A tegnapi mérkőzésen egy újabb utat tehettünk meg a Lucho-féle hullámvasúton, amely kissé meredek kezdés után - néhány nagyszerű taktikai döntésnek hála - dunai sétahajókázássá lanyhult. Hajtás után három dolog és egyéni értékelések:

      Régi jó ismerősök jönnek vendégségbe, hiszen a baszk kollégákkal az elmúlt másfél évben most randevúzunk tizedszer és reméljük Enrique kiváló rekordja csak javul ma a Bilbao ellen.  A körülmények bíztatók.

  0-3-at álmodtam. A kommentátor a második félidő tizenegyedik percében azt kiabálta: „Messi, Messi,  még egy védőt megver, Neymar...., gól! Micsoda játék! Elképesztő formában a Barcelona és nagy bajban az Atletico. Ezek után gyakorlatilag el is dőlt a továbbjutás sorsa.”  Akár így is lehetett…

  Előzetesen okkal hihettük azt, hogy nyerőszériába kerültünk, így meglehetősen kellemetlen pofon lett a Betis elleni döntetlen. Személy szerint a kupasorsolást gyanítom az események mögött, de legalábbis kevésbé kellett volna erőket tartalékolni, ha nem az Atléticót dobja a gép. Akárhogy is, a…