Tot El Camp

Csapatjátékosok

2011. október 01. - johneagle001

Újabb olyan elmaradást kell bepótolnunk, amely az elmúlt szezon eseménye, de mentségünkre szóljon, hogy a Barça hivatalos magazinja is csak az idei szeptemberi számban közölte le az Adrianoval készített interjút. Az írás ezzel kezdődik, kárpótlásul kiegészül egy aktuális eseménnyel is: Alexis Sánchez bemutatkozik a szurkolóknak. Előző közelebb áll a „profi semmit mondáshoz”, a másodikban viszont igazán érdekes információkat tudhatunk meg a csapat egyik új tagjáról. Az újságíró tartja magát az elbeszélésbe szőtt kérdések-válaszok stílushoz, a lehetőségekhez képest igyekeztem érthetővé és olvashatóvá tenni a szöveget.

Újabb olyan elmaradást kell bepótolnunk, amely az elmúlt szezon eseménye, de mentségünkre szóljon, hogy a Barça hivatalos magazinja is csak az idei szeptemberi számban közölte le az Adrianoval készített interjút. Az írás ezzel kezdődik, kárpótlásul kiegészül egy aktuális eseménnyel is: Alexis Sánchez bemutatkozik a szurkolóknak. Előző közelebb áll a „profi semmit mondáshoz”, a másodikban viszont igazán érdekes információkat tudhatunk meg a csapat egyik új tagjáról. Az újságíró tartja magát az elbeszélésbe szőtt kérdések-válaszok stílushoz, a lehetőségekhez képest igyekeztem érthetővé és olvashatóvá tenni a szöveget.

Adriano

„Gyorsan tisztázzuk: brazil vagyok, mégse tudok szambát táncolni” - kezdi nevetve a beszélgetést. Adriano csendes ember, a családjával tölti a szabadidejét, segít a háztartásban, alázatos az életben, a labdarúgásban. Gyerekkorában a gyorsaságával tűnt ki a többiek közül, hosszú tanulási folyamat volt, míg a tudása is a szükséges szintre fejlődött. „Tudtam, hogy focista akarok lenni, mint sok gyerek Brazíliában. Sokat kellett tanulnom, fejlődnöm, míg végül valóra vált az álmom és profi játékos lehettem.”

Tavaly nyáron meglepetésként érte a hír, hogy hívja a Barça. Az andalúz fővárosban töltött hat szezon alatt történelmi sikerekben lehetett része, két spanyol kupa és két UEFA Kupa jelzi a főbb állomásokat. Megélt emlékezetes és komikus pillanatokat, például amikor egy biztonsági őr összetévesztette őt a szurkolókkal. 2007-ben a második UEFA Kupa győzelem ünneplésekor majdnem a rendőrségen kötött ki. „Melegítőben voltam és egy biztonsági őr azt hitte, egy szurkoló került a pályára. Del Nido szólt neki, hogy én is futballista vagyok” – meséli nevetve. Szintén a Sevilla elnöke volt, aki szólt neki a Barça érdeklődéséről tavaly. Az első pillanatban elhinni se akarta, hogy éppen őt akarja Guardiola. Azóta már egy éve viseli a csapat mezét, ismét ugyanazt, amit jó barátja Dani Alves is. Ők ketten elválaszthatatlan jó barátok Barcelonában is, nagyon sok közös programjuk van, a családjaik is összejárnak.

Játékosként nagyot fejlődött, „sokat tanultam itt” – mondja. El volt ragadtatva attól, hogy nyolc világbajnokkal és három Aranylabda jelölttel játszhat egy csapatban. „A többiek minden segítséget megadnak nekem, a nagy külső nyomás ellenére is nyugodt környezetben végezhetem mindennapi munkámat”. Persze nem csak a társak segítettek sokat, Guardiola is. „Ő számomra olyan az öltözőben, mint egy apa. Türelmes volt, időt adott a beilleszkedésre, folyamatosan emlékeztet arra, hogy a siker kulcsa a csapategység. Ő maga is játékos volt, tudja, hogyan kell kezelni a csapatot, megtiszteltetés számomra, hogy vele együtt dolgozhatok”.

A mindennapok szigorú ütemén túl Adriano érdeklődve figyeli a katalán kultúrát, amikor a klubhoz érkezett, elhatározta, hogy megtanulja a nyelvet is. „Az ígéret szép szó…” – mondja félénken, „…de most, hogy újra apa lettem, nagyon kevés az időm”. „Apaként nagyon megváltozott a személyiségem, az első gyermekem születése előtt makacs voltam, azóta megváltozott a hozzáállásom”. A gyerekek segítettek neki a karrierjére összpontosítani, „a család jelenti az otthont, ez a legfontosabb támasz”. Amikor ideje engedi, szívesen tölt időt kettesben a felségével is. Barcelonában különösen a kikötő területén szeret sétálgatni, élvezi a tenger közelségét, és szívesen kirándul Gavras és Castelldefels környékén is. „Egy év elég volt számunkra alkalmazkodni a városhoz, boldogok vagyunk itt”.

Adriano Correia szereti a fehér színt? „A pályán nem. Egyébként van több fehér színű ruhám is.”


Sánchez

„Nagyon kedves fickó” – ezek voltak Guardiola első nyilvános szavai róla. Az új játékosok karaktere elengedhetetlen az alkalmazkodáshoz, a személyiség annyira fontos, hogy Guardiola először ezt figyeli és nem a technikai, vagy a taktikai erényeket. Alexis-t az értékek tisztelete, az alázat, az erőfeszítés és a munka jellemzik, meg tanult dolgozni, felelősséget vállalni családja megélhetéséért. Chilében egy Tocopilla nevű bányászvárosban nőtt fel, korán segítenie kellett családját, gyerekként egy autómosóban dolgozott. Hamar rájött, hogy a labdarúgás lehet a kulcs kitörnie a szegénységből. „Tudta, hogy ha nem lesz képes labdarúgóként keményen dolgozni a fejlődéséért, nem fog tudni a családján segíteni.” – magyarázza Roberto Spico, aki első edzője volt a Cobreola csapatában. 11 éves korában apjuk elhagyta a családot, édesanyjának kellett a négy gyermeket eltartani. Az első futballcipőjét a helyi polgármestertől kapta, aki az utcán látta meg a csodálatosan játszó gyereket. „Mezítláb tanultam meg focizni, még most is úgy futok, mintha mindig ugranék, mert megszoktam, hogy szúrják a talpam az éles kavicsok” – meséli Alexis, aki azóta már a Nike egyik dél-amerikai arca.

Alexis tisztában volt azzal, hogy a pénzügyi korlátok sok mindenben hátráltatták gyermekkorában, de ez nem vette el a kedvét, mindig többet és többet akart. Kiskorában Ronaldo volt a példaképe, és a vágya, hogy focista legyen fokozatosan meggyőződéssé vált. Most már tudjuk, hogy a végtelen hite saját képességeiben végül sikerre vitték őt.

Ideális karakter, hogy képes legyen feldolgozni a nyomást, amit a Barça játékosaként kell megélnie. Alexis kiválóan kombinálja a magabiztos önbecsülést az alázatos munkavégzéssel, ha ez első hallásra ellentmondásnak is tűnik. Nem habozott beismerni, hogy tanulni jött a csapatba, „még nem tettem semmit” – mondta az első sajtótájékoztatóján. Felelősségteljes gondolkodású, keményen dolgozik, bízik önmagában, magas célokat tűzött maga elé. Félénk fiú, amikor nyilatkoznia kell, közvetlen és viccelődő baráti társaságban. „Nem szoktam éjszakázni, csendben otthon töltöm az estéimet” – mondja az, aki hamarosan versenyezni készül Alves-szel, hogy ki legyen, aki az öltözőben lejátszott zenéket kiválogatja. Nagy rajongója a reggaeton stílusnak, szeretné megismertetni ezt az új csapattársaival is.

14 éves koráig az Arauco Tocopilla csapatában játszott, majd elhagyta szülővárosát, hogy a Cobreolához csatlakozhasson. 16 évesen bemutatkozott a chilei első osztályban és hamar felhívta magára az európai klubok figyelmét is. Három hónappal később az Udinesehez igazolt, akik az első évben a Colo Colo-nak, a másodikban a River Plate-nek adták kölcsön. Két év alatt ezekkel a csapatokkal három címet nyert, 2008-ban látta őt érettnek az Udinese arra, hogy az olasz első osztályban játszhasson. Első szezonjában több mint harminc meccsen lépett pályára, a góllövés is egyre jobban ment neki. „Azt szeretném, ha egyszer én lehetnék a chilei futballtörténelem legjobb játékosa. Sokat kell még tanulnom, de egyszer eljön majd ez az idő” – mondta akkoriban egy sajtótájékoztatón.

Karrierjének ebben a szakaszában már rendszeresen szerepelt a chilei válogatottban, Marco Bielsa kivitte a dél-afrikai világbajnokságra is. „Már most a világ legjobb tíz játékosa közé tartozik, de addig más nem fogja ezt észrevenni, amíg nem lesz mögötte igazán kiemelkedő csapat. Alexis egy intuitív játékos, soha nem tudhatod, mit fog a következő pillanatban tenni. Olyan, mint Messi.” – mondta róla a chilei válogatott szakvezetője.

Alexis és a Barça kapcsolata nem új keletű. 2007-ben már eltöltött tíz napot a városban, amikor egy ínszalag szakadás miatti műtétet végeztek el rajta. „Erős rúgást kapott akkor, hosszú pihenőre kényszerült, de nem panaszkodott, azt mondta ez a futball velejárója” – mondja Ramon Cugat. Amikor megtudta, hogy a Barça le akarja igazolni, azonnal szólt az Udinese vezetőségének, hogy ne vesztegessék az időt más klubokkal, ő csakis ide akar jönni. Volt ennél anyagilag előnyösebb ajánlata, de határozott döntést hozott, „akkor lehetek a világ legjobb játékosa, ha a világ legjobb csapatában játszom”. Nagybátyja (egyben nevelőapja) álma volt, hogy a fiú egyszer a Barcelonában játsszon, sajnos ezt már nem érhette meg, május 25-én hunyt el szívroham következtében.

Ezen a nyáron a Barcelona és az Udinese hosszas tárgyalásokat folytatott a játékos leigazolásával kapcsolatban, a teljes folyamat ennél is több időt vett igénybe. Guardiola és személyzete már az előző szezon közben felmérték az igényeket a kerettel kapcsolatban, ezt továbbították Andoni Zubizarreta felé. Ezután lépett munkába a játékos figyelő hálózat, akik elemezték és osztályozták a lehetséges jelölteket, majd megtették javaslataikat. Ebben az esetben a cél egy olyan klasszikus szélső támadó játékos megszerzése volt, akik mostanában ritkán megtalálhatók a futballban. A technikai titkárság még a télen felvetette Alexis-t is lehetséges célpontként más játékosokkal együtt. A szakemberek ezután érveket és ellenérveket felhozva igyekeztek szűkíteni a listát, majd minden jelöltről összeállították a szükséges video és képanyagot. Guardiola és Vilanova gondosan elemezve az elkészített anyagot, úgy döntöttek, hogy Alexis lesz a legjobb választás. Tiszta tehetség, nagy potenciál rejlik benne, gyors játékos, Európában tapasztalatot szerzett, taktikailag érett, Bielsa-nak és az olasz bajnokságnak köszönhetően ismeri a védekező játékot, végül, de nem utolsósorban, karakteres személyiség. A futballal kapcsolatos paramétereken túl számba vették az életstílusát is, úgy gondolták, a mentalitása jó alap ahhoz, hogy gyorsan beilleszkedhessen a csapatba. A kiválasztási folyamat lezárásaként felkérték a technikai titkárságot, hogy kezdjenek tárgyalásokat a játékos leigazolása érdekében az Udinese-vel. Alexis Sánchez július 25.-én aláírta szerződését és hivatalosan bemutatták a Barça új igazolásaként.

Forrás: a Barcelona hivatalos magazinja 2011. szeptemberi száma

comments powered by Disqus