Tot El Camp

Csak a szokásos...

2011. szeptember 10. - totelcampblog

Rajtunk van a Fifa-betegség, azaz a válogatott mérkőzések utáni mérkőzés valahogy nem sikerül. Már nagyon régóta, s ha visszatekintünk, elmondhatjuk, ezeken a mérkőzéseken tesszük izgalmassá a bajnokságot. Most ráadásul egy olyan ellenféllel néztünk szembe, aki régóta mumusunknak számít.

Ráadásul edzőjük pontosan azt csinálta, amit a Barcelona elleni eredményes játékhoz tenni kell: beállni védekezni, lerúgni mindenkit, aztán majd jön az a pillanat, amikor már megremegnek azok a világklasszis lábak, amikor már nem mennek bele a kétes helyzetekbe, ilyesmi. Ezt a játéktördelést pedig extraklasszis szinten csinálták tegnap este.

Igazából két mérkőzést láttunk tegnap, egyet az egyik félidőben, egyet a másikban.

(Szolgálati közlemény: bár a fejléc nem erről tanúskodik, az írás két ember munkája, rhynn a fő elkövető, johneagle volt az, aki csak az egyéni értékelést, írta. A dolog pikantériájaként úgy kerül leközlésre, hogy nem is olvastuk egymás írását. Ráfoghatnánk, hogy ez egy érdekes kísérlet, de valójában a szükség hozta így. Az írásban bármiféle következetlenség, vagy ellentmondás a fent említett helyzet eredménye és nem valamiféle skizoállapotnak.)

 

Az első sokkal jobban értékelhető. Láthattuk, hogy milyen az a Barca, amelyikre idén számíthatunk a bajnokságban (Messi, Iniesta, Puyol már a Milan elleni derbire készültek), mennyire nagyszerű a Xavi - Fabregas - Sánchez trió (komolyan, meg nem mondanád, hogy utóbbi két srác nem nálunk játszott az elmúlt 5-6 évben...) /1. gól/, mennyire jól működik egy Fabre - Pedro - Fabre összjáték /2. gól/, mennyire jó, hogy végre merik Messit padoztatni egy kevésbé fontos mérkőzésen (tavaly elég sokat panaszkodtam emiatt), hogy középtávon már Puyol nélkül is el lehet képzelni a csapatot.

Egy perc alatt lőttünk két gólt, egy perc alatt eldöntöttük az első mérkőzést, továbbra is támadgattunk, benne volt a fiesta, a 3-4 gólos különbség, s ezt az ellenfél is érezte. Aztán jött Estrada, s kiradírozta Sánchezt a kezdőből úgy egész őszre. (6-8 hetet ír a Sport.es, ma és holnap még vizsgálják, de meghúzódott az egyik izom a combjában, lehet el is szakadt). Pedig számomra egyértelmű volt, hogy Sánchez felfelé emelkedik ki a csapatból, a csapatban eltöltött rövid idő után azt lehet mondani, hogy régen volt ennyire jó igazolásunk (Fabregas utána jött).

Ennyi érzés kavargott bennem, s még csak a 30. percben jártunk, amikor Xavi és Iniesta is ijedten nézte a földön fekvő Alexist. Estrada nagyon csúnyán lerúgta, a meccs hevében még a pirosat is jogosnak éreztem volna, a chilei helyére jött Villa. Az a Villa, akinek a helyét a jelenlegi csapatban nem találom. Klasszis játékos ő, de egyre inkább hátrébb szorul, valahogy nem illik bele a nagy egészbe, bár most eljött az ő ideje, van még két hónapja, hogy megmutassa, mit lát benne Őpepsége. Ha pedig nem tudja, nyáron mehet a levesbe (vagy a Citybe...).

Sánchez kiválásával valami megváltozott, leültünk, a mérkőzés kicsit unalmas tili-tolivá változott. Megelégedtünk a 0-2-vel, le is eresztettünk rendesen. Aztán jött az a kritikus egy perc, melynek során a Sociedad a semmiből szerzett két gólt.

Először Xabi Prieto rakta Aggiretxe fejére a labdát, majd a középkezdés után Villa kapott labdát, aki a felezővonaltól akarta hazaadni Valdesnek. Nem sikerült, pont egy Sociedad játékos lábára helyezte a labdát, az rálőtte a meglepődött védők között, Valdes már verve volt, Busquets csak kézzel tudta kapufára tolni. (szerencsére a bíró nem nyúlt a tarjeta rojáért...), a kipattanót pedig Griezmann lőtte be. Egy-két perces tanakodás jött, már halottam magamban Korda Gyurit, ahogy kérdezi: vajon magadja?

Megadta! - Szerintem teljesen jogosan, mi megúsztuk a lapot, ők meg kiegyenlítettek. Eddig a pillanatig a labdabirtoklás 24%-76% volt, domináltuk a játékot, de a kettő kettő után Messivel megerősítve se tudtunk annyira felpörögni, hogy még egy gólt lőjjünk, sőt, még egy gól a másik oldalon is lehetett volna, megérdemelt a döntetlen a Sociedadnak.

A legérdekesebb pont az volt, amikor Messi hatalmasat szimulált a 90. perc környékén, hátha befújnak egy kamutizit (be is fújták, csak nem nekünk, hanem a Realnak), megérdemelten gyűjtötte be a sárga lapot. Tőle nem ezt várnánk, basszus.

Aludva egyet a történtekre, kijelenthetem, hogy nincs nagy gond, bár a Real nyert, 2 pont elvesztése végülis elviselhető, most a Milan elleni tétmeccsre kell készülni, meg kicsit visszatérni a földre (igen, nekem is!), a többit meg majd meglátjuk.

(A képek a Sport.es galériájából vannak)

Egyéni értékelés:

Valdés – Részéről a meccs legemlékezetesebb jelenete az volt, amikor komótosan visszafelé sétálgatva majdnem begurult mellette a kapuba egy hazaadott labda. Egyáltalán nem volt humoros pillanat és nagyjából le is írja a csapat hozzáállását a második félidőben. Hogy a jó fenébe fordulhat elő egy ilyen baki olyan kapusnál, akinek általában "egyéb dolga sincs meccseken keresztül", mint koncentráltan figyelni? Érzésem szerint a gólokat nem lehet csak az ő nyakába varrni, amúgy a meccsen talán egy komolyabb védeni valója akadt. A pontszám is ezt a semlegességet próbálja meg tükrözni. - 5

Alves – Védekezésben a jobbak közé tartozott, a legemlékezetesebb pillanata az utolsó percben szögletre mentett beívelés volt. Ezen kívül szám szerint még három olyan momentuma volt, amikor fontos pillanatban jó megoldást választott. Meglepő volt, hogy ezúttal mennyire nem érezték egymást Pedroval, ezzel együtt a jobb oldali támadójáték is leginkább csak döglődött. Egyetlen alkalommal sikerült ügyesen beverekednie magát a 16-oson belülre, abból a remekül visszatett labdája gólt érdemelt volna. Többen is megkínálták őt a szokásos „keresztben előreívelt, Alves befut a védők mögé” labdákkal, ezúttal figyelt az ellenfél, ezek hatástalanok maradtak. A pontszáma annak szól, hogy a legvégén megmentette a csapatot a vereségtől, a Pedronak adott „gólpassza” pedig győzelmet is érhetett volna. - 6

Busquets – Mivel a védelemnek sok dolga volt, szintén olyan játékos, aki rengeteget dolgozott és jellemzően jól is oldotta meg a feladatát. Láthattunk tőle sok megelőző szerelést, többször kényszerült 1-1-ekbe, amikből győztesként jött ki. Rengeteget futott, nagyon sokszor kellett Alves oldalát védenie, legalább két alkalommal kulcspillanatban mentett. Az első bekapott gólban annyiban benne volt, hogy mellette tudott zavartalanul fejelni Agirretxe. Nála ez utóbbi momentum tette kicsit szigorúvá a pontozást, amúgy eggyel jobb lehetett volna. - 5

Fontás – Ez olyan teljesítmény volt, amit már egy ideje hiányoltam tőle. Pontosan vette fel az ellenfél támadóit, ha kellett erőből, ha kellett ésszel nyerte az 1-1-eket. Tulajdonképpen hiba nélkül hozta a meccset úgy, hogy nagyjából öt alkalommal rajta múlt, vajon lesz-e baj a szituációból. Illetve a hiba nélküliséget annyiban ki kell igazítani, hogy az első Sociedad gólnál a védelem rosszul osztotta le az embereket, de nem akarnám ezt egy fiatal játékos nyakába varrni. Ettől függetlenül én most először láttam rajta azt, hogy olyan ígéretes játékos, aki akár a (közel)jövő alapembere is lehet. A pontszám ennek a bizalomnak is szól. - 6

Adriano – Nem mondanám azt, hogy a helyzet magaslatán állt, bár idejét nem tudom, mikor volt lehetőség ezt kétségek nélkül kijelenteni. Egy szélső védő esetében számomra teljesen normális elvárás az, hogy a lehetőségekhez képest a lehető legtöbb alkalommal akadályozza meg az ellenfél beadásait. Ehhez képest ő tegnap talán kétszer volt képes ezt megoldani úgy, hogy legalább három alkalommal nem, plusz az első gól is az ő oldaláról indult. Azt már megszámolni se tudom, hogy a vacakolása miatt hány további alkalommal került majdnem bajba a csapat. Ez baromi gyenge mutatvány volt. - 4

Keita – Sajnos nem meglepő, de ismét a súlytalanság az első gondolat, ami róla eszembe jut. Ezúttal se volt képes több alkalommal felvenni időben az embereket, ezzel együtt megint csak a szabadrúgásokat kapta az ellenfél róla, a megdöbbentő mennyiségű eladott labdája pedig a „korona” volt a teljesítményén. Előre játékban szinte semmi, labdajáratásban lassú, védekezésben maximum közepes, de akkor meg minek van a pályán? Nem szeretem a „nem Barça szintű játékos” kifejezést, de ő egyre kevésbé tűnik annak. - 3


Thiago – Ez ismét olyan meccs volt, ami kihozta a hiányosságait. Már csak a kora miatt se akarom bántani, de úgy éreztem, mintha nem lenne számára egészen világos az, hogy mi is lenne a feladata. Az idén belekezdtünk egy olyan játékba, amiben a középpályások rengeteg alkalommal változtatják a helyüket, egyelőre én azt érzem, hogy a rutinosabbak képesek ebben helyt állni, ő még nem. Se védekezésben, se támadásban nem tudott igazán emlékezetes maradni, valahogy azt érzem benne, mintha nem találná a helyét, így pedig egyéni játékra se vállalkozhatott. Ezzel együtt eltűnt a pályán a labdajáratásban és a védekezésben, támadásban pedig talán egy említhető próbálkozása volt. Értelemszerűen nem tőle várható el, hogy nehéz helyzetben kisegítse a csapatot, nem is véletlen, hogy Pep először őt vette le a pályáról. - 5

Cesc – Már nem először jár neki nagy-nagy piros pont a játékáért. Nem hogy a csapat játékának mestere, de olyan labdákat tud előredobni, hogy az ember leginkább csak lesi az okosságokat. A meccs első harmadában érdekes volt, hogy a Sociedad milyen szinten kínálta tálcán a lehetőségeket a mélységi labdákra, ebben az időszakban - Xavival együtt - más dolguk se volt, mint tömegével kínálgatni a többieket mélységi kiugratásokkal. Mindkét gólban benne volt, az se rajta múlt, hogy nem lőttünk még további hármat. Az idén remekül működik az, hogy a középpályásaink második hullámban érkező befejező emberekként is funkcionálnak, ő ráadásul még eléggé gól érzékeny is ahhoz, hogy be is lője a helyzeteit. Ha nem jött volna Sánchez is, máris egyértelműen ő számítana az év legígéretesebb igazolásának. - 7

Xavi – Számára is a legjobb ajándék volt, hogy az ellen ilyen sok területet hagyott a kiugró támadóknak, szintén mindkét gól aktív résztvevője volt. És szintén lehetősége volt tömegével dobálgatni az ígéretes kiugratásokat és a keresztlabdákat a szabad emberek felé. Cesc-kel együtt kedvükre lubickolhattak a számtalan lehetőségben, válogathattak a jobbnál-jobb megoldások között. Az ő esetében azonban azt is hozzá kell tenni, hogy ilyen döbbenetes mennyiségű eladott labdát szerencsére jó régen volt alkalmunk látni tőle. Továbbra sem az igazi még, nehézkes a labdajáratásban, összességében véve lassúnak érzem a reakcióit, egyelőre olyannak tűnik, mintha nem lenne képes felvenni a játék ritmusát. A pontszám az aktív támadójátéka ellenére azért nem lehet jobb, mert tőle többet várnánk a csapat mozgatásában, főleg akkor, amikor baj van. - 6

Pedro – Ismét egy leginkább közepesre taksálható teljesítmény. Az már nem újdonság, hogy az egyéni megoldásai ritkán jönnek be, tegnap talán egyszer sikerült önerőből ígéretes helyzetbe kerülnie. Viszont ezúttal az összjáték se működött Alves-szel, nem is nagyon találták, nem is nagyon érezték egymást. Még nagyobb gond, hogy ezen Messi pályára lépése se tudott változtatni, mert neki se tudott segíteni azzal, hogy elmozgatta volna az embereket előle. Az viszont egyértelműen a hiba kategóriába tartozik, hogy a második gólunk előtt a kapusba lőtte a lasztit, a legnagyobb bűne emellett is az Alves visszagurításából elbikázott tiszta gólhelyzet kihagyása volt. Jellemzően nem működött a támadójáték a jobb oldalon, ezúttal részéről a védekezés se tudott igazán jó lenni és ez a minimum elvárás lenne felé. - 4

Alexis – Ez volt az a teljesítmény, ami mindenképpen felsőfokú jelzőket érdemel, röviden szólva rohadtul nem bírtak vele. Folyamatosan megjátszható volt, akkor gyalogolt be az ellenfél védelme közé, mögé, amikor csak akart, bevállalta a cseleket, meg is oldotta azokat nagy tömegben is, überfasza, király, ütős, tuti, penge. Éppen azt hozta a csapatba, ami hiánycikk volt, azonnal látszott, hogy tökegyedül képes életet lehelni a bal oldali támadójátékba. Nem csak a cselei jöttek be, de meg is találta a befutó embereket, jó helyre is tette a labdákat. Számomra nem kérdés, hogy megnyerhettük volna a meccset, ha a pályán maradhat. - 7

Villa – Ez meg az a teljesítmény volt, ami nagyon sok negatív jelzőt érdemel. Egy dolog, hogy azzal a gólpasszal megajándékozta az ellenfelet, de éppen Sánchez játéka volt az, ami rámutatott arra, hogy mit is kellene egy szélső támadónak csinálnia. Villa ehhez képest most már lesre se fut, inkább megkapja a labdákat szabadon, bemutat valami beindulás félét, aztán gyorsan visszagurít egy alibi passzt. Lassú, képtelen megverni bárkit 1-1-ben, a támadójátéka a nullával egyenlő. A keresztbefutásai szintén hasztalanok, nem tud helyzetbe kerülni, vagy társat helyzetbe hozni. A beállása után nagyon gyorsan kiderült, hogy a bal oldal meghalt, később Adriano megpróbált támogatást adni neki, de így is képtelen volt veszélyt jelenteni. Sánchez tökegyedül veszélyes helyzetekhez segítette a csapatot, neki ez Adriano, majd később  Iniesta segítségével se sikerült. Ez a mutatvány magában is marha kevés, a pontszám ezzel együtt azt is tükrözi, hogy a hibája végzetesnek bizonyult. - 2

Messi – Olyan csapatba állt be, ahol leginkább a rendezetlenség és a tanácstalanság volt jellemző. Megpróbálkozott valamit tenni ez ellen, de – ahogy a példa mutatja – a Barça nem csak Messiből áll.

Iniesta – Dettó.

Részünkről a meccs legjobbja: alapvetően Cesc és Sánchez között érzem jogosnak eldönteni az elismerést. Ezúttal azért hajlok egy kicsit inkább az utóbbi felé, mert bebizonyította, hogy egyedül is megélhet támadó a Barçában, emellett neki sokkal nagyobb kihívást jelentett az alkalmazkodás, mint az „őskatalánnak”. Rövid ideig lehetett csak a pályán, de ez idő alatt kulcsembere volt a csapatnak, alapjaiban határozta meg a támadójátékot, és ez meg is mutatkozott az eredményességben. Szóval: Alexis Sánchez

comments powered by Disqus