Atletico Madrid - FC Barcelona 1-1

Volt aki óvatosan, volt aki optimistán, s volt, aki minden mindegy alapon ült a le meccset nézni tegnap este, s tulajdonképpen mind a három (Barca) szurkoló típus megkapta, amire számított. Egyrészt szemmel látható, hogy ez a csapat még mindig kissé csonka, s sokszor valóban csak Messi zsenijének köszönhetjük azt a kis(?) pluszt, amivel az ellenfeleink fölé tudunk nőni, másrészt pedig sikerült eljutununk a mérkőzés elején magunknak feltett „Hogy a fenébe fogunk itt ma gólt szerezni?” kérdéstől, a mérkőzés végén feltett: „Hogy a fenébe nem tudtunk nyerni?” kérdésig.

Ernőbával az eddigi utazásunk valóban egy hullámvasút, s talán a fenn említett „csonka csapat” miatt is az elmúlt évek egyik legizgalmasabb, legérdekesebb szezonját élhetjük meg. Az első, és legfontosabb dolog, hogy a csapat valóban nagybetűs CSAPATként működik. S ez a rendszer végre nem csupán egyéni megoldásokon, vagy egy-egy csapatrész alkalmi formáján múlik. Ebbe a rendszerbe beilleszthetőek olyan játékosok is, akik bár szerényebb tudással rendelkeznek, mégis képesek végrehajtani a rájuk bízott kisebb-nagyobb feladatot. Ezért fordulhatott elő, hogy míg mi Ernőbá kettőscseréje után „WTF??” arckifejezéssel néztünk a képernyőre, addig a csapat gyakorlatilag zökkőmentesen pörgette tovább az alkatrészeket, s futotta szét a hazaik egyébként rendkívül kompakt védelmét.

Az Atletico igaz, hogy saccperkábé mindig ugyanazt hozza, de azt mindig rendkívül magas szinten! Kemény védekezés, villámgyors ellentámadások, rengeteg mozgás... Cholónak a labdatoszogatás miatt sosem fájt a feje, ráadásul tegnap este Saúl csodaszép gólja után a számukra ideális forgatókönyv pörgött a szemek előtt: 442 – phalanx – próbálhattok támadni, mi meg majd kontrázunk.

(Atletico)              Brutális a dominancia               (Barca)

Ernőbá erre egy rendkívül pragmatikus megoldást választott. Messivel, Iniestával és igen, André Gómessel az első félidőben a pálya minden szegletén igyekezett megtalálni a rést a hazaiak védelmén, minimális számú labdaeladás mellett. Hogy az Atleti ne tudja teljesen lezárni a labdás játékosunkat a pálya egy-egy részen (főleg a széleken) folyamatos labdajáratással és súlypontátemeléssel fárasztotta a csapat az ellenfelet. A bal oldalon főleg Alba ívelgette át a másik oldalra a zsugát (5 alkalommal), míg a jobb oldalon ugyanezt a szabadon tébláboló Messi(5) és a sokatmozgó Iván(4) vállalta magára. Godínéknak így tehát folyamatosan a horizontális mozgásokra (tolódásokra) kellett koncentrálniuk, ami megritkította a támadásvezetéseik számát.

A második félidőre aztán Ernőbá feltekerte a ritmust, és egyre több egyenesvonalú támadásépítést láthattunk átrohanva a Tico kissé fáradtabb, dekoncentráltabb középpályáján. Gabi, bármennyire is tűnik egy átlagos spanyol vadparaszt védekező középpályásnak, még mindig a csapat egyik legfontosabb eleme. Ő foglalja el a két középső védő előtt pozíciót, ő irányítja az előtte mozgó Saúlt és Kokét, ő tudja, mikor és kire kell kimozdulnia a védősornak egy-egy támadás esetén. Rossz hír a hazaik számára, hogy fiatalabb már ő sem lesz, és 34 évesen bírni a nyomást egy ilyen iramú mérkőzésen már nem sétagalopp számára sem. Az utolsó 10-15 percre gyakorlatilag teljesen elfáradt a hazaik csapatkapitánya (az egész bandával együtt), és egy sárgával a zsebében hibát hibára halmozott. Még több eladott labda, még több elkéső szerelés, még lassabb reakció idő - Simeone nem várhatott tovább. Ernőbá látva az egyre enerváltabban küzdő hazaiakat előbb két gyors és agilis emberrel kínálta meg Savicékat (Depardiue & SR), majd a végén egy fizikailag is rendkívül (gól)erős rohamosztagossal (Pál) súlyosbította a madridiak helyzetét.

Sokan pislogtunk a kezdőt látva, de az a büdös nagy igazság, hogy Ernőbának megint igaza volt, és gyakorlatilag összeroppantotta az Atleticót, hazai pályán, s mindezt igazi, Barcás focival. Ami a tabellán elfoglalt helyzetünket illeti, korán van még számolgatni bármit is. Ami számunkra, ill. a csapat számára a szezon ezen időszakában fontos, az a csapat CSAPATTÁ kovácsolása az ennek megfelelő stílusban. Ez a folyamat márpedig úgy fest, szépen, csendben, de a legnagyszerűbb módon folyik a háttérben...

Ter Stegen – aztahétszentségit mennyire jó kapus ez a gyerek. Griezmann-t nullán tartotta, Carrasco löketét mint a legyet, úgy szedte le, Saul lövésénél pedig esélye nem volt. Nem cserélném el senkire, semmire. 8

Jordi Alba – gyenge meccse volt, mármint önmagához képest gyenge. Nem is tudom mikor láttam őt ennyire pontatlannak az ellenfél tizenhatosában. Oké, már eleve ez a mondat is kissé szürreális egy bal bekk értékelésénél, de tény, benne maradt néhány nagyon fontos kulcspassz az ellenfél kapuja környékén. 6,5

Umtiti – Puyol könnybe lábadt szeme vagyok. 9

Piqué – Ha elment volna a kép akkor is tudtam volna mikor van szerencsétlennél a labda. Eleinte kissé inogott a lábain, mint az AT-AT-k az Endor bolygó erdeiben, de a második félidőben már tulajdonképpen hiba nélkül hozta le a meccset. A franciától kapott kötényt hazavitte, légelhárításban, labdakihozatalokban és védelem irányításban viszont jeleskedett. 7,5

Semedo – végre belekóstolhatott milyen egy igazi, spanyol, keménytökű ellenféllel szemben. Hátul szolid volt, előrejátékban azonban szinte semmit nem tudott hozzátenni a csapatjátékhoz. Óriási potenciál van a srácban, így idővel majd kérhetünk rajta számon többet is. 7

Busquets – Ha röviden akarnám jellezni, aki csak annyit mondnanék: számomra a meccs embere és persze egy kibaszott zseni. Többet meg nem is kell. 9

Iniesta – egy órát bírt az öreg, de addig úgy nyomatta a zsugát az ellenfél védői közé, mint az emlékeinkben méginkább megszépölt néhány évvel ezelőtt. Ernőbá rábízta a baloldal megbontását, mert hát mégis ki a here képes még úgy átosonni az ellenfél védelmén, mint a kopasz isten? Sérülés után visszatérva amíg bírta, (jól) nyomta, de messze még az igazi Don. 7

Andrés nyolc(!!) védő között találja meg a kiskaput.. érted, NYÓC! Ha Gómes kicsivel gyorsabb lenne.... 

Rakitic – nagyon fura ez a jelenlegi helyzet a számára és számunkra is. Lucho ugye azért hozta, mert egy kvázi technikás box-to-box féle mindenesre volt szüksége. Ernőbának inkább a kontroll a fontos, valamint a gyors labdajáratás, gyilkos passzokkal körítve. Iván ilyen „ebből is egy kicsit, meg abból is egy kicsit” játékos, akit bármikor be lehet áldozni bármilyen szerepre, de úgy igazán semmit nem tudunk rásütni... Egyrészt ez mutatja a hiányosságait, másrészt pedig ezért is nagy értéke a csapatnak. Ugyanakkor nem vagyok róla meggyőződve, hogy hosszú távon tagja marad a „gálakezdőnek”. A kapott gólban sajnos benne volt. 6.5

Gomes – emberek, a fickó labdarúgóra emlékeztetett. Sőt, mondhatnám azt is, hogy önmaghához képest kifejezetten jó volt, de az sajnos még mindig nem az a fajta dicséret, amit igazán  adni szeretnénk. Persze nem ő a hiányzó láncszeme a csapatnak/középpályának, de ha szerencsétlennek végre visszajön a porba tiport önbizalma, a tegnap látottak alapján valóban lehet még belőle egy hasznos láncszem... 7

Messi – amit Quitóban csinált néhány napja, 3000 méter magasságban, az egészen egyszerűen elképesztő volt. Aranylabdát persze nem ér, mert ez nem Svédország (höhö), de a csávó szó szerint kiráncigálta az Albicelestét Putyinékhoz, s ez szemmel láthatóan jót tett a közérzetének is. Xavi szerint, ha Messi boldog, a csapat is boldog. Márpedig nekem igencsak úgy tűnt, amikor harmadik alkalommal rontott neki a Tico védelmének (érted, a világ egyik legdurvább hátsóját akarta átszúrni egymaga), majd mosolyogva feltápázkodott, hogy valóban óriási kő eshetett le a szívéről, és most már tényleg csak a Barcára kell koncentrálnia. 30 000 kiliméter után, kissé fáradtan, kissé oxigénhiányosan, de hozta, amit kellett. 3-4 védő figyelme folyamatosan lekötve, már csak a csapatnak kell felnőnie mellé. 7,5

Lalyos – nekem ez tetszett. Nekem ez kifejezetten tetszett, főleg ha az elmúlt néhány hetet vesszük viszonyítási alapnak. Oké, még mindig nem a "mindenkitmegdugok, acsajokatkétszer" Lalyos, de végre a csapat hasznára volt, ráadásul az a néhány körömpassz, egyérintős játék is rendben volt, amin máskor mérgelődni szoktunk (igen, hibázott is). Gondolom iszonyat nehéz lehet ellene játszani, pláne, hogy folyamatosan rohangál a védőfalban, s teszi próbára az ellenfél védőinek mentális és fizikális képességeit... Remélem egy emelkedő/javuló tendencia elejét látjuk kibontakozni. 7,5

Deulofeu – ahogyan a nagykönyvben is megvagyon írva: "fáradt ellenfélre fürge játékost hozol vala be faszikám, de izibe..". Széthúzta a pályát, s a védelem mögött így keletkezett helyekre a gyorsaságának köszönhetően be is tudott indulni. Remélem a hétköznap több szerepet is kap majd.

Sergi Roberto – Mr. Jolly Joker. Úgy tekert Lalyos fejére, hogy Godín meg Savic hallották ahogyan nevet a labda, amikor elszállt a fejük felett.

Paulinho – fáradt vagy, ezek meg csak jönnek és jönnek, rohangálnak jobbra balra, erre behoznak egy ilyen alsóhangon is nagyváltósúlyú brazil verőembert. Én se lettem volna boldog a helyükben. Jó, hogy van...