. Mert azt nyilván mindenki látta, hány jó lehetőség ment el a béna passzain, vagy a béna labdakezelésein, de azt is, hogy az első gól előtt olyan szépen tette le a kényszerítőt, mint Xavi, vagy Iniesta szokta (volt), a második előtt pedig zseniálisan látta meg az ellenkező oldalon érkező Messit. Mindkét esetben tökéletesen tette le a labdát, a másodiknál ráadásul úgy, hogy négyen lógtak a nyakán. Az biztos, hogy meg kell tanulnia „barszául” focizni, ha értékes csapattag akar maradni, és a fentiek alapján erre meg is van benne a lehetőség - 7

S.Roberto – érződött rajta, hogy a sérülése után még nem az igazi, de tudjuk már, mi van benne, lesz ideje idén is megmutatni.

Paulinho – idegen test a rendszerben. Egyelőre még.(?) De az biztos, hogy lesznek olyan ellenfelek, akikkel szemben jól jönnek az adottságai.

Gomes – ez a második éve itt, nem lesz/lehet már kifogás semmi. Bízzunk benne, hogy hasznát látjuk. Mást úgyse tehetünk, ha már ittmaradt.

21742937_1846191785409495_6028764101631871258_n.jpg

comments powered by Disqus
süti beállítások módosítása