Tot El Camp

Barcelona 2.01102 updated version

2011. november 20. - johneagle001

Mivel a tegnapi meccs meglehetősen egyoldalú volt, az egyéni értékelőn túl nem is akarok különösebben foglalkozni vele. Aki látta, jól érezte magát, aki nem, olvasson el jegyzőkönyvet róla, vagy nézzen meg egy összefoglaló videót. Annál érdekesebb viszont, hogy egyre inkább kirajzolódni látszik, mik azok a taktikai elemek, amik az idei évben módosításokat jelentenek a csapat játékában.

A tavalyi szezonban főleg tavasszal volt jellemző, hogy a – különböző okok miatt – lelassult csapatszintű játék nagyon nehezen képes kezelni a beszorított ellenfeleket. Másképp fogalmazva a szezon második fele jellemzően arról szólt, hogy Messi vagy Iniesta becipelte a labdát az ellenfél kapujáig, miközben átverekedték magukat nagyságrendileg 5-6 emberen. Amikor ők képesek voltak meccsenként legalább öt alkalommal véghezvinni ezt a csodát, akkor jó eséllyel gól(oka)t lőttünk, ez pedig a jó védekezéssel együtt alapot adott a győzelmekre. Ezen a (nem túl kreatív) játékelemen kívül jellemzően a labdatologatás maradt a csapat számára, ezzel pedig nyilván kezdeni kellett valamit.

Mivel a tegnapi meccs meglehetősen egyoldalú volt, az egyéni értékelőn túl nem is akarok különösebben foglalkozni vele. Aki látta, jól érezte magát, aki nem, olvasson el jegyzőkönyvet róla, vagy nézzen meg egy összefoglaló videót. Annál érdekesebb viszont, hogy egyre inkább kirajzolódni látszik, mik azok a taktikai elemek, amik az idei évben módosításokat jelentenek a csapat játékában.

A tavalyi szezonban főleg tavasszal volt jellemző, hogy a – különböző okok miatt – lelassult csapatszintű játék nagyon nehezen képes kezelni a beszorított ellenfeleket. Másképp fogalmazva a szezon második fele jellemzően arról szólt, hogy Messi vagy Iniesta becipelte a labdát az ellenfél kapujáig, miközben átverekedték magukat nagyságrendileg 5-6 emberen. Amikor ők képesek voltak meccsenként legalább öt alkalommal véghezvinni ezt a csodát, akkor jó eséllyel gól(oka)t lőttünk, ez pedig a jó védekezéssel együtt alapot adott a győzelmekre. Ezen a (nem túl kreatív) játékelemen kívül jellemzően a labdatologatás maradt a csapat számára, ezzel pedig nyilván kezdeni kellett valamit.

Jobb oldali szélső támadójáték

Alves személye alapjaiban határozza meg ezt a területet, részben miatta kell külön megemlíteni akkor is, ha itt a legkevésbé jelentős a változás. Már tavaly is az volt a csapat játékának egyik kulcsa, hogy az itt mozgó Alves-szélső támadó-Messi hármas hogyan képes együttműködni. Az idei évben nagyon markánsan kijön az, hogy az itt játszók mindig tartják a háromszögeket, és közben folyamatosan cserélgetik a pozíciókat. További érdekessége ennek az oldalnak, hogy Alves és Messi nagyon gyakran alakítják ki a háromszögeket kényszerítős befutásokkal, és a harmadik embernek annyi feladat marad, hogy az ellenfél kapujától való távolság függvényében helyet adjon számukra védők lekötésével, vagy biztosító emberként mögöttük maradjon, készülve egy esetleges labdavesztésre. Szintén szituációtól függően a szélső támadónak további szerepe, hogy amikor az ellenfél figyelmét és embereit a betörő Messi leköti, szabad emberként akár a vonal mellett, akár a 16-oson belülre bevigye a labdát, ezzel okozva további gondokat az ellenfeleknek.

Bal oldali szélső támadójáték

Az előzőekkel ellentétben ez az oldal mostohább helyzetben van, leginkább azért, mert nagyon gyakran hiányozni szokott vagy a szélső védő (aki nem mindig futhat fel szabadon), vagy a két szélső játékos középpályás párja. Érezni törekvéseket arra, hogy kihúzódjon valaki a háromszöget kialakítani, de itt sokkal jellemzőbb, hogy a játékok kényszerítőből jönnek ki.

Ezért is tűnnek ígéretesnek a Sánchezben rejlő lehetőségek, aki egyéni betörésekkel képes még akkor is átjátszani védő(ke)t, ha belső középpályás nincs mellette. Illetve érdemes megemlíteni, hogy Villa játéka éppen azért lett ennyire visszafogott, mert ő jelenleg senkit nem képes 1-1-ben megverni, így pedig belső középpályás pár (vagy befutó szélső védő pár) hiányában csupán erőtlen betörési próbálkozásokra, majd alibi visszagurított passzokra korlátozódik a játéka. Persze ennyiben nem merül ki a baloldal szerepe, ennek pedig a következőkben leírtak az okai.

Középső támadójáték

Azon ritka kivételektől eltekintve, amikor Villa klasszikus (erő)csatárt játszani kényszerül, a Barcelonában már jó ideje nem létezik klasszikus értelemben vett középső támadó. Ennek kiváltását a felfutó középpályások jelentik, és ebben az évben a megszokottnál is markánsabb lett ez a „második hullámban” érkező befejező játék. A befutó emberek száma megsokszorozódott, és amikor a figura beindul, kiugratásra várva pillanatok alatt akár 3-4 játékos is az ellenfél védői között helyezkedik. Észrevehető, hogy amikor a középpályáról megindul a játék felgyorsítása, a szélső támadók mindig a védelem mögé keresztbe mozognak be (akár egyszerre mindketten), illetve a középpályáról most már nem csak egy ember fut előre, de legalább kettő, az se ritka, hogy három. Ez pedig elég jó kis okosság, mert a vonalban előrefutó embereket sokkal nehezebb elosztani az ellenfelek védelmének, illetve korábban az egy darab betörő játékost sokkal könnyebb volt megállítani, mint lereagálni ezt.

További komoly előrelépés, hogy a végletekig kijátszott játék helyett a középpályások nagyon gyakran ívelik át az ellenfeleket, amire szintén az ad lehetőséget, hogy egy időben többen is előremozognak, így pedig középen sokkal inkább megosztják az ellenfelek figyelmét. Ennek előnye abban jelentkezik, hogy a célzottan kiugratott játékos nagyobb eséllyel kap időt és területet, a labdát lekezelni és pontosan indítani kapura lövést. A magas előreíveléseken túl a több akár keresztbe,- akár egyenesen előremozgó ember jobb eséllyel fut be szabad területre, hisz az ellenfeleknek nem elég általában két feltételezhetően bemozgó támadóra figyelni egy egész meccsen keresztül. Ebben a szezonban eddig meglepően nagy számban szerez szélső beadásokból gólokat a csapat, mert az átlagmagasság ugyan nem nőtt, de az ellenfél védelme mögé több ember érkezik, így sokkal nehezebben lekövethetők a betörő játékosok. Ezen kívül a szélről kis játékokkal bevitt labdáknak már nem csak tömegesen passzív hátragurítás lesz a vége, sokkal gyakrabban találhatók emberek az ellenfelek védelmének vonalai között, ami pedig lehetőséget ad arra, hogy folytatható legyen a támadás.

A középső támadójáték további érdekes módosítása a folyamatos helycsere, ami eddig is felfedezhető volt, de közel nem ennyire markánsan. A csapat bármilyen összetételben lép pályára, a középpályások akár két-hárompercenként váltogatják a helyeiket, hosszabb-rövidebb időszakokra mindenki játszik minden posztot, szélességben és mélységben is folyamatosan dolgoztatják az ellenfeleket. Követő emberfogás jó ideje kizárt a csapat ellen, most már szélességében a folyamatos helycsere,- mélységében pedig a befutó emberek miatt egyre nehezebb elosztani a játékosokat, amikor felveszik őket a védők. A csapat támadójátéka dominánsabb lett, viszont némi árat kell fizetni ezért a védekezésben.

Védekezés

Már nem is említem, hogy a csapat mennyire kiváló labdavesztések után az azonnali visszatámadásokban, mert ez a Barcelona esetében alap. Viszont azzal, hogy több ember fut fel egy időben a középpályáról, két apró hiányosság jelentkezik a védelemben. Az egész problémaforrás az, hogy a kevesebb hátul maradó középpályás értelemszerűen nem lesz képes keresztben bemozogni a pálya teljes szélességét. Az ebből eredő egyik gond az, hogy egy végigvitt kontrát nem a középpálya fog lelassítani, hanem a védők kapják telibe. (Részben ez az oka annak, hogy pl. Puyol ilyen gyakran kénytelen kilépni a futó labdás emberre, márpedig megállítani 1-1-ben ezt a legnehezebb.) Ez persze nem döbbenetes újdonság, a Barça védői a játékrendszerből adódóan mindig is nagy nyomás alatt játszanak, de az idén szerintem egyre gyakrabban számíthatunk nehéz szituációkra. Másképp fogalmazva a leggyengébb képességű ellenfelek számára is adódik majd várhatóan meccsenként egy-két nagyon komoly gólszerzési lehetőség.

Ennél nagyobb gond viszont, hogy a csapat az idén a megszokottnál lényegesen rosszabb hatékonysággal képes leszorítani az ellenfeleket a vonalak mellé. Amíg a korábbi években akár 3-4 ember is képes volt lekövetni a kontrákat és ezzel megfojtani az ellenfeleket, most már nem ritka, hogy csak két ember ér vissza, aki közül az egyik ráadásul a labda mögött érkezik. Mivel a középpályásoknak sokszor nincs ideje lekövetni a kontrákat, hiányzik a belső ember, még hozzá éppen az, aki az oldalvonal mellé terelhetné a labdás embert. Ezzel együtt az ellenfeleknek nagyobb területe és több ideje van játszani, és amikor a feltolt letámadás nem tökéletes, az eddigieknél is nagyobb gondba kerülhet a csapat. Leginkább azért, mert a védelemnek kell elmozognia a hiányzó (szűrő)játékos pótlására, így pedig nem ritka, hogy nagyon durván eltolódik a védelem, teljesen üresen hagyva olykor a fél pálya szélességét. Az említett helyzeteken túl a védekezés nagyon ritkán látható eleme az, amikor visszahúzódik a csapat. Erről csupán annyit jegyeznék meg, hogy nem meglepő módon a fiúk úgy játsszák a vonalas területvédekezést, ahogy az a nagykönyvben meg van írva: ha kis csapat lennénk, nagyon meg tudnánk nehezíteni bárki dolgát.

A taktika persze önmagában soha nem nyert még egyetlen címet sem, de jó látni, hogy Pep még akkor is képes reagálni a folyamatokra, ha egyébként "csak azért sikeres, mert jó csapatot irányít". Ezentúl azt is érdemes észrevenni, hogy a nyári igazolások nem találomra kiválasztott játékosok voltak, hanem célzottan a csapat idei játékába illeszkedő emberek érkeztek.

Egyéni értékelés:

Valdés – Az ellenfélnek egyetlen kapura tartó lövése nem volt, így neki ismét nem akadt sok dolga, talán némi kifutásai voltak olykor. Nem az ő hibája, ha nem dolgoztatják meg. – 6

Alves – A Zaragoza lehetőséget adott számára, hogy nagyon aktív lehessen támadásban, így az is volt. Nagyon sokszor tört be és játszott okosságokat Messivel, amivel rendesen megdolgoztatta az ellenfél védelmét. Védekezésben talán egyszer maradt lyukas az oldala, egyébként talán kétszer jó ütemben visszaért és közbe is avatkozott. Korrekt meccse volt. – 7

Puyol – Engem egyszerűen lenyűgözött tegnap este a kapitány. Nem is csak a mutatott játékára gondolok, hanem arra, hogy még a képernyőn is átjött, mit jelent a szellemisége a pályán. Már pozitív jel volt, ahogy a kapufára csapott az első helyzete után, később pedig - egyetlen rossz kilépést leszámítva - végigrobotolta az egész meccset. Mindenhova odaért, mindenhol jelen volt, ha kellett jó keresztezésekkel, ha kellett határozott belépőkkel fogott meg szinte bármit. Ezek után a gólja már csak hab volt a tortán. – 8

Piqué – Egy másik remek teljesítmény, pedig sok dolga neki se volt védekezésben, ami pedig adódott, azt hiba nélkül oldotta meg. Mivel hátul nem kötötték le a feladatok, annál aktívabb volt támadásban, legalább két alkalommal is ígéretes előrefutással támogatta meg a csapatot. Középső védőnek ilyen pontszám kijár, amikor gólt szerez. – 8

Maxwell – Nem akarnék nagy szavakat használni, de nálam ez volt az eddigi legjobb meccse, amióta a csapatnál van. Ez persze főleg az első félidőre értendő, de amellett, hogy védekezésben hibátlan volt, támadásban nagyon sokat tett a játékhoz. Ha csak rajta múlik, most akár két gólpasszt is jegyezhetnénk a neve mellett, egy jól eltalált lövés és számtalan jó összjáték jellemezte tegnap a játékát. Ha így folytatná, akár Adriano vetélytársává is előléphetne. – 7

Keita – A tegnapi meccs volt az, amikor elgondolkoztam azon, hogy egy ennyire tehetségtelen játékos mi a francot keres a Barcelonában? Míg a többieknél az a meglepő, ha passzot vétenek, nála az, ha embert talál a labdája. Lassú is, nagyon gyakran pontatlan, kreativitásnak még a csírája se látszik nála sehol. És akkor még nem is beszéltünk arról, hogy védekező középpályás létére képtelen a nélkül szerelni bárkit, hogy egyben fel ne borítaná az illetőt. Döbbenet, hogy mennyire kilóg a csapatból, ilyen meccs után nehéz felfogni, miért ragaszkodik hozzá Pep? A leírtak mellett adott egy gólpasszt is. – 6

Xavi – Mivel a támadók rendesen hozzátették a magukét a győzelemhez, neki nem volt szükséges különösebb parádét bemutatnia. Az ellenfél semmilyen formában nem tudta megkeseríteni az életét, szimplán "csak csavis” volt a játéka. A Piqué fejére tekert labda rendesen ott volt, ezzel pedig egy gólpassz szerepel a neve mellett. – 7

Cesc
– Ügyes, hasznos, remek, kiváló és minden ilyesmi. Nagyon fekszik neki ez a támadó szerepkör, és az is látszik, hogy kiválóan megértik egymást Messivel, ezzel pedig rengeteg kombinációs lehetőséget, kreativitást ad a csapatnak. A gólpassza zseniális volt, a játéka ötletes, sok mozgással, aktív szerepvállalással. – 8

Cuenca – A meccs első periódusában nekem az jött le, hogy túlzottan udvarias volt Messivel és Alves-szel szemben, mert szinte kivonta magát a játékból, annyira igyekezett számukra helyet adni, esetenként embereket lekötni. Aztán valamikor a második félidő közepe felé "jött rá", hogy a többiek különösebben már nem akarnak játszani, így egyre többet „engedett meg magának”. Ennek a szemléletváltásnak volt köszönhető a gólpassza is, ami szerencsésen pattant ugyan, de mégis csak be kellett lőni azt oda valakinek. – 6

Sánchez
– Érezhető volt rajta, hogy még nem az igazi a sebessége, igyekezett átjátszani az ellenfelet, de inkább dadogott a lábán a labda, mint hogy pengének nevezhessem. Ha a támadójátéka nem is volt még az igazi (tud ő ennél sokkal jobbat is), nagy örömmel láttam, hogy védekezésben kiválóan tudja a dolgát. Nagyon hamar képes lett alkalmazkodni a visszafutásokhoz, tegnap minden egyes alkalommal megtámogatta Maxwellt, amikor szükséges volt. – 6

Messi – Bár nem volt ez rossz meccse, mégis némi kritikával illetném. Mégpedig azért, mert tegnap este három alkalommal is a hibázásig erőltette azt, hogy kapura lőhessen, miközben valaki a társak közül egyértelműen ígéretes helyzetben várta (volna) a passzát. Érezhetően nem tökéletes erőállapotban is nagyon aktív volt, az előbb leírtakkal együtt azt is észrevettem, hogy adott egy „gólpasszt” Cesc-nek, plusz lőtt egy remek gólt. – 7

Iniesta
– Nem nagyon akart már játszani a csapat a második félidőben, nem is volt szükséges csodákat tennie.

Thiago – szintén.

Villa
– Nagyon örülök a góljának, remélem, hogy pozitív irányba mozdítja őt, visszanyeri a lelki egyensúlyát és egyre jobb lesz.

comments powered by Disqus