Tot El Camp

Kimittud II.

2011. augusztus 24. - johneagle001

Az első rész az alapemberekről szólt, ezúttal a második vonal és az új emberek kerülnek sorra. Ilyen szűk keret esetében  könnyen előfordulhat, hogy végül kulcsszerepük lesz, azt biztosan feltételezhetjük, hogy nem kevés játékpercet kapnak majd az előttünk álló szezonban. Néhányuk esetében az se kizárt, hogy "osztályt lépnek" és 2012. májusában már inkább az első vonal játékosai közé sorolhatunk közülük párat. Addig is igyekeztem nem irreálisan magas elvárásokat támasztani velük szemben, a célom az volt, hogy a feléjük meglévő bizalmam legyen elsősorban kiérezhető az írásból.

Erősségek

Pinto legnagyobb erénye érzésem szerint az, hogy ideális második vonalbeli ember. Tökéletesen belesimul a csapatba azzal, hogy elfogadja a szerepét, emellett kapusként leginkább talán a kiváló reflexei érvényesülnek. Kellőképpen magabiztos és határozott, alapvetően nem kell idegeskednünk akkor, ha ő áll a kapuban. Cserekapusoknál előfordul, hogy összeszokottság hiányában nem képesek igazán jól kommunikálni a védelemmel, nála ez szerencsére nem érzékelhető. Olykor előfordulnak zavarok, de azért sorolni nem tudnám az ebből fakadó hibákat és bekapott gólokat. Mindezen túl a személyisége alkalmassá teszi arra, hogy valódi „hangulatgenerátor” lehessen az öltözőben. Látszik rajta, hogy vagány és bevállalós fickó, aki sokat tehet azért, hogy a légkör alapvetően laza és nyugodt maradjon a csapaton belül a pályán is.

Gyengeségek

Ahogy tavaly ősszel (Köbenhavn meccsen bíró sípszavának imitálása) és az idén nyáron (Internacional meccsen átmegy "higuitába") is láthattuk, előfordul az a helyzet, amikor egyértelmű határt kell húzni a fegyelmezettség és a pozitívan ható lazaság között. Ebben a csapatban amúgy is a belső motiváció folyamatos szinten tartása az egyik legnagyobb kihívás az edző számára, nem szerencsés, ha ezt maguk a játékosok is megzavarják a pályán bemutatott bohóckodásokkal.

Erősségek

Keita egyike azon játékosoknak, akik akkor válnak igazán fontossá, ha fizikai küzdelembe kell bonyolódni a középpályán. Jelleméből adódóan tipikus példája annak, hogyan kell az egyéni érdekeket a csapat alá rendelni, így nem véletlen, hogy Pep egyik „kedvence”. Ideális zongoracipelő játékos, aki semmiben nem kiváló, viszont sok mindenben korrekt. Erőssége, hogy jól helyezkedik, gyakran landol nála a szabad labda, amikor kikeveredik a sűrűből. Többször bizonyította, hogy a játéka nem csak a középpályán hasznos, de képes pontos befejezésekre is, amikor lehetőség nyílik meglepni az ellenfeleket egy váratlan felfutással. Ráadásul az előző a szezonban a kényszerű csapat felállásoknak köszönhetően azt is megmutatta, hogy irányító szerepben is képes focizni. Mindezek megkoronázásaként néhány igazán penge mélységi labdát is láthattunk tőle.

Gyengeségek

Ahogy a fizikai ereje az egyik legfontosabb tulajdonsága a csapat számára, úgy a probléma is az a játékában, hogy minden szituációt erőből old meg. Viszonylag kevés alkalommal szerel tisztán, így sok szabadrúgáshoz juttatja az ellenfeleket. Bár láthatunk tőle kreatív megoldásokat is, a technikai képzettsége nem eléggé magas szintű ahhoz, hogy nagy biztonsággal mozoghasson a labdával támadásban, amikor az ellenfél betömörül előtte.

Erősségek

Maxwell-lel kapcsolatban az első dolog, ami eszembe jut, hogy csendesen elvégzi a maga feladatát. A csapatba illeszkedve elég jó érzékkel mozog a vonal mellett, a nélkül, hogy közben kiemelkedően nagy hibákat vétene. Alapvetően megbízható és pontos védőmunka jellemzi, feladatához mérten óvatos támadástámogatással. Kevés szabálytalansággal játszik, pedig az előző idényben is feladata volt nem egyszer igazán veszélyes támadókat semlegesíteni.

Gyengeségek


Bár a Barcaban a szélső támadójáték elsősorban a jobb oldalra korlátozódik, ha már egy brazil játékosról beszélünk, jó lenne olykor megvillantania valamit, ami egyedi. Az egész csapatra jó hatással lenne az, ha az ellenfeleknek jobban meg kellene osztaniuk a figyelmet a szélek között egy váratlan megoldásokra képes veszélyforrás miatt.

Erősségek

Afellay olyan játékos, aki egyből szimpatikussá válik azzal, amilyen igyekezettel próbál a csapatba illeszkedni és hasznos dolgokat tenni a pályán. Látszik rajta, hogy a holland iskolát járta, lefelé semmiképpen nem lóg ki a passzjátékból. Jól bánik a labdával, nagyon gyorsan alkalmazkodva lett képes hibák nélkül meccseket lehozni. Legfeltűnőbb vonása a gyorsasága, nem egyszer bizonyította, hogy labdával futva is képes megverni akár a Liga leggyorsabb játékosait is.

Gyengeségek

Ahogy a gyorsasága az egyik pozitívuma, egyben ez a legkevésbé használható tulajdonsága a csapatban. Nagyon jól érti a kontrajátékot és ez gyakorlatilag semmit nem ér, mert a ritka alkalmakkor nem csak az ellenfeleket veri meg, de a társak se tudják (le)követni. A Barca továbbra se tud kontrát játszani, így magára marad, és jobb esetben megállni kénytelen, rosszabb esetben pedig elveszti a labdát. Bár egyszer (BL elődöntő Bernabéu) bejött, a támadójátékának legnagyobb hiányossága, hogy hajlamos a vonal mellett a védelem mögé futva vakon(!)  középre dobni a labdát. Ez pedig minden alkalommal azonnal labdavesztést jelent, gólhelyzetet pedig egyszer sem.

Erősségek

Adriano legnagyobb értéke, hogy mindkét lábával érti a focizást és ezzel egy személyben alternatíva bármilyen posztot játszani az oldalvonalak mellett. Az első évét képes volt különösebb hiba nélkül lehozni, bár a csapat tavalyi eredménysora alapján nehéz lenne bárkit is különösebben leszólni. A tavaszi sérülését megelőző időszakban vált észlelhetővé, hogy a támadójátéka kezdett hasonlóvá válni, ahhoz, amit Alves-től láthatunk. A kezdeti „kötelező” vonal melletti lefutások helyett ekkor már inkább törekedett a támadó és/vagy a középpályás mögé és az oldalvonaltól távolabb helyezkedni, ami általában szerencsésebb megoldás a Barca esetében. Ha a közeljövőben sikerül jól begyakorolni az egymáshoz viszonyított mozgásokat és érezni egymást a társakkal, akár komoly szerepe lehet abban, hogy kevésbé legyen féloldalas a csapat játéka.

Gyengeségek

Talán beilleszkedési problémákról volt szó nála, de nagyon feltűnően tudott szerencsétlenkedni elég sok meccsen. Ahelyett, hogy új színt hozott volna a csapat játékába, inkább sorozatosan nem jöttek be a megoldásai, idővel aztán el is bizonytalanodott és bátortalanná vált.

Erősségek

Fontás-nak a csapat átlagához képest pozitívuma a fizikai ereje, ránézésre meglehetősen masszív játékosnak tűnik. Erénye az, hogy ballábas, ezzel együtt megfelel annak az igénynek, hogy Pep továbbra is mániákusan gyűjtögethesse az ezen tulajdonsággal felvértezett futballistákat. A viccen túl ebben persze az a lényeg, hogy képes akár balvédő, akár bal oldali középső védő poszton játszani. Mivel saját nevelésű játékos, alapvetően semmi gond nincs a csapatba illeszkedésével, passzjátékban korrekt, a labdajáratásba bármikor bevonható.

Gyengeségek

Az előzőekben leírtakkal ellentétben meglepően sokszor tapasztaltam nála elemi hibákat. (Gondolok itt elsősorban azokra az esetekre, amikor egy pontatlan passzal egyszerűen odaadja az ellenfélnek a labdát.) A legnagyobb problémám vele mégis az, hogy jó ideje láthatjuk már az első csapatban, mégse sikerült ennyi játékperc után se eldöntenem róla, hogy végül is ígéretes játékosnak tartom-e avagy sem? Általában azt vettem észre, hogy a tapasztaltabb társak minden éles meccsen a lehetőségekhez képest igyekeztek tehermentesíteni őt. Talán ez az oka annak, hogy egyelőre képtelen vagyok eldönteni: a személyében egy „újabb Puyol” érkezett az első csapathoz, vagy jövőre a tervezettnél eggyel több védőt kell majd igazolnunk?

Erősségek

Thiago esetében kézenfekvőnek tűnne a legcsillogóbb támadó erényeivel kezdeni. Számomra azonban szimpatikusabb az, ahogy a tavalyi szezon első pár meccsének villogását követően hamarosan „beállt a sorba” és elsősorban a középpályás labdatartásban és a védekezésben jeleskedett. Persze számunkra a legnagyobb értéke az, hogy (Messi és Iniesta mellé) egy olyan ember érkezett a középpályára, aki annak stabilitását is képes fenntartani, de akár támadóként is funkcionálhat. Én egyelőre azt gondolom róla, hogy kiválóan egyesül benne a fegyelmezett munkavégzés és az a fajta laza „brazilos” mozgás, ami a legjobb dél-amerikai támadók tulajdonsága. Reményeim szerint számíthatunk rá, hogy egyéni megmozdulásokkal segítse a csapatot, amikor nehézzé válik áttörni a betömörülő védelmi falakat. És persze akkor se leszek kétségbe esve, ha a góllövő listára is gyakran iratkozik majd fel.

Gyengeségek

Nekem nem különösebben szimpatikus az, hogy vele együtt kaptunk egy jó szándékú rokont, Mazinho kezdi túlzásba vinni az érdekképviseletet. Nem hiszem, hogy egy újabb Dos Santos ügy lenne készülőben, de nem lenne szerencsés, ha az apja túlzott szereplési vágya rossz irányba befolyásolná a fejlődését.

Erősségek

Sánchez szerintem olyan játékos, aki pontosan megfelel a csapat elvárásainak. Automatikusan játssza a visszatámadást, ezen kívül legnagyobb erénye, hogy a jelenlegi legjobb Barca játékosok szintjén képes nagyon kis területen (és a 16-oson belül is!) pontosan játszani, cselezni és váratlan megmozdulásokat bemutatni. Sokszor vállalkozik egyéni betörésekre, azokat jellemzően nagy magabiztossággal megoldja és ez az utóbbi szezon második felében hiánycikké vált a Barca támadósorában (Messit leszámítva persze). Szerintem gyorsan képes lehet versenyhelyzetet teremteni a csapatba kerülésért és ebből csakis pozitívan jöhetünk ki.

Gyengeségek

Nem lenne tisztességes vele szemben azt feltételezni, hogy az erényeit végül képtelen lesz majd a Barcaban is érvényre juttatni. Minden esetre „ez egy másik (la) liga”, várjuk ki a végét.

Cesc rendhagyó módon szerepel ezúttal az írásban, a helyzete is egyedi. Korábban már sok elképzelést olvashattunk arról, hol és miként fog szerepelni a taktikában, miért jó, hogy jött, miért nem jó. Ezúttal nem akarok egy újabbat felvázolni (nem is nagyon tudnék), inkább egy másik aspektusból közelítem meg az érkezését. Gondolatok következnek a múlt hét szerdai meccsel kapcsolatban:

Friss igazolások esetében mindig újszerű érzés addig szokatlan arcokat látni a csapat mezében. Vele kapcsolatban ugyanez volt az első reakcióm, viszont ehhez szinte azonnal társult egy elsőre megfogalmazhatatlan valami is. Eltartott egy darabig, míg rájöttem, mi volt az: számomra nem volt semmi újszerű abban, hogy Barca mezben volt! Nagyon sok régi képen láthattam őt gyerekként ezekben a színekben, az idei kollekció nála is csak annyiban hatott idegenül, ahogy a csapat régi tagjainál is szokni kell még egy ideig. Aztán észrevettem a feszült koncentrációt is az arcán, miközben játékra jelentkezett. Szintén utólag sikerült összeraknom magamban, mit lehetett leolvasni róla: számára az El Clásico nem egy tartalmatlan és távoli fogalom. Nem csak a társak elbeszéléseiből ismeri  ennek a meccsnek a valódi fontosságát, pontosan átérzi, mit jelent közel százezer hazai szurkoló előtt pályára lépni a Real Madrid ellen! Abban a szellemben nevelkedett éveken keresztül, hogy a klub elkötelezett híve legyen, számára a Barca meze nem csak egy kötelező futballkellék.

Van az új igazolásoknak rendszerint egy jellegzetes testtartásuk, amikor az új edzőjük utasításaira figyelnek. Azt lehet látni rajtuk, hogy a megszokottnál feszültebben hallgatják az edzőt, érezni  bennük a fokozott megfelelni akarást. Cesc olyan természetességgel viselkedett ebben a helyzetben is, mintha akár Xavit, akár Messit láttam volna, miközben Pepre figyel. Új emberek esetében az is normális reakció, hogy az első pár alkalommal visszafogottabban szaladnak gólt ünnepelni a többiekhez. Ő ebből se csinált nagy problémát, úgy csatlakozott a kupachoz, mintha amúgy mást se tett volna az elmúlt  nyolc évben. Idővel szintén leesett számomra, miért történhetett ez. Számára Messi nem az új csapatának eleinte tisztes távolságból figyelt ikonja, hanem az a haver, akivel gyerekként sokszor volt már alkalma gólt ünnepelni. Ők nem csupán csapattársak lettek, de rengeteg közös élményük van, akár a pályáról, akár a magánéletükből. Ráadásul ez a csapat Messi mellett is tele van olyan emberekkel, akik nem pusztán klubtársak, sokkal inkább régi jó ismerősök, vagy még inkább barátok. Cesc számára teljesen kézenfekvő, hogy azonnal jól érzi magát ebben a környezetben, a beszélgetések nem kényszeredettek, érti a poénokat, hozzáteheti a maga vicceit a jó hangulathoz. Éppen úgy, ahogy mi is könnyen felvesszük a beszélgetések fonalát, ha hosszú évek után először találkozunk a "régi banda" tagjaival egy osztálytalálkozón.

Összegezve a fenti benyomásokat, bennem egy kép rajzolódott ki. A csapattársak által korábban elmondottak nem csak üres szavak, nem csak valami álságos Barca dicsőítő maszlagok: ez a srác valóban hazaérkezett!

Források: képek: fcbarcelona.com, szöveg: saját agy

comments powered by Disqus