Tot El Camp

Quo Vadis, Ernőbá?

2018. november 13. - Bendak

drz0rnnxqaauhic.jpg

FC Barcelona - Betis Sevilla 3:4

Mi tagadás, kellett egy-két nap, hogy kicsit átgondoljam a vasárnap délután történéseit, s így, higgadtabb fejjel tudjam értékelni a látottakat. A meccs alatt nekem speciel az a bizonyos vigói 4-3 jutott az eszembe, ahol a forgatókönyv nagyjából, sőt, szinte bötűre ugyanígy zajlott le. Okosabban játszó ellenfél, szétzilált középpálya, majd egy Stéga potya a feltámadás közepén. Az a meccs kicsivel több, mint két éve égett bele az agyamba, mégpedig azért, mert intő jelnek tekinettem... azt is, és a vasárnapit is.

Az akkor történtekről felesleges lenne beszélni (talán azért is, mert oldalakat lehetne megtölteni az akkor és utána történtekről), ezért maradjunk csak Ernőnél és a kaptafánál. Még mielőtt beletekernék a mondókámba, nem árt, ha leszögezem: ez a vereség nem csak a mesteren múlt, de nem tudok elmenni a tény mellett, hogy egy faszi, aki mögött egy egész team áll a játékosokról szóló adatokkal, és aki hétről-hétre minimális változtatással küldi ki ugyanazt a kezdőt, ne vegye észre, hogy a „gálakezdő” java része így november közepére a seggén veszi a levegőt. Amit pedig taktika címszó alatt láttunk, az maga volt a bábeli káosz a Camp Nouban. Nem leszek jóindulatú.

Betis:

Quique Setién csapata kissé döcögősen kezdte a szezont, s nagyjából ugyanazokkal a gondokkal küszködött, mint Valverde. A tavalyi szezonban viszonylag jól működő védelem idén úgy nyelte a gólokat, mint Ramos ellenfelei a könyökösöket. Hogy ne menjen rá a szezonja, Setién teljesen praktikus módon reagált: átállt a három, vagy, ha máshonnan tekintünk rá, akkor 5 védős rendszerre (amellyel egyébként a legtöbb fejtörést is lehet okozni a Barcának)... hátrafelé játékban legalábbis mindenképp:

betis_vedelem.png

Ez az „újítás” a 4-3-3 után nagyobb stabilitást adott nemcsak a hátsó sorokban, de a középpályán (pontosabban az utolsó harmadban) is biztonságosabbá tette a labdajáratást, s a gyors szélsőknek hála gyorsabb ritmusváltásokat, és nagyobb lefedett területet garantált a sevillaiaknak (elsősorban horizontálisan, ami a biztos labdajáratás alapja). Nagyon érdekes volt látni a három belső középpályás munkáját is, akiket Setién annyit mozgat, hogy a Lo Celso – Guardado – Carvalho hármasból ha nem ismernénk egy-egy játékos múltját, nem tudnánk pontosan belőni a pozíciójukat sem. Ez a trojka, valamit a már említett villámgyors szélsők a kulcs a Betis labdatartós, labdajáratós játékában, továbbá ez a felállás tette lehetővé, hogy úgy cicázzanak a térfelünkön – akár két gólos előnyben is – ahogyan csak a legnagyobb csapatok képesek rá.

Barca:

Összehasonlítás képpen: érdekes mód, a Barca Messi nélkül azért volt képes dominálni az elmúlt három hétben, mert – a Betishez hasonlóan – elsősorban horizontálisan tudta széthúzni a pályát Coutinhóval és Rafinhával a széleken, akik ha kellett a vonal mellett, ha kellett az ún. „halfspace”-ben foglaltak pozíciót, illetve alakítottak ki passzsávokat (,vagy területet a Albának és SR/Semedónak). Az ehhez a taktikához párosuló technikai képességekkel az ellenfeleknek nem marad más hátra, mint agyig letámadni, vagy visszazárni a saját kapujuk elé – mindkettő területszűkítés okán.

Vasárnap aztán sokan – és joggal – várták, hogy Messi visszatértével ez a dominancia immáron gólokban is manifesztálódik, de csalódnunk kellett. Az természetesen érthető, hogy az argentin zseninek kellett néhány perc (nagyjából egy félidő), hogy újra elkapja a ritmust, de óriási hiba volt Valverde részéről sutba vágni az elmúlt hetek taktikáját, ill. az ilyen játékkal elért eredményeket.

Ernőbá úgyanis a látottak alapján úgy számolhatott, hogy – ismerve a Betis labdajáratós taktikáját – ha a mérkőzés elején sikerül odaszögezni Bartráékat a saját kapujukhoz, és hibákra kényszeríteni őket, akkor megfelelő előny kicsikarása után Messivel és Malcommal a csapatban a későbbiekben sikerülhet majd gyorsan átjátszani őket – azaz alacsonyabb középpálya dominanciával kiherélni az ellenfelet. Hogy ez a taktika beválljon,  nagyobb intenzitásra van szükség az egész csapattól... ezzel pedig el is érkeztünk a taktikai konklúziónkhoz: az elképzelés szép, és működöképes, csak rendkívül kockázatos. Messi és Malcom szerepeltetésével labdavesztéskor kevesebb (védekező) ember van a labda mögött, valamint a széljátékunk is jóval limitáltabb. Ha ehhez hozzávesszük a Busquets – Rakitic – Arthur középpálya fizikai állapotát, akkor azonnal szembetűnő, hogy Ernő tálcán kínálta a Betisnek a vazelint, akiknek egyetlen dologra kellett odafigyelniük: túlélni az első negyedórát.

eleje.png

Magas letámadás, három ember a kapu előtt, három biztosít..

A kétgólos félidőre Valverde Vidal beállításával reagált – és igyekezett feléleszteni a már fenn említett intenzitást, - amivel érezhetően próbálta orvosolni az elbikázott taktikát. Talán egy hokis sorcserével jártunk volna a legjobban, ugyanis a fáradt lábaktól elvárni, hogy hiba nélkül végrehajtsanak egy ilyen kockázatos és sok energiát igénylő taktikát szintén kifejezetten naív gondolatnak tűnik. Tizenkilencre lapot.

A chilei és a mór beállásával, ill. Messi ébredező zsenijével majdnem sikerült a lehetetlen, de az igazság az, hogy a mutatott játék és kapkodás miatt egyrészt fagyott kutyaszart nem érdemeltünk a mérkőzéstől, másrészt pedig amíg Valverde továbbra sem bízik a játékosok képességeiben, és nem meri felvállalni a „domináns hím” szerepét, a csapat újra és újra komoly árat kell, hogy fizessen a jövőben is.

Mi lett volna, ha:

Kezdő - Utólag mindig könnyű okosnak lenni, de már a mérkőzés előtt is azt vártam – hogy az eddig látottakat folytatva – egy frisseb középpályával fogunk nekiesni a Betisnek, ezért talán SR helyett egy tip-top Semedóval, egy energiadús Vidallal és egy „hátha most” Denis Suarezzel futottunk volna ki, talán jobban járunk.

Felállás – ha én itt a fotelemből látom, hogy a csapat rendre megkínlódik az ötvédős rendszerrel, és tudom, hogy a Betis labda nélkül csak szenved (mint a Barca), és azt is tudom, hogy Messi és Malcom védekezésben sokkal kevesebbet nyújtanak, mint pl. Coutinho és Rafinha, akkor talán jobban megérte volna felállni olyan alakzatban, amellyel a csapat esetleges gyenge pontjai inkább az erősségeikkel tűnhetnek ki, és tudják a mi malmunkra hajtani a vizet:

Denis Suarez és Malcom széthúzták volna a területet, és tudták volna tartani a két szélsőt (Firpo – Tello), Messi pedig közel helyezkedve Lalyoshoz szórhatta volna a zsugát védelemre mélységből rárontó Vidalnak, míg a dagi leharcolja Bartrát és/vagy Mandit. A széleken így Semedo és Alba is feljebb léphetett volna a középpályára Busquets mellé, hogy bebiztosítsák a folyamatosabb labdajáratást ill. leszűkítsék a területet ellentámadás esetén (ezt pl. gyakran láthattuk tavaly Pep Cityjétől). De a Barcánál, mint tudjuk sosincs „Ha”...

A látottak és a kapott gólok alapján igencsak jogosan rángatják elő a statisztikákat a szakik, mely szerint 18 gólt kaptunk az eddig lejátszott 12 mérkőzésen. Hosszabb távra lekockázva még aggasztóbb a helyzet, ugyanis az elmúlt tíz évre lebontva még sosem álltunk ennyire cudarul ebben a mutatóban...

46008181_1903104293072676_8235186648585863168_n.jpg

Forrás: Mundo Deportivo

Három dolgot tudok remélni Valverdétől:

Első - tanul a hibáiból, és pálcát tör végre az mellett a Barca-stílus mellett, amit az elmúlt hetekben láttunk. Mind stílusban, mind eredményességben olyan játékot produkált a csapat, amivel jogosan villant fel előttünk a boldog májusi kupaátadás... Hogy ez valóra is válljon, kell a:

Második: rotáció és bizalom. Rafinha, Vidal és Denis Suarez sem C kategóriás játékosok, de ha nem kapják meg a lehetőséget, nem tudják megmutatni miért vannak a csapatnál.

Harmadik: Messi kockázat nélküli beépítése a működő taktikába.. mert bár sokaknak szentségtörésként hathat a dolog, de ettől még tény: jelenleg akkora terhet pakolunk Leóra, ami a csapat egyensúlyára is rányomja a bélyegét, ez pedig káoszhoz vezethet.. Nem csak a már sokat említett taktikai, de mentális szinten is.

ernoba_5.jpg

Quo vadis, Ernőbá?

Egyéni értékelő:

Ter Stegen – olyan régen hibázott, hogy hajlamosak voltunk szuperhősként tekinteni a németre. Az a vigói könnyelműsködés egybként óriási lökést adott Marcnak, bízzunk benne, hogy most sem lesz ez másképp. Sokat köszönhetünk neki, de a lepke ettől még lepke marad. 6

Sergi Roberto – vannak csapatok, akik ellen kifejezetten jó szintet képes nyújtani jobb bunkóban.. meg vannak csapatok, akik tlajdonképpen velünk együtt nézi a meccset. Mint például most vasárnap. Firpót. Védekezésben minimális hozzáadott érték, támadásban teljesen izolált/passzív. A hiba persze nem benne van, hanem abban, aki a következő Dani Alvest látja benne... mert nem az. 5

Piqué – mennyire szar a helyzet, ha már arra kell apellálnunk, hogy majd ha előremegy a végén és ráíveljük megint történik valami. Most is így volt, csak éppenséggel fordítva sült el. Középpályás támogatás nélkül minden védelem halott. A Barcáé is. 6

Lenglet – Pau „Messitaposó kisköcsög” Lopez sajna bravúrosan szúrta ki a pöckölését, védekezésben pedig rajta is úgy mentek át lendületből a sevillai fradisták, mint hasmenéses gyereken a karikafosás. Kár érte, de az elmúlt hetekben láthattuk, hogy nem kell magunk alá rottyantanunk, ha Umtiti kiesik kisebb-rövidebb időszakra... már ha a csapatjáték/taktika is rendben van. 6

Alba – ez a meccs nem az a meccs volt, amikor ki tudtuk volna használni az elfutásait, köszönhetően a már említett ötvédős rendszernek, így jobban jártunk volna, ha egyfajta biztosító középpályást játszat vele a mester, ahol gyorsaságát ill. kombinációs képességeit aknázzuk ki. Ez helyett maradt ez a sorok között „megrekedt” szerepkör, amiből senki nem járt jól. 6

Busquets – hát komolyan nem emlékszem mikor láttam őt utoljára 71%-os passzpontossággal játszani, de bizisten akkor sem őt cseréltem volna le Alena helyére, ha Rakitic egy zsák kunával, meg egy raklap szőke nagycsöcsű lotyóval akar megvesztegetni.. Ez a rohanós foci egyébként sem áll jól neki, s ez már a „Lucho-féle” Barcában is bebizonyosodott. 6

Rakitic – nem hibáztatotom a srácot. Szar volt, szörnyű volt, katasztrofális volt, és minden egyes becsúszásnál látszott, hogy nem csak fizikailag, de mentálisan is teljesen ki van purcanva. Én is látom, te is látod.. csak épp Ernőbá nem látja... valamiért. Az sem segített szerencsétlennek, hogy a felállásnak köszönhetően eltűnt előle egy ember (Rafinha), aki eggyel több passzopciót jelentett az elmúlt hetekben, mint vasárnap. Maradtak az oldalfaszokpasszok, passzív pöcsölés, majd a jól megérdemelt piroslap a végkimerülés határán. Nem ezt érdemli. 4

kp.png

A "legviccesebb", hogy még a játékvezető is hamarabb ért vissza, mint a középpályásaink...

Arthur – Malcom eltűnt előtte a ködben és a védők hálójában, Alba előtt sem volt terület, középen pedig lerohanták, leütközték, eltaposták. Ellenszélben hugyozni márpedig nem lehet... talán még Xavinak sem. Imádom a játékát, és tartom, hogy az elmúlt évek legkiválóbb Barca igazolása, de könyörgöm, ne akarjunk vele barmicvón technót nyomatni... 5

Malcom – az az igazság, hogy rohadtul megérdemelte a srác, hogy kezdőként kapjon szerepet, de pechjére Ernőnek épp most volt kedve kísérletezni. Jól kezdett, aktívan, rengeteget futva, de egy idő után nyilvánvalóvá vált, hogy egy ilyen ad-hoc meccsen még keresi a helyét. Példának okáért amikor Messihez került a labda, többször is ugyanabba az irányba indultak el együtt Lalyossal. S mivel az uru volt pozíciós előnyben, Malcomnak nem maradt más, mint korrigálni a helyzeten, s új pozíciót/üres területet keresni, amivel el is vesztette a lendületét. Albának szintén nem tudott területet nyitni, de úgy igazán sem ezért, sem azért nem venném elő, hisz olyan keveset játszhatott együtt tétmeccsen Lalyosékkal. Az látható, hogy fizikailag kiváló adottságokkal rendelkezik, és benne van a váratlan villanás is (lásd Milánóban). Ha jobb oldalra került volna, talán több területett kap, és több 1vs1 szituációt tudott volna kialakítani neki a csapat. 6

Suarez – így lesz Batmanből Maci Laci egy hét alatt. Egy „árva kulcspassz” egy ilyen október után nekem kevés. 5

Messi – negyvenöt percig tartott, míg újra felvette a ritmust, hogy aztán Vidallal kiváló párost alkotva (az ész és az erő) hajszál híjján behúzzák a meccset. A Munirnak kiosztott kulcspasszát hajlamosak vagyunk normálisnak venni, pedig rohadtul nem az,.. a büntetőt meg így kell beverni kérem. Nyomás alatt, három hét „elvonás” után, be a léc alá. Nem rajta múlott. 8

leo_8.jpg

Vidal – amit pozíciós játékban veszítünk vele, azt energiában és ösztönjátékban visszanyerjük. Elképesztő pluszt adott a csapatnak a beállásával, és bárcsak, ó bárcsak berántotta volna Ernőt a meccs előtt egy órával a sloziba egy ilyen "hanemvagyokkezdőbeveremapofádhangyapapa" próbálkozással. A duplázástól is csak egy Piqué választotta el. Kizárólag szuperlatívuszokban tudok róla beszélni. 8

Munir – Beállása előtt: 2-0 oda. Beállása után:
67' - Munir passz Albának. Büntető. 1-2
78' – kiváló beindulás, zseniális Messi felpassz, Muni gólpassz tálcán Vidalnak. 2-3
90' – kilépés üres területre. Gyors és pontos passz Lalyosnak. Leó gól. 3-4
Ha ez nem „jó csere”, akkor semmi. 7

Alena – óriási energiával szállt be a meccsbe, de a hiányzó rutinjának „köszönhetően” nem igazán tudta ezt a csapat kamatoztatni. További kérdéseket vet fel, hogy ha valóban megelőzi Rafit és Denist is, utóbbi kettőt mennyiért tudjuk eladni a téli mercátón?

comments powered by Disqus