Tot El Camp

Atletico de Madrid - FC Barcelona

tizenharmadik forduló, rangadó, elsőhelyosztó

2018. november 24. - Szvob.

 

barcelona-vs-atletico-madrid_1.jpg

Sosem könnyű, most sem lesz az, de fontosabb mint átalában az Atleti elleni találkozók, miután az egypontos különbség ki-ki meccsé tette a ma esti madridi matrac-partyt.

 

A 2018-19-es szezonban a Tico meglehetősen kiegyensúlyozatlan teljesítményt mutat, az élcsapatok közül a leggólszegényebb meccseket tudják maguk mögött 16 lőtt és 8 kapott találattal. (Az első nyolcban tőlük csak a Valladolid impotensebb, a maguk kilenc gombóckájával.) Griezmann mindössze 3 gólnál tart, csatárpárja Diego Costa pedig még góltalan (!!) ebben a bajnoki idényben. Correa két találatot jegyez, egyet hintett még a B csapatból felhozott Garces, de ami a legérdekesebb: ugyanígy hatgólos a védelem is kis túlzással, ugyanis Thomas, Godín és Filipe Luis szintén hat gólt tudnak magukénak együttesen.

 gettyimages-1041274424-e1538209809709-1024x576.jpg

Az Atleti tehát koránt sincsen kiugró formában, sőt, teljesítményük meglehetősen inkonzisztens, legendás fegyelmezettségük az idén inkább esetleges (emlékezzük csak a hazai pályán játszott Bilbao elleni 3-2-re, amit az utolsó pillanatban mentett Godín) és a támadószekciójuk papíron való ereje sem a számokból, sem a meccsek képéből nem jött eddig át. Fontos azonban látni azt is, hogy a tizenhat lőtt góljuk közül tizenegyet otthon szereztek és miután otthon még veretlenek, újra kimondhatjuk a triviálist: a matracosok otthona továbbra is bitangnehéz terep, hívják is bárhogy.

 lionel-messi.jpg

Barca oldalról nézve a Betis elleni meccs megmutatta, hogy noha Valverde brilliánsan megoldotta Messi hiányát, Messi visszatérése már komoly gondot okozott neki és a taktikai stábnak, mivel egyáltalán nem tudott mit kezdeni sem az argentin géniusz csatlakozásával, sem pedig azzal, hogy ötvözni kellene a messitlen időkre kidolgozott fegyelmezett, agresszív letámadásra és gyors játékra építő taktikát Leo szabad szerepével. Súlyosodott a helyzet azzal, hogy valamiért azt gondolta, mindenkiből kihozható még egy plusz meccs, mindenki bír még egyet a válogatott szünet előtt, noha látszott: kulcsjátékosaink a seggükön veszik a levegőt és sem testben, sem fejben nincsenek már a topon.

Hajlamos vagyok azt gondolni, hogy Valverde egy elképesztően jó válságmenedzser, nagyon jól reagál külső kényszerekre, de sem nem elég bátor, sem nem eléggé kreatív ahhoz, hogy magas színvonalon üzemeltesse a Barcelonát ideális körülmények között. A kockázatvállalási hajlandósága nulla még akkor is, ha ezzel egyébiránt még nagyobb kockázatot vállal a nap végén, a bevált receptjeitől pedig csak akkor tér el, ha tényleg nincsen más választása.

A jó hír, hogy ma nem lesz más választása, köszönhetően az általa hibára kényszerített Rakitic eltiltása és sérülése, illetve Coutinho kényszerű hiánya okán.

Komoly taktikai feladat előtt áll így Ernő: a rendelkezésre álló csapattal megtörni a szuperdeffenzív Atletit saját házában úgy, hogy biztonságban várhassuk a menetrendszerinti és gyors kontrákat.

A védelembe várható ugyan Umtiti visszatérése, de én inkább gondolom esélyesnek Lenglet pályára lepését Piqué párjaként, és noha lenne realitása egy Umtiti-Lenglet belső párosnak, mivel Ernőt ismerjük, így ez nem túl valószínű, de legalábbis árnyalná a róla kialakult képet.

Balszélen Albára számítok, mivel semmi nem szól ellene, a jobbszél viszont kérdés, mivel Robertónak és Semedónak is lehet esélye. Robertóval komoly kockázatot vállalnánk, mivel a sebessége nem elég egy várhatóan kontrákra berendezkedő, óvatosabb Atleti ellen, ráadásul egy magát rendszeresen fent felejtő Robertót egy Lemar (v. Correa)-Luis páros úgy meg tudja kerülni, mint egyszeri Macedón miniszterelnök a magyar határzárat.

Ha viszont Semedo játszana, két gyors szélsővel van esély bejátszani a Godín-Jimenez páros hiányzásával könnyebben megnyitható, igen értékes alapvonal melletti üres területeket, mert amúgy üres terület nem nagyon lesz.

nelson-semedo-barcelona_1uut3j1m9htwm1qxxsmxh46jv6.jpg

Rakéta úr kiesésével számomra egyértelmű Vidal kezdése, hogy egy támadó 4:3:3-ban stabil, gyors és fizikális középpálya szervezzen és biztosítson, ha szükséges. Jobbszélen Vidal, balon Arthur meglehetős támogatást nyújthat egy középen, jobb híján játszó (szintén kurvafáradt) Busquetsnek, akinek így biztonságos passzlehetőségei is nyílnak és nem marad magára a szervezőfeladataival.

Miután már anyám is elküldte nekem, hogy Vidal milyen hősiesen érkezett a Barca edzésére (benne van a pakliban persze, hogy csak rátört a posztalkoholos lelkiismeret-furdalás), így motivációs szempontból is fontos lehet az ő kezdőbe jelölése.

A csapat támadóharmadában Lalyos és Leonyid szerepe nem megkérdőjelezhető, a kérdés a balszél, ahová a Dembele-Malcom-Munir hármas egyike léphet pályára. A sebesség és a lövőpotenciál okán én Dembelét gondolnám, különösképp, hogy az ő motiválhatóságával is vannak gondok, leginkább, mert egy hülyegyerek (így egybeírva), viszont így mindkét szélen van, vagyis lenne olyan játékosunk, aki tud és szeret is a tizenhatoson kívülről lőni. Hogy mire mennek majd ők hárman Arthurral és Zsoltikával, az majd kiderül, de remélem, hogy Ernő szerint is érdemes a dolgot megpróbálni. Ha nem megy, még mindig van két cseréje a posztra, ahogyan bizonyos helyzetben el tudom képzelni Alena pályára kerülését is a második félidőben.

Ahogy a fentiekből látszik, kombattáns Barcát várok és győzelmet, mert ez az Atleti verhető és ez a Barca meg is tudja verni.

-----

Várható kezdők:

Barcelona (4-3-3): Ter Stegen; Roberto, Piqué, Legnlet, Alba; Vidal, Busquets, Arthur; Messi, Suárez, Dembele

Atlético (4-4-2): Oblak; Arias, Savic, Hernández, Filipe Luis; Koke, Rodri, Saúl, Lemar; Griezmann, Diego Costa

 

Vezeti: Jesús Gil Manzano barátunk

 

 

 

 

comments powered by Disqus