Tot El Camp

Régi idők focija

2011. december 04. - vigvik

Barcelona-Levante 5-0 (3-0)

Guardiola ebben a szezonban előszeretettel kísérletezik a különböző játékrendszerekkel, sokszor tért vissza a '70-es évekből származó 3-4-3-hoz, amit mentora, Cruyff is favorizált a maga idejében. Most először láttuk azonban tőle, hogy a meccs döntő szakaszában a felállás a még régebbi, még támadóbb, az igazi hősidőkbe, a '30-as évekbe visszanyúló WM-formációhoz állt a legközelebb - természetesen megbolondítva saját elképzeléseivel. A látvány igazán impresszív volt, keresztben és hosszában is jól eltalálta a csapat az egyensúlyt, a kínálkozó lehetőségekre pedig kíméletlenül csapott le. A faszagyerek védőtrió most lényegesen összehangoltabb volt, mint legutóbb, és végre a támadóink közül se akartunk senkit azonnal szemészeti vagy reumatológiai vizsgálatra küldeni. Külön öröm volt nézni, ahogy a középpálya saját nevelésű ötszöge fényezi a labdát. Messzemenő következtetéseket azért nem vonnánk még le ebből a meccsből, a hazai bajnokik lesimázása eddig sem okozott az égvilágon semmilyen problémát, és érzésünk szerint a Levante is kitágított, beolajozott ánusszal jött, de nyilván nem szomorkodunk a látottak miatt. Az igazi értékmérő jövő hétvégén következik - hajtás után egyéni értékelések már kissé előretekintve.

Barcelona-Levante 5-0 (3-0)

Guardiola ebben a szezonban előszeretettel kísérletezik a különböző játékrendszerekkel, sokszor tért vissza a '70-es évekből származó 3-4-3-hoz, amit mentora, Cruyff is favorizált a maga idejében. Most először láttuk azonban tőle, hogy a meccs döntő szakaszában a felállás a még régebbi, még támadóbb, az igazi hősidőkbe, a '30-as évekbe visszanyúló WM-formációhoz állt a legközelebb - természetesen megbolondítva saját elképzeléseivel. A látvány igazán impresszív volt, keresztben és hosszában is jól eltalálta a csapat az egyensúlyt, a kínálkozó lehetőségekre pedig kíméletlenül csapott le. A faszagyerek védőtrió most lényegesen összehangoltabb volt, mint legutóbb, és végre a támadóink közül se akartunk senkit azonnal szemészeti vagy reumatológiai vizsgálatra küldeni. Külön öröm volt nézni, ahogy a középpálya saját nevelésű ötszöge fényezi a labdát. Messzemenő következtetéseket azért nem vonnánk még le ebből a meccsből, a hazai bajnokik lesimázása eddig sem okozott az égvilágon semmilyen problémát, és érzésünk szerint a Levante is kitágított, beolajozott ánusszal jött, de nyilván nem szomorkodunk a látottak miatt. Az igazi értékmérő jövő hétvégén következik - hajtás után egyéni értékelések már kissé előretekintve.

Valdés (7,5) - Túl sok dolga nem akadt, de azért szépen beskálázott a nagy előadásra: kellett takarítson lábbal a kiugró csatár elöl, védett egy az egy elleni szituációban, és bemutatott egy nagy bravúrt, a természetes mozgásiránnyal ellentétesen vetődve szedte ki del Horno fejesét - eddig is tudtuk, hogy mindezekre bármikor képes. Az ősz folyamán egyetlen rendszeresen felbukkanó bizonytalansága volt, hogy nem mozdult ki kellő határozottsággal a kapu közvetlen előterébe érkező beadásokra, ezek a helyzetek nem egyszer kapott gólba torkolltak. Ma végre ezekkel se volt gond, egy alkalommal különösen szépen, a kaputól egész távol gyűjtött be egy oldalról magasan érkező labdát. Úgy érezzük, közel jár a csúcsformához, s minden tekintetben készen áll arra, hogy a mostaninál nagyobb kihívásnak is megfeleljen.

Mascherano (7,5) - Némi meglepetésre a jobb oldalon kezdett, Puyol kényszerű cseréje után aztán bekerült középre. Mindkét helyen hozta a hiba- és sallangmentes, kiegyensúlyozott játékát - hozzátehetjük: ahogyan azt már megszoktuk tőle. (A Levante legnagyobb helyzeténél ő is sáros volt, de a képek alapján lehetetlenség megmondani, pontosan mennyire, így efölött most hunyjunk szemet.) Egy kicsit középen talán jobbnak láttuk, egyrészt söprögetőként kevesebb fejpárbajba kényszerült, másrészt jól ki tudta használni, hogy a pályát nagy szélességben képes fedezni. Most is már-már perverz élvezettel néztük a becsúszásnak ezt a speciális, Mascherano-féle változatát, amit sokkal inkább hívnánk berepülő szerelésnek. Csupaszív, határozott játékát nem lehet nem kedvelni, és őszintén szólva óriási igazságtalanságnak éreznénk, ha a Clásicon nem kezdene.

Puyol (7) - A háromvédős szisztémában a középső ember feladata védekezésben elsősorban a két emberfogó közötti biztosítás, míg labdakihozatalnál ő az, aki az első csapásokat meghatározza. Előbbi feladatát remekül látta el, de a zsuga elosztása igazából soha nem volt erőssége, most is kizárólag a legközelebbi társnak passzolt. Nem sikerült megfejtenünk, hogy milyen okból cseréltek Mascheval, hiszen így kevesebb jutott neki a közvetlen párharcokból is, amik megnyerése viszont az egyik fő profilja - sérülése végül pont egy ilyen helyzetből lett. Tipikus Puyol volt, ahogy csak a veszély elmúlta után foglalkozott a problémával (reméljük, Busquets jegyzetelt), mint ahogy egyébként a bekotrásra váró labda eltörése is trademark lesz nála lassan. Mindenesetre imádkozzunk, hogy a vélhető agyrázkodása ne legyen komoly, a Real ellen rendre előbújik belőle a Superman, nagyon hiányozna a pályáról. (Egyelőre nincs róla hírünk, ha megtudunk valamit, azonnal twitteljük nektek.)

Abidal (7) - Jóformán a tekintetétől összecsinálták magukat a csatárok, jellemző volt, ahogy a meccs elején egy ellenfél térfelén szerzett labdával a tizenhatos vonaláig gyalogolhatott, mert egyszerűen pofátlan, de azért beszari galambok módjára szétrebbentek előle az emberek. A magabiztossága időnként át-átcsap könnyelműségbe, ez most egy túlfinomkodott szerelési kisérletben és egy elég bután elvégzett szabadrúgásban manifesztálodott, utóbbinál centiken múlt, hogy nem tudta rendesen levenni az ellenfél nagyon veszélyes pozícióban. Végül az utolsó gólnál aztán csak kifizetődött, hogy a pengeélen táncolva is törekszik a labda megjátszására, hiszen Cuencával több kockázatos passzt mutattak be mielőtt Alexis fejére ívelte a labdát, amiből aztán a kontra végigfutott. Összességében jó meccse volt, nagyot királykodni persze nem tudott, mert az ellenfél nem jelentett igazi kihívást. Egyenletes, megbízható teljesítményével egyértelműen bérletes a jövő heti előadásra.

Busquets (7) - Csak egy félidőt kapott, és a játékának nem csak a hosszával, hanem a minőségével kapcsolatban is vannak hiányérzeteink. Így is jó volt persze, mint ezen a meccsen tulajdonképpen mindenki, különösen az ellenfél kapujától 25-30 méterre visszaszerzett labdái tetszettek, amik szinte fél gólt értek (nem az ő hibájából nem egészet). Viszont többször vesztett fejpárbajokat, köztük olyat is, ami egyből veszélyes helyzetet eredményezett, és a félidő végi Levante-ziccernél (ami helyett Puyolt mutogatták nagy bőszen) is kicsit túl könnyen adta a bőrét. Utóbbira mentsége lehet, hogy négy sárgával játszott, vagyis egy taktikai faltért beszedett lappal eltiltatta volna magát - valószínűleg cseréje is ennek szólt a biztos vezetés tudatában. Egy klassz Busquets a világ bármelyik csapatában stabil kezdő, a mostani viszont azért rághatja egy kicsit a körmét.

Xavi (7) - A Maestro ezúttal másokra hagyta a nehezét, ez persze nagyban köszönhető annak is, hogy újra visszavontabb szerepkörben játszott. A maga gólpasszát így is kiosztotta, és abban is biztosak lehetünk, hogy ha a Barca ilyen fokú dominanciát produkál, akkor abban Xavi nyakig benne van, de tény, hogy a mostanában rendszeresen jövő sziporkák elmaradtak - amikor a végén az ellenfelet mandínernek használva játszott meg egy labdát, akkor azért szélesen elvigyorodtunk. Az utóbbi hetekben a legjobb formát futotta a csapatból és most is teljesen rendben volt.

Iniesta (7) - Néhány ihletett felvillanást kaptunk tőle, ma ez bőven elég is volt a boldogsághoz, az ellenfél kicsontozása már nem annyira motiválta, mint a csapatba kerülésért küzdő társait. A gólját valami egészen érthetetlen okból vették el a végén, de nem valószínű, hogy emiatt most ébren forgolódik. Vele kapcsolatban nem kérdés: amikor egészséges, akkor játszik, méghozzá jól.

Fabregas (8,5) - Pep nagy zsugabubus lehet, a hamis kilences után előhúzta az ingujjból a hamis tízest is... Cesc pedig valósággal lubickol ebben a szerepben, ahol kénye-kedve szerint irányíthat, támadhatja a kaput, vagy vonulhat kicsit visszább pihenni egyet. Két góljával eldöntötte a meccset, már csak ezért is jár neki a kredit. Ezen felül megjegyeznénk, hogy még a sárgalapját is a pozitívumok közé írtuk fel, ugyanis a harmadik kemény, de nem durva belépőjéért kapta, és ez egy kicsit hiányzik a fentebb említett két művész úr repertoárjából. Nem annak örülünk persze, hogy szabálytalankodik, hanem hogy a kétesebb kimenetelű szerelésekbe is bátran, határozottan belemegy. Deco volt utoljára olyan támadó szellemű középpályásunk, aki oda mert pakolni alkalomadtán, de ő inkább az alattomos taktikai faltok mestere volt, míg Cesc minden esetben a labdáért harcolt. Messivel továbbra is remekül érzik egymás mozgásait - nincs mese, helyet kell neki valahol csinálni, szükség van a lendületére.

Messi (8) - A Levante azzal próbálta megfékezni, hogy a védelmüket és a középpályás sorukat egymáshoz nagyon közel húzták fel, és a köztük lévő igen szűk zsebet még meg is tömték az ex-Barcás Xavi Torresszel. Pep mintha csak tudta volna ezt, ugyanis Messi jobb összekötőben kezdte a meccset, Iniesta volt a balösszekötő, Fabregas pedig középen helyezkedett. Ők hárman az állandó helycserékkel, elmozgásokkal megoldhatatlan feladat elé állították az ellenfelet, az első gól így született. Később Messi - mostanában megszokott módon - több pozícióban is feltűnt a meccs egy-egy szakaszában, és talán a szokásosnál valamivel kevésbé volt rá kihegyezve a játék. Mégis azt éreztük, hogy a kevesebb ezúttal több volt, hiszen amikor akcióba lendült, akkor alig-alig választott rossz megoldást. A második kivételével mindegyik találatban fontos szerepet vállalt, a negyediknél lényegében hétközi önmagát másolta. Rúghatott volna még minimum két-három gólt, de a biztos előny tudatában nem koncentrált eléggé - na bumm! Így is nagyon jó benyomásokat hagyott bennünk, ültek a cselei, és megfelelő arányban döntött a passzolás mellett, ezúttal az önzőségének nyoma sem volt, a helyzeteit meg élesebb szituációban be fogja rúgni. Már épp aggódni kezdtünk volna miatta...

Cuenca (7,5) - A három védős rendszer egyik negatívuma, hogy nincs meg a felfutó szélső védők vonal melletti játéka. Ezt korábban a középső középpályások kihúzódásával igyekeztünk orvosolni, de igazából nem működött jól a koncepció, nem volt meg a csapatnak a kellő szélessége. Pep ezen a meccsen teljesen visszatért az alapokhoz, és a mára nálunk alapértelmezetté vált befelé húzó támadók helyett újra klasszikus vonalszélsőkkel operált, ez magyarázhatja Cuenca csapatba kerülését (bár Pedro elvileg tudja ezt a posztot is). A fiatal srác legnagyobb erényének azt érezzük, hogy pontosan tisztában van a képességeivel, és azokat remekül ki is használja, de nem vállalja túl magát, nem bonyolódik felesleges cselsorozatokba, hibátlanul választ az alibi megoldás és a kockázatosabb csel között, és mindemellett alázatosan hátrazár védekezni - az első fél órában ezt az egyensúlyt annyira eltalálta, hogy konkrétan a csapat egyik legjobbja volt. A bal szélen már inkább csak felvillanásokra futotta tőle, de a találatánál végre megvilágosodtunk a hetek óta bennünk motoszkáló deja vu érzéssel kapcsolatban: ő a fehér Finidi George - a testalkatuk, a mozgásuk, a játékstílusuk, minden egyforma, ezt a gólt pedig már tutira láttuk egyszer, valamikor 1995 tájékán. Hogy ez a pár jó meccs, amit a háta mögött tudhat, mennyit nyom majd a latban Pepnél a jövő hétvégi csapatkijelölésnél, azt nem tudjuk. Valószínűleg azért nem túl sokat, mindenesetre mi bátorító jó szokásunkat megtartva kicsit megnyomtuk neki a tollat a pontozásnál.

Alexis (7,5) - Az első fél órában a bal oldalon ő is inkább csak szenvedett, Iniesta visszafogottabb játéka miatt elszeparálódott kicsit a showt futtató Messi-Cesc tengelytől, ahogy közelebb került hozzájuk ugrásszerűen feljavult. Különösen tetszett, hogy mennyire sűrűn kezdeményezett kényszerítőket, ezekből rendre azonnali veszély alakult ki. A gólja szép kontra végén született, kicsit szerencsés körülmények között, de korábban tévesen fújták vissza ziccerből, szóval abszolút megérdemelte. Iszonyatos energia van ebben a srácban, nála jóval magasabb védők között többször fejelni tud, labdákat szerez, rengeteget dolgozik. Sok attribútumában Messire hasonlít, és szemmel láthatóan máris kialakult egyfajta összhang közöttük a pályán. A kevés meccse ellenére valamiért az argentín zseni után benne bízunk a legjobban a támadók közül.

Alvés (7) - Hirtelen kellett beállnia, és mintha nem lett volna azonnal képben, csinált egy-két butaságot, talán ezekben a percekben volt némi veszély a Levante akcióiban. A szünetben összekapta magát, és ezen a számára némileg szokatlan poszton is decens produkciót nyújtott. A gólpassza után meg is nyugodott valamelyest, és visszább vonult kizárólag defenzív feladataira koncentrálva. Ha kicsit fontosabb gólban vállalt volna részt, elgondolkodtunk volna egy magasabb pontszámon, de igazából egy már eléggé agyonvert csapat ellen játszott jól - mindenesetre a szezon elejéhez képest mindenképp elindult felfelé az utóbbi időben. Nagy kérdés, hogy ha a három fős védelem még gyakoribbá válik, akkor hol juthat elég játékperchez, talán évek óta először úgy tűnik, hogy nincs bérelt helye a csapatban.

Keita (6,5) - Nem sok vizet zavart, a szétesett ellenfél nem igazán tette próbára, így nem is akadt nagyobb hibája, de a pozitív oldalra se nagyon van mit írni. Kicsapongásaival együtt is Busquets mellett szavazunk, voltak Keitának nagyon jó periódusai az ősszel, de talán kicsit túl sokat látjuk, és mitagadás elég könnyű megunni egyhangú játékát.

Pedro (-) - Cuenca kezd, a meccshiányos Pedro meg a padon csücsül. Ez mindent elmond jelenleg róla. Nem biztos, hogy lesz neki innen visszaút.

FC Barcelona: Valdés, Puyol (Alvés, 36'), Mascherano, Abidal, Busquets (Keita, 46'), Xavi, Iniesta, Fabregas (Pedro, 72'), Alexis, Messi, Cuenca

Levante UD: Munua, Javi Venta (Suarez, 65'), Ballesteros, Del Horno (Cabral, 75'), Juanfran, Farinos, Pedro Lopez, Xavi Torres, Iborra (El Zhar, 58'), Valdo, Kone

Gólok: Fabregas (4', 33'), Cuenca (37'), Messi (55'), Alexis (61')

comments powered by Disqus