Tot El Camp

Leo, a profi (2. rész)

2011. december 09. - vigvik

"Hivatalosan" is Clásico lázban égünk. Már megint. Valljuk meg, hogy tavaly ilyentájt még Mourinho és bandája simán felhúzott minket mindenféle különösebb segítség nélkül, most azonban, így a nyolcadik menet tájékán már nem jövünk olyan könnyen hangulatba. Donnelly trónjára törve új műfajban próbáljuk ki magunkat, hátha a változatosság megmozgatja a kissé elzsibbadt ösztönöket. A történetben szereplő karakterek természetesen csupán a képzelet szülöttei, és a valósággal való bármilyen egyezés a véletlen műve - de azért ha valakinek valami nem világos, akkor a linkek segíthetnek. Fogyasszátok roséfröccsel. [A történet első fele itt olvasható, ennek ismerete nélkül ez értelmezhetetlen.]

"Hivatalosan" is Clásico lázban égünk. Már megint. Valljuk meg, hogy tavaly ilyentájt még Mourinho és bandája simán felhúzott minket mindenféle különösebb segítség nélkül, most azonban, így a nyolcadik menet tájékán már nem jövünk olyan könnyen hangulatba. Donnelly trónjára törve új műfajban próbáljuk ki magunkat, hátha a változatosság megmozgatja a kissé elzsibbadt ösztönöket. A történetben szereplő karakterek természetesen csupán a képzelet szülöttei, és a valósággal való bármilyen egyezés a véletlen műve - de azért ha valakinek valami nem világos, akkor a linkek segíthetnek. Fogyasszátok roséfröccsel. [A történet első fele itt olvasható, ennek ismerete nélkül ez értelmezhetetlen.]

IV. Madrid, 2011. december 10., 15:58

A játszótéren nagy volt a tömeg. A szokatlanul meleg szombati napot sok gyerek használta ki arra, hogy végre a levegőn tölthessen egy kis időt. Még a Nap is erőlködött, bár a nyáron megszokott perzselésnek nyoma sem volt, de jólesően simogatta az arcokat. Az egyik félreeső padon egy fiatal férfi ült, minden bizonnyal a rohangáló porontyát figyelte. A közeli parkolóból két nagyteljesítményű motor öblös bőgése hallatszott, tulajdonosaik a leállítás előtt még büszkén tudatták a világgal, hogy micsoda kincsük van. A férfi lustán felállt a padról, megropogtatta a nyakát, majd a motorosok irányába indult. Azok egy félreeső kapualjban vártak rá.

-Daniel, Pedro! Elhoztátok?

-Igen, mister.

Daniel a kabátja alól egy csomagot vett elő. Ebben a pillanatban három öltönyös rontott rájuk, mindannyiuknál fegyver volt. A legmagasabb, kopasz nagyot sózótt a Kölyöknek nevezett férfi nyakára, és kicsavarta a kezéből a friss szerzeményt. Letépte a csomagolást, hogy megnézze mi van benne. Ezután kiabálás hallatszott, a fegyverek vészjóslóan himbálóztak a motorosok arca előtt. Pár perc múlva a kopasz öltönyös földhöz csapta a szétmarcangolt csomagot, a telefonjáért nyúlt, és két társával együtt sietős léptekkel elviharzott.

Ramos egy nagyobb fa mögül, biztos távolságból figyelte az eseményeket. Vigyorogva csóválta a fejét, biztos volt benne, hogy aznap még jól fog szórakozni. Az ő feladata a Kölyök figyelése volt, amíg másra nem utasítják, addig nem fog okoskodni.

V. Madrid, 2011. december 10., 16:04

-Halló! Alonso ügynök? Itt Pepe!

-Halló! Üdvözlöm Pepe ügynök! Kérem azonosítsa magát a biztonsági kóddal!

-Na ne szórakozzon itt velem maga fajankó! Elkaptuk a motorosokat, és nem volt náluk a L.A.B.D.A! Egy fodrászati kellékeket tartalmazó dobozt szállítottak Madridba. Azt állítják, hogy forradalmi hajzselé van benne, ezért volt fontos a biztonság. Fals nyomot követtünk egész nap! Remélem maga rajta van a Szoborarcún!

-Igen. A Szoborarcú az Illuzionistával együtt szintén Madridba utazott vonattal. Jelenleg egy kávézóban vannak, semmi gyanús nem történt, nem érintkeztek senkivel, a kalauzon kívül a közelükbe sem ment senki. Szerintem nem készülnek semmire!

-Maradjon rajtuk! Odamegyünk!

VI. Madrid, 2011. december 10., 17:32

-Admirális Úr! Itt Casillas. Jó híreim vannak!

-Halljam!

-Banális hiba történt. A L.A.B.D.A nem is veszett el. Ronaldo ügynök az imént hívott. Meglátogatta Özilt a detoxikálóban, hogy kicsit körbeszaglásszon. Kiderült, hogy a személyzet néhány holmiját egy paciensek számára fenntartott csomagmegörzőbe helyezte. A L.A.B.D.A mindvégig ott volt. Az éjjeli telefon idején Özil - valószínűleg már erősen ittasan - valami fehérnép után koslathatott Ronaldo szerint, ez elég logikus magyarázat. Mindenesetre Ronaldo ügynök már a módosításokat végzi, és azután személyesen hozza el nekem Madridba. Ha minden simán megy, akkor még időben visszacsempészhetem az Elnökhöz.

-Biztos, hogy Ronaldo ügynökkel beszélt?

-Igen, azonosította magát, a hangminta is stimmelt, és egyébként is a védett telefonjáról hívott. A sztorit megerősítette egyébként Pepe ügynök is. Csapatával lekapcsolták Hernandezt egy madridi kávézóban, és semmit nem találtak nála. Biztosított róla, hogy a Szoborarcú kezén ma semmilyen gyanús ügylet nem ment keresztül, egész nap rajta voltak.

-Remek. Lesz még időm ellenőrizni a módosításokat mielőtt Ön elvégzi a feladatát?

-Attól tartok Uram, hogy nem. Nagyon szorít minket az idő.

-Hm... Rendben, bízom magában és Ronaldo ügynökben.

-Köszönöm, Uram! Óhajt egyebet?

-Igen, Iker. Emlékeztessen rá, hogy az ostoba Özilt mihamarabb likvidáltassam. Micsoda megbízhatatlan, felelőtlen munkatárs. Di Mariával is elbeszélgetek...

-Rendben, Uram! Viszlát, Uram!

VII. Madrid, 2011. december 10., 20:44

-... és ezzel utolsó napirendi pontunkhoz érkeztünk. - mondta az Elnök. -Pár napja birtokomba került egy csip, amit a Nemzetbiztonságiak bocsájtottak a rendelkezésemre. Azt gondolják, hogy az országot és annak biztonságát, jogállamiságát alapjaiban érintő információk vannak rajta, éppen ezért úgy döntöttem, hogy az Önök társaságában nézem meg, valójában mi is van ezen a csipen. Juanita, kérem hozza ide a dobozt.

-Parancsoljon, Elnök Úr.

-Köszönöm. Íme tehát a L.A.B.D.A fedőnevű csip, lássuk mi van rajta...

Epilógus. Barcelona, 2011. december 12., 9:30

A három férfi tökéletesen egyszerre érkezett a kis kávézóba, közös erényük volt a pontosság. Barátilag üdvözölték egymást, majd egy csendes asztalhoz telepedtek le. Az idősebb úr, és a jól szituált, kissé kopaszodó férfi erős feketét kértek, míg a harmadik, akit a másik kettő Titonak szólított, hosszasan magyarázta a pincérnek, hogy egy "gyenge" kakaót szeretne, pontos instrukciókat adva a víz, a tej és a kakaópor mennyiségéről. Miután kortyoltak az italjukból, felszínes csevejbe kezdtek az időjárásról és a politikáról. Végül az idősebb úr rátért arra, amiről világos volt, hogy előbb-utóbb beszélni fognak.

-Szóval Pep, felteszem, semmi közöd ahhoz, ami tegnapelőtt este történt.

-Nincs, persze, hogy nincs - somolygott Pep.

-Igen, persze... Azt tudom, hogy az Admirális megszerezte a L.A.B.D.A-t, és módosítani akarta a tartalmát. Egy emberem jelentette, hogy látta amint Casillas ügynök szombat este kicsivel este nyolc előtt becsempészte a csipet az elnöki irodába. Szóval akkor hogy omolhatott össze mégis a Birodalom? Miért adták vissza? Szerintem ez te voltál, fiam.

-Kedves Johan -hajolt közelebb a másik kettőhöz Pep-, én mindent, amit tudok, Tőled tanultam. Igazán rájöhetnél magadtól is, mi történt.

-Van róla elképzelésem, de a te szádból akartam hallani.

-Az egész akció Tito új találmányán múlott, de akkor vegyük sorban. A fő probléma az volt, hogy miután hozzánk kerül a csip miként csempésszük azt vissza az Elnökhöz. Az ismert politikai ellentétek miatt nem állhattunk csak úgy oda, ránk kenték volna a lopást is, a csip pedig hitelét vesztette volna. Beépített emberre volt szükségünk, de nekünk olyan nincs.

Szóval Carles és Gerard, Eric segítségével, könnyedén vette el Öziltől a csomagot, teletöltötték a szegény zöldfülűt szesszel, hogy semmire ne emlékezzen, és telefonon beszéltek Ronaldoval, először használva Tito új találmányát, a hangutánzót. A csipet ezután Xavinak és Andrésnak adták át. Gerard végig Özilre ügyelt, Eric Di Maríaval foglalkozott, Carles pedig Sergivel lekapcsolta Ronaldot és Benzemát, akik számunkra kellemes módon Víctorhoz tették a székhelyüket. Ronaldo pár perc kínzás hatására mindent elmondott, amit tudni akartunk a telefonjáról, és az azonosítójairól, ez idáig egyszerű volt. Xavi és Andrés, Pedro, Dani és David segítségével elterelték a fő csapataikat, így nekik csak a bárgyú Alonso ügynökkel kellett megbírkózniuk. A csipet a vonaton menetjegynek álcázva rendben továbbadták, az Admirális csapatai itt nyilvánvalóan végleg elvesztették a nyomot. Ezután Carles felhívta Casillast Ronaldo telefonjáról, rendben azonosította magát, és Tito hangelváltoztató szerkentyűjét újra használva elmondta az álsztorit arról, hogy a csip valójában végig Özilnél volt. Özilt szerencsére nem tudták elérni, hogy lebuktasson minket, mert Gerard teleltömte altatóval, Di Maria pedig nem értesült érdemben semmit a fejleményekről, és egyébként is totál leitta magát Eric szerint. Átadtuk Casillasnak a csipet, és ennyi.

-Egy dolgot nem értek. Casillas nem gyanakodott, hogy egy vadidegentől vette át a szupertitkos csipet? Nem ismeri fel Ronaldot?

-Nos, mivel az Admirális paranoiás is, ezért az emberei soha nem külső alapján azonosítják egymást. Valójában ritkán is fordul elő, hogy két különböző egységben dolgozó ügynöke személyesen találkozik. Egyébként se lenne sok értelme megjegyezni az arcokat, hiszen biztonsági okokból állandóan orvosilag változtatják a kinézetüket. Így az azonosítás bizonyos speciális egyéni képességek alapján történik. Olyasmit kell a másik ügynök előtt bemutatni, amire a Földön senki más nem képes. Csakhogy Leo -aki nem mellesleg kiváló kalauz- mindent tud, amit Ronaldo.

comments powered by Disqus