Tot El Camp

Kétarc

2011. október 03. - johneagle001

Nem nehéz a címből kitalálni, hogy ezúttal nem a Batmanből ismert - eredetileg „Two-face” néven kitalált - gonoszkodó figuráról lesz szó. A Barça tegnap este kettősséget mutatott a taktikai felállásban is, még inkább a mutatott játékképben és személy szerint egyelőre igencsak tanácstalanul állok a dolog előtt. Semmi nem indokolta a második félidőben látható nagy rakás kutyagumit, semmiféle jeleket nem láthattam a pályán, ami okot adott volna a csapat számára leereszteni egyetlen nyavalyás gólelőny birtokában. Idén már kétszer (Sociedad és Milan) sikerült nyerő helyzetből döntetlenre hozni az eredményt, ezúttal a Gijon „megkegyelmezett nekünk”, így megszületett a bajnokság első idegenbeli három pontja. Többit a hajtás után.

Nem nehéz a címből kitalálni, hogy ezúttal nem a Batmanből ismert - eredetileg „Two-face” néven kitalált - gonoszkodó figuráról lesz szó. A Barça tegnap este kettősséget mutatott a taktikai felállásban is, még inkább a mutatott játékképben és személy szerint egyelőre igencsak tanácstalanul állok a dolog előtt. Semmi nem indokolta a második félidőben látható nagy rakás kutyagumit, semmiféle jeleket nem láthattam a pályán, ami okot adott volna a csapat számára leereszteni egyetlen nyavalyás gólelőny birtokában. Idén már kétszer (Sociedad és Milan) sikerült nyerő helyzetből döntetlenre hozni az eredményt, ezúttal a Gijon „megkegyelmezett nekünk”, így megszületett a bajnokság első idegenbeli három pontja. Többit a hajtás után.

Röviden szólva pocsék mutatvány volt ez a tegnap esti. Pep udvariasságból megdicsérte az ellenfelet a bátor és határozott játékáért, én azonban nem értek ezzel egyet. Szokásom elismerni az ellenfelek érdemeit akkor, ha a mutatott játékukkal megnehezítik a Barça dolgát, szokásom észrevenni, ha az ellenfél olyan változtatásokat eszközöl meccs közben, amiben egyértelműen tetten érhető a tudatosság. Viszont a Gijon szerintem „semmi mást nem tett csak” felismerte a pályán, hogy ez a Barça már nem „az”, tehát lehet keresnivalójuk. A Gijon felszívta magát, fegyelmezetten szűkítették a területet, határozottan odaléptek a labdás emberekre, a végletekig hajtották magukat. De ugyanezt megtették a meccs elejétől kezdve, mégse értek vele francot addig, amíg a Barça játékosok fejében rossz irányba nem fordult valami. Nagyképűség nélkül megállapíthatjuk azt, hogy ha a Barça játékosok igazán odateszik magukat és koncentráltan játszanak, akkor nincs az a Gijon, amelyik képes lehet megnehezíteni a csapat dolgát. Lehet fegyelmezetten védekezni, lehet szívvel-lélekkel küzdeni hazai pályán, de ha a Barça igazán jól játszik, akkor - ha más nem - az egyéni képességek egyértelműen el fogják dönteni a meccset. Szóval nálam ez Pep részéről egy udvarias gesztus volt egyik barátja és mentora felé, de nem volt elfogadható indok a pályán történtekre.

Részemről teljesen rendben van az a mostanában bevett szokás, hogy a meccs elején a támadóbb szellemű 3-4-3-mal vezetést szerez a csapat és a második félidőben visszaváltunk a stabilabb 4-3-3-ra. Teljesen rendben van az alaptézis, hogy vezetést szerzünk, aztán meg jöjjön az ellenfél, ha tud, mi meg majd biztonságosabb hátországból igyekszünk jelentősebbé tenni a gólarányt. Viszont azt fel nem foghatom, hogyan képzelik azt a játékosok, hogy ezzel együtt átváltanak egy pályán lézengős, szinte nulla futásos, bizonytalan labdaadogatásos nagy büdös semmibe? Már tavaly tavasszal is számtalan alkalommal elhangzott, hogy a szenvedős meccseken az egyetlen kiút a labdajáratás felgyorsítása. E nélkül rohadtul nem lehet az ellenfél felállt vonalait megbontani, rohadtul nem lesz hely betörni, rohadtul nem lesz idő cselezgetni. Ha szarakodunk a labdajáratásban, tálcán kínáljuk az ellenfeleknek, hogy időben odalépjenek a labdás emberre, lekövessék a támadásokat, magyarán mindent megadunk nekik, hogy kényelmesen elvédekezgessenek, labdát szerezzenek, aztán ha van pár ügyes emberük, gyorsan gólhelyzetbe kerüljenek és gólokat lőjenek. Tegnap is több Barça játékosra volt jellemző a labdával tökölődés, a bizonytalanság, legrosszabb esetben pedig az, hogy egyszerűen rossz megoldást választottak. Csak azt tudom elképzelni, hogy a fejekben történt valami, mert kizárt dolog, hogy egyik félidőről a másikra a játékosok zöme elfelejtett labdát kezelni, pontosan passzolni, hogy a kreatív támadófociról már ne is beszéljünk.

Beszéljünk viszont egy kicsit a taktikáról, mert olykor látszik némi sántaság ebben a 3-4-3-ban. Én azt érzem, hogy a baloldal alapvetően rendben van azzal, hogy egy középpályás tudatosan és fegyelmezetten a vonal mellett játszik. Kisegítheti a védelmet, támogathatja a támadó párját, már persze akkor, ha nem Keita az, akinek ez lenne a feladata (ld. Valencia meccs). Viszont már nem először tűnik úgy, hogy a játékosoknak a jobb oldalon nem egészen világos a feladatkörük. A Valencia meccsen Alves okozott meglepetést azzal, hogy – bár évek óta gyakorlatilag ugyanezt játssza a Barçában – képtelen volt megtalálni az egyensúlyt a támadó és a védekező feladatkörök között. Tegnap este pedig úgy látszott, mintha az Adriano-Xavi-Messi hármasból nem lett volna egészen világos valaki számára, hogyan lehet jól levédekezni a jobb oldalt. Ezúttal ugyan nem kaptuk számolatlanul a védelemre vezetett kontrákat, de én azt éreztem, ami probléma van a középpályás védekezésben, az itt jelentkezett, illetve erre vezethető vissza. Illetve gyorsan módosítom is magam. Xavi és Messi részéről teljesen rendben van, hogy a 3-4-3-ban is ugyanazt játsszák, mint a 4-3-3-ban, Adriano részéről is teljesen rendben van, hogy ha szélső támadót játszik, akkor a szerint is cselekedjen.

Viszont ebben a helyzetben kialakul egy komolynak nevezhető üres terület, mert a szélső támadó és a jobb oldali középső védő között gyakorlatilag nincs senki, ráadásul az se világos, kinek lenne feladata alkalomadtán kiváltani a vonal mellé, hogy megtámogassa a védelmet. Messi nem lehet a megfelelő ember, mert akkor védekezésben elveszik az, amit ő a támadóvonalban középen tesz pluszként a játékhoz. Xavi szintén nem, mert akkor ugyanez veszik el a középpálya közepén. És a védekező középpályás szintén nem lehet az, mert ő meg jellemzően túl messze helyezkedik ahhoz, hogy időben odaérhessen a jobb vonal mellett történő eseményekre. Az utóbbi pár meccs tanulsága alapján én jelenleg azt gondolom, hogy talán szerencsésebb lenne szimmetrikussá tenni a felállást és a baloldalhoz hasonlóan egy középpályásnak konkrét feladatává tenni a vonal melletti játékot, mert egyelőre úgy látszik, ezzel kivédhető igazán a szélső védők hiánya. A jobb vonal melletti középpályás hiánya egyelőre azt mutatja, hogy amikor az ellenfelek itt megindulnak (és miért ne játszanának tudatosan erre?), akkor hamar zavarba hozhatóvá válik a védelem (plusz el is tolódik, de nagyon), illetve az egész csapat visszafelé mozgása válik rendezetlenné. Ilyenkor nagyon gyakran felbomlanak a vonalak, kicsit átmegy grundfociba a csapat és kevésbé vehető észre a tudatosság a védőjátékban. Nyilván nem én leszek az, aki megmondja Pepnek, hogyan is kell(ene) ezt a focizás dolgot csinálni, de én a fent leírtakban véltem felfedezni problémákat, amik konkrétan a taktikai hadrend számlájára írhatók.

A bosszankodáson túllépve persze a lényeg egyetlen dolog marad: meg van az első idegenbeli győzelem, zsebben egy olyan három pont, amiről tudjuk, hogy ezek a meccsek döntik majd el a bajnokság végét. Már tavaly is a csapat egyik legnagyobb erénye volt, hogy képes volt hozni ezeket a legnehezebb (=”kötelező”) meccseket, szóval elégedetlenkedésre igazából nincs okunk. Legfeljebb annyi hiányérzetünk lehet, hogy a látványos dominanciájáról híres Barcelona csapatától nem elfogadható, ha ennyire lepunnyad meccs közben és teszi saját maga számára nehézzé a meccseket.

Egyenként:

Valdés – Nem számoltam, de talán két alkalommal is szükséges volt védenie kapura tartó lövést, meg talán egyszer jó időben kifutnia söprögetőként. Sok dolga nem volt, gólt nem kaptunk. - 6

Alves – Újra bizonyította, hogy alapvetően védőjátékos, aki képes elég jó százalékban levédekezni az 1-1-eket és jó ütemben felvenni az ellenfelek kontráival futó játékosokat. Tulajdonképpen ideális ember a 3-4-3-ban olyan középső védőt játszani, akinek szélső védőként kell funkcionálnia az esetek többségében. Az már kevésbé jó hír, hogy a második félidőben a jól begyakorolt hadrendben semmi nem akart működni, így az ő játéka se. Komoly hibájára nem emlékszem, összességében nem is volt ez annyira rossz, viszont többekhez hasonlóan ő is belebonyolódott abba, hogy túlzottan finomkodva (=tökölődve) próbált szituációkat megoldani. - 7

Mascherano – Mintha Puyolt láttam volna a pályán. Határozottan ütközik, keményen beleáll az 1-1-ekbe, méterekről robban be a „sűrűbe” amikor szükséges, befutja az egész pályát, (szinte) átjátszhatatlan, megingathatatlan. Nagyon fontos eleme lett ennek a foghíjas védősornak, tegnap is több alkalommal fontos pillanatban szerelt, lépett közbe, ment segíteni, keresztezni. Nem tudhatjuk még, hogyan alakul a jövő, én most azt gondolom, hosszútávon akár Puyol utódaként is képes lehet megállni a helyét. - 7

Abidal – A védelemből talán ő volt az, aki kevésbé tűnt fel a pályán. Lehetséges, hogy a miatt, mert a lecserélése után kezdődtek a problémák, addig a Gijon nagyjából semmilyen veszélyt nem volt képes jelenteni. - 6

Adriano – Az idén már megmutatkozott pár alkalommal, hogy igazán jó ötlet volt őt szélső támadó pozícióba tenni. Tegnap több egyéni megmozdulással kevergette az ellenfél védelmét, hasznosan vett részt az összjátékokban, nem lehetett őt figyelmen kívül hagyni. Ez utóbbi azt is jelenti, hogy sikerült több alkalommal is helyet biztosítania a többieknek, ami akkor is pozitívum lenne, ha nem lő győztes gólt. - 8

Xavi – Többekhez hasonlóan az ő játéka is kettős volt. Az elején látszott, hogy él a középpálya, jöttek-mentek az akciók, látszottak az elképzelések, észrevehető volt a tudatosság, az ötletesség. Aztán a csapattal együtt ő is visszaesett és bár még így is a jobbak között volt, tőle ismét meglepően sok elvesztett labdát, rossz helyre továbbított passzt láthattunk. Az a sarokkal dobott megkerülős csel a meccs egyik legszebb jelenete volt, a kapufája meg pláne. - 8

Busquets – Ő tisztességesen végigrobotolta a meccset, védekezésben is észrevehető volt, támadásban is próbálkozott néha felvinni a labdát. Az aktivitásának legszembetűnőbb jele az volt, hogy milyen sokszor rúgták le. Nagyon jó ütemben képes finoman megtolni a labdát, cserébe kapja a bokakoccintásokat számolatlanul. - 7

Thiago – Az elején nagyon jól kijött az, mennyire megy neki a játék, ha a csapatnak is. Volt élet a támadójátékban az oldalán, jól képes együtt dolgozni bárkivel, gyors fejben, gyors a labdával, nagyon értékes figurája lett a csapatnak. Aztán a csapat visszaesésével együtt ő is elkezdett szenvedni, pedig ilyenkor jönne jól, ha minél több játékos lenne képes egyénileg pluszt adni a csapatnak. Kora okán még mindig nem elsősorban tőle várható ez el, remélem, idővel egyre bátrabb lesz ő is. - 6

Messi – Nem várom el tőle azt, hogy amikor ilyen nehéz helyzetbe kerül a csapat, akkor egy személyben gázoljon át az ellenfél védelmén és lője számolatlanul a gólokat. Viszont azt elvárnám, hogy amikor egyéni betörésekkel segíteni képes a csapaton, akkor vegye észre az üresen álló társat és lövessen vele gólt. Nem az a probléma, hogy nem képes átverekedni magát az ellenfélen, ha a többiek semmit nem tesznek azért, hogy segítsék. Ilyen esetekben nyilván el fog akadni a tömegben, mert az ellenfélnek bőven lesz ideje lezárni előtte az utat és nyilván könnyebben lesznek képesek semlegesíteni őt. Inkább azt szeretném gyakrabban látni, hogy amikor a csapat egésze jól teszi a dolgát, akkor lőjük meg a gólokat és időben biztosítsuk be a meccseket. Ebben pedig neki is szerepe lehet azzal, ha adott esetben jobb döntést hoz. - 6

Pedro – Nagyon hálátlan feladat jutott neki azzal, hogy az első félidőben középső középpályást kellett volna játszania. Nem odavaló, nem is érti, nem is érzi azt a játékot, jobbára csak szenvedett, illetve láthatatlan volt. Gyanítom, hogy kényszerhelyzet volt ez a felállás, de a jövőre nézve kicsi az esélye annak, hogy éppen ő felelhetne meg ebben a szerepkörben. A második félidőben már a vonal mellett játszhatott támadót, de akkor már tökmindegy volt, senki nem focizott. - 6

Villa
– Már megint azok a rohadt lesre futások, de tömegével! Nem fogok statisztikákat nézegetni, de szemre biztos, hogy Európa élmezőnyében tartózkodik a meccsenkénti lesek darabszámával. Azért nem értem az egészet, mert éppen az előző pár meccsen bizonyította, hogy jó ütemben képes beindulni az előreívelt labdákra, gól(oka)t is lőtt ezekből. Ehhez képest tegnap megint ott tartottunk, mintha semmi nem változott volna és folyamatosan lehetőségeket cseszünk el ezek miatt. Jó lenne valamit kezdeni ezzel. - 6

Maxwell – Valamelyest aktívnak kellett lennie a beállása után. Pár alkalommal védekezésben vettem észre, meg mintha támadásban is tett volna pár kísérletet.

Piqué – Szintén észrevehető volt védekezésben.

Keita – Csereként pályára lépett.

comments powered by Disqus