Nem tudom már megmondani, mikor és hol olvastam azt az összeesküvés elméletet, mely szerint az Atlético szurkolói annyira gyűlölik a Real Madridot, hogy jobban örülnek a rivális bukásának, mint a saját csapatuk sikerének. Számomra túlzottan elvadult ez az elgondolás, de ismerve a spanyol bajnokság jelenlegi erőviszonyait, ebből következhetne az is, hogy az Atlético tudatosan "kárt okozhat a Realnak", ha rendszeresen megvereti magát a Nou Campban. A felvázolt elmélettel szembeni kétségeim ellenére is biztos, hogy tegnap este az Atlético úgy létezett a pályán, mintha más se lett volna a célja, mint kényelmesen biztosítani a három pontot a Barçának, és a játékosaik is leginkább csak statikus tereptárgyakként funkcionáltak. Az ellenfél okai számunkra kevésbé érdekesek, viszont ezzel jó lehetőséget adtak arra, hogy nyugodt körülmények között észrevehessünk ismétlődő szándékokat Pep háromvédős rendszerében. Az írás elsősorban erről szól.

A háromvédős rendszer értelemszerűen magában hordozza, hogy a legfontosabb módosításokat a középpályán kell keresni, hisz oda kerül az egy plusz ember. Ebben a felállásban továbbra is a védők előtt marad egy szűrő játékos, akinek a védekezésen túl feladata amolyan egyes számú labdaosztogatóként is közreműködni. Ez régóta megszokott, tehát a különbségek nyilván nem ebben keresendők. Xavi jó szokásához híven most is folyamatosan visszalép labdákért, hogy onnan (is) mozgassa a csapatot, önmagában ez sem újdonság.

Ami már sokkal inkább változásnak tekinthető az, hogy a középpályások közül egy-egy ember a két oldalvonal mellett helyezkedik és mozog előre-hátra. Ez alapvetően azért szükséges, mert így adnak helyet a belső középpályásoknak létezni, de nyilván egyéb értelme is van. Mivel részünkről a pályán nincs a hagyományos értelemben vett szélső védő, ezeknek a játékosoknak egyes számú feladatuk az ellenfél szélsőinek levédekezése, de legalábbis lelassítása, hogy a védelemnek időt adjanak reagálni. A Valencia elleni meccs persze egyből rá is világított a rendszer veszélyeire. Én eddig azt gondolom, hogy a középpályásoknak idő kell még begyakorolni a változtatásból eredő újabb feladatköröket, hogy minden helyzetben tökéletesen működjenek az összehangolt csapatmozgások. A későbbiek eldöntik, hogy igazam lesz-e, de hosszútávon szerintem kevésbé tudják majd az ellenfelek a szerdán látottakhoz hasonlóan zavartalanul a védelemre vinni a kontrákat, így ez a változtatás inkább jelent majd pozitívumot, mint hátrányt.

A vonal melletti középpályásoknak a védekezésen túl feladatuk kiváltani egy korábban - a szélső védőkkel - nem mindig tökéletesen működő feladatkört: meg kell támogatniuk a szélső támadókat. Én azt érzem, hogy ez a megoldás nagyobb kihívást jelent a vonalban védekező csapatoknak, hisz ritkábban kerül emberhátrányba támadásban a Barça a vonalak mellett, illetve két ember mozgását összehangoltan lekövetni lényegesen nehezebb bármelyik ellenfél számára, mint az egyetlen magában kínlódó támadót semlegesíteni. Ráadásul ebben a helyzetben sokkal gyakrabban megoldható, hogy bármelyik oldal középső párja is csatlakozik a támadásokhoz a nélkül, hogy jelentősebb üres területet hagyna maga mögött. Mivel legalább egy plusz ember van a középpályán, viszonylag rövid mozgásokkal bármelyik oldalon kijönnek a háromszögek (szélső támadó – szélső középpályás – adott oldali középső középpályás), ami pedig kivált egy másik régebbi problémát is: kevésbé lesz féloldalas a csapat támadójátéka, az ellenfelek nehezebben tudnak lekövetni egy-egy keresztlabdát (=oldalváltást).

Az önmagában nem újdonság, hogy jelen állás szerint véglegesen lemondtunk a középcsatár funkcióról, mert - ahogy tavaly is láthattuk - jobbára felesleges ilyesmivel embereket önszántunkból kivenni a játékból. Viszont az, hogy legalább eggyel több ember van a középpályán, a szélső játékon túl középen is előnyt jelent támadásban. Most már nem csak arról van szó, hogy Messi (vagy Iniesta) majd elindul előre, amikor feláll a fal a csapattal szemben. Amellett, hogy a támadók is folyamatosan beindulnak kiugratásokra számítva, legalább egy további ember is csatlakozhat ezekhez a beindulásokhoz, ezzel megzavarva az ellenfelek védelmét, illetve több választási lehetőséget kínálva a labdaosztogató játékosoknak. Ezek a gyakori beindulások megoldást jelentenek a nehezen lebontható vonalas területvédekezéssel szemben, mert a csapat egyetlen íveléssel átjátszhatja az ellenfelet, így nincs szükség arra, hogy hosszú időn keresztül réseket keressünk a szűk területeken.

Elnézve azt, hogy milyen gyakran sikerül pontosan kiugratni játékosokat, nem tartom kizártnak, hogy „titokban” egész nyáron mást se gyakoroltak a fiúk, mint a világos kommunikációt arra, hogy ki, mikor és hogyan gondolja befutni az ellenfél védelme mögé, illetve az indító játékos mikor, hogyan és kit gondol éppen futtatni. A pályán eddig jól működik a dolog és kiegészülve az eddig is ismert laposan előrelőtt mélységi passzokkal, ez a megoldás nagyon megnehezíti az ellenfelek dolgát. Ahogy tavaly még leginkább csak Alves-től láthattuk ezeket az előreívelt labdákra való védelem mögé (keresztbe) futásokat, most már lehet akár támadó, akár középpályás, mindenki érzi és érti a ritmusokat. Szerintem ez az oka annak, hogy ilyen nagy számban láthatunk meglepetés szerűen előrefutó játékosokat és sikeres kiugratásokat a csapattól.

Az első pár meccs tapasztalatai alapján még csak azt sikerült magamban leszűrni, hogy a középpálya egy nagyon flexibilis, gyakran változó formáció. A tegnapi meccsen látottak alapján azt gondolom, hogy Pep erre az évre behozta a csapat játékába a totális foci egy jellegzetes – de a Barça által eddig kevésbé használt - elemét. Amíg korábban nem volt jellemző az egyértelmű posztcsere, most már érezni a törekvést arra, hogy a csapat jellemzően tartja a formációt, viszont a középpályások folyamatosan váltogatják a helyüket és konkrétan észrevehető, hogy amikor valaki pozíciót vált, egy másik játékos a szabadon maradó helyre mozog. Észrevehető, hogy mindenki felbukkan mindegyik vonal mellett, mindenki játszik középen is, leginkább Xavi az, aki tartja a megszokott helyét és a pálya jobb oldalát-közepét játssza be szinte teljes hosszában. Ez a gyakori helyváltoztatás további jó esélyt ad arra, hogy az ellenfelek vonalai elmozgathatók, megzavarhatók, felbomlaszthatók legyenek.

A háromvédős rendszerben kulcskérdés, hogy a csapat egésze képes-e megfelelni a részben módosult elvárásoknak. A Barça ebben a rendszerben a korábbiaknál is dominánsabb lehet azzal, hogy a középpálya megnyeréséhez eggyel több ember áll rendelkezésre. Amikor sikerül az ellenfélre kényszeríteni a játékot, akkor az eddig megszokottnál is szélsőségesebb labdabirtoklási mutatókat láthatunk, adott időszakra nézve több gólhelyzetet, hamarabb képes jelentős vezetést elérni a csapat. A plusz egy emberrel játszó középpálya még akár azt az elképesztően domináns szituációt is előidézheti, hogy a csapat tulajdonképpen vonalban támadó négy emberrel ront az ellenfélre. A tegnapi meccsen volt olyan pillanat, amikor a Barça létszám azonos helyzetben futott az Atlético védelmére és szinte a kézilabdában látható fal előtti labdaadogatást oldotta meg úgy, hogy nem csak statikusan járatta a labdát, de ugyanezt futás közben sikerült kivitelezni. Azt gondolom, az ellenfél számára az egyébként is nyomasztó fölény mellett félelmetes lehet pályán ilyet megtapasztalni. Újabb plusz pont amellett, hogy miért is lehet előnyös az elképzelés a csapat számára.

Az eddig látottak alapján azt gondolom, hogy Pep már megint marhára kitalálta az egész cuccot. Elsősorban azért, mert a korábbi években nem voltak meg a megfelelő játékosok ehhez a keverés-kavaráshoz, aztán – hogy, hogy nem - erre a szezonra „itt maradt” Thiago és érkezett Cesc, illetve Sánchez. Xavi és Iniesta überf@sza játékosok egyetlen apró szépséghibával: sokkal inkább előkészítők, mint befejezők. Ehhez képest érkezett/itt maradt három olyan ember, akik nem csak az előkészítésben jeleskedni képes középpályások, de – ahogy a példák mutatják – bírnak gólokat is lőni megfelelően nagy számban és igen imponáló hatékonysággal.

Szerintem nem állok messze az igazságtól, ha azt feltételezem, hogy ebben már megint „Cruyff keze van” és Pep nem véletlenül ragadja meg az adódó alkalmat közös programokon részt venni az "öreggel". Érezhető volt a tavalyi szezon második felében, hogy nem minden esetben működőképes a megszokott játékrendszer. Feltételezhető volt, hogy reagálni kell majd a kialakult helyzetre, módosítani kell néhány ponton és ki kell használni a csapatban rejlő lehetőségeket arra, hogy továbbra is versenyképesek maradhassunk. Én eddig azt gondolom, hogy a csapatszerkezet módosítása volt a válasz a tavalyi kétségekre, erre Pep tudatosan készült és ennek eredményeit már érzékelhetjük a pályán is. A csapat már nem csak egyetlen világosan kirajzolódó rendszerben képes játszani, a tegnapi és a szerdai meccs egy-egy félidejében lényegi pontokon eltérő felállásban játszott a csapat és ez nagyon ígéretes a szezonra nézve.

Egyéni értékelés:

Valdés – Szinte semmi dolga nem volt, a második félidőben egyetlen nehéz szituációt kellett 1-1-ben megoldania, meg talán párszor kiütni a beívelt pontrúgásokat. Hetesnél rosszabbat senkinek nem kívánok adni, ha az ellenfél ennyire nem jelent kihívást, az nem a Barça játékosok hibája. – 7

Alves – Az első félidőben jobbára csak védőként funkcionált, a másodikban már senkit nem érdekelt, hogy mennyit lövünk. Nem is tudom, kellett-e egyáltalán mentenie, vagy aktívan védekeznie? Mindegy is – 7

Mascherano – Ő talán mutatott némi aktivitást, mert néha kellett. - 7

Abidal – Két alkalomra biztosan emlékszem, amikor jó keresztezéssel szükséges volt észrevétetnie magát. - 7

Busquets – Jól ellabdázgatott, részt vett a passzolgatásban, párszor meg felborították és megrugdosták. - 7

Thiago – A második gól előtt Pedroval szépen játszották meg a kényszerítőt, a vége felé az a csel meg igazán szépséges megoldás volt. - 8

Fábregas – Ezúttal kevésbé volt feltűnő a pályán, nem is volt rá szükség. - 7

Xavi – Kedvére dobálhatta a jobbnál-jobb kiugratásokat, az első gólnál remek gólpasszt adott. - 8

Messi – Három és fél gól, amiből kettő egyéni akció. Kiérdemelte. - 10

Pedro – A második gól tevékeny részese volt, ezúttal védekezésben is a tőle megszokott magas színvonalat hozta. - 8

Villa – Nagyon örülök annak, hogy végre meglőtte "az elsőt", ráadásul remek egyéni megoldással. Az utolsó gólnál is szép volt a kényszerítő Messivel. - 8

Piqué – Bejött egy kicsit belemelegedni a tétmeccsek hangulatába.

Maxwell – Szintén.

Keita – Meg is lepődtem volna, ha nem jön be csereként.