Én lennék a legokos legboldogabb, ha ide le tudnám írni, hogy mitől vannak elcseszve azok a meccseink, amelyek el vannak cseszve, de mivel ilyet nem tudok, egyelőre átlagosan boldog maradok. Azokról a meccsekről beszélek, ahol nem érezni a szezon döntő hányadát meghatározó egyensúlyt, önbizalmat, esetenként dominanciát, de mindenképpen a pályán történő események irányítását. Lásd legfrissebb élményként a Sevillát, de akár a tegnapi meccs második félidejének egy szakaszát.

Illetve annyiban módosítanám is az első bekezdést, hogy talán egy tendencia van ezekben a problémás meccsekben, mégpedig a csapat összetétele. Közelebbről a támadók száma. Nem fogok tudni konkrét tényeket ideráncigálni, mert lusta vagyok utánanézni de érzésre akkor vagyunk bajban, akkor szaladnak át rajtunk, akkor tűnünk sebezhetőnek a védekezésben, amikor „túl sok” támadónk van fenn a pályán. Vagy pontosabban, amikor „túl sok” emberünk helyezkedik a labda előtt.

És talán lehet is valami ebben a feltevésben, mert a szezon döntő hányadának jellemzője volt, hogy a korábbi évekhez képest szokatlanul sok játékosunk helyezkedett a labda mögött. Ezzel együtt türelmesebbek voltunk, taktikusan kivártuk az ellenfelek hibáit, de mindvégig az elsődleges szempont a stabilitás volt, nem pedig a támadás bármi/mindenáron. Ettől voltak kevésbé látványosak, ugyanakkor kevésbé idegesítőek/bosszantóak is a meccseink.

Azt pedig mindenki döntse el a maga ízlése szerint, hogy melyik Barça a szimpatikusabb. A szezon jelentős hányadát jelentő unalmasabb, de megbízható, vagy az utóbbi időszak sokszor pengeélen táncoló, de alkalmanként látványosabb csapata.

Egyéni értékelő:

ter Stegen – emlékeim szerint nem történt semmi olyan, ami különösebb említést érdemelne, sőt, ha a lövés nem pattan meg Robertón, valószínűleg azt is kivédi - 7

Semedo – Dembélé – párba vettem őket, valószínűleg nem is nehéz kitalálni, miért. Mindketten vézna feketék, ráadásul még a mezük is ugyanolyan, ezért könnyű összekeverni őket irgalmatlan gyorsak, jól cseleznek, pörögnek ezerrel, ügyesen váltanak, máris egész jól értik a játékot, veszélyesek a kapu előtt és mindketten erős hiányosságokkal küzdenek, ha védekezni kell. Illetve a sebesség sok hibát kijavít(hat), de attól még tény, hogy bajok vannak akkor, ha két ennyire támadó szellemű fiatal játékosunk van fenn a pályán egy oldalon. Egy Leganés ellen belefér(t), de súlyosabb csapatok ellen már biztosan nem – 7

Piqué – mivel most már tendencia, a szezon tavaszáról elmondhatjuk, hogy Gerard a jól megszokott hasznos, stabil, megbízható játékát bármikor és bárki ellen felviszi a pályára. Ráadásul most már azt is tudjuk, hogy bármikor képes nagy hatékonysággal elektronikai eszközöket akként megjavítani, hogy egy kiesett csatlakozót visszatesz a helyére – 7

Vermaelen – nagyra értékelem, hogy bármilyen hosszú kihagyás után is azonnal teljes értékű játékos. Pedig erre távolról sem minden játékos képes a foci világában. Csak azok a hosszú kényszerű kihagyások ne lennének - 7

S. Roberto – oka van annak, hogy a bal oldali vonal mellé leginkább ballábas játékosokat szoktak tenni - 7

Gomes – Xavi nemrég azt mondta, hogy nem hisz a statisztikákban, fontosabb az összkép, amit a pályán láthatunk. Nos, Gomesről nekem az maradt meg, hogy továbbra is körülményes, nem tud döntéseket hozni, erőlködik, összegezve megakad rajta minden. A statisztika ugyanakkor azt mondja, hogy kimagaslóan sok (15) alkalommal volt hasznos védekezésben, miközben 0 alkalommal volt említésre méltó megmozdulása támadásban. Szóval izé – 7

Rakitic – a Sevillát leszámítva kimondhatjuk, hogy Iván most már olyan játékos, akit bármikor nyugodt szívvel nézhetünk a pályán, ha Busquets valamilyen okból nem játszhat. Persze vannak olyan hiányosságai, amikben soha nem fog Busival felérni, de az se mindegy, hogy a viszonyítási alap az egész futballvilág egyik legjobb középpályása – 8

Coutinho – ennyit számít, ha egy ballábas játékos Jordi Alba van a szélső mellett/mögött, illetve ha nem. Érezhetően gondban volt az előtte leszűkült területtel, nem ültek a cselei, nem tudott kiemelkedni a mezőnyből, a gólpassza viszont konkrétan zseniális volt - 7

Messi – kezdek afelé hajlani, hogy pályafutása legjobb szezonját láthatjuk - 9

Luis Suárez – még/már az MSN idejében kiérezhető volt a nyilatkozataiból, hogy mennyire irigyli a labdazsonglőröket (ld. MN) és emiatt kissé kevesebbre is tartja magát hozzájuk képest. És már nem az első eset volt idén, amikor azt vettem észre rajta, hogy hajlamos az indokolatlan flikkflakkolásra, amikor labdazsonglőrök (ld. Coutinho, Dembélé, esetleg Semedo) tömegével vannak körülötte. A szándék nemes, mert miért ne lehetne az állandó fejlődésre törekedni, azonban hülyeség is akkor, ha mindenáron félérintőkkel, meg látványos labdaátlépésekkel akar megoldani mindent, miközben sokszor egy egyszerű passzt is képtelen jó helyre tenni. Persze ez a szándék is nemes, mert miért ne akarnánk gyorsítani a játékot és váratlanságot vinni bele, azonban megint hülyeség akkor, ha rendre rosszul méri fel a szituációkat és a csapatnak a labdavesztéseken túl semmi haszna nem származik ebből. Lalyos kiváló abban, hogy kitöltse a matéteát Messinek, megkezdje a feltolt letámadásokat, hatalmas erénye az állandó győzelmi vágy, nagyon fontos a folyamatos küzdelme az ellenfelek védőivel és csodálatosak a lehetetlen szituációkból, szögekből szerzett góljai. Jobban járunk, ha ezeket csillogtatja, a flikkflakkot pedig meghagyja azoknak, akik ahhoz értenek – 6

A cserék közül egyedül Denis Suárezt említem meg, mégpedig azért, mert egyre inkább azt gondolom, nagy hiba lenne elengedni/elherdálni őt. Joggal remélhetjük, hogy a stáb idén nyáron rendbeteszi a keretet Valverde igényeinek megfelelően és a következő szezonban jobban/okosabban kihasználhatjuk a srácban rejlő irtózatos potenciált.