Tot El Camp

Barcelona, mon cheri

2018. november 28. - vigvik

dtf5kkixqaaoub.jpg

Nem vagyunk elég szaporák.

Nem kell megsértődni, nem a blog nagyrabecsült olvasóira értem, hanem úgy általában a magyar, európai, vagy bárhol a világon jólétben élő emberekre. Hát ennek száz meg ezer oka van (Gyúrcsány!), például az is, hogy (arányaiban is) kevesen házasodunk, sőt egyre kevesebben élnek akármilyen párkapcsolatban. Én nem gondolom, hogy a mostaniak kevéssé szeretnek dugni, vagy jobban zavarja őket, ha valaki mellettük a paplan alá fingik. Inkább arról lehet szó, hogy elvárásaik, vagy inkább úgy írom (magamat sem kimentve), hogy elvárásaink vannak. Főleg külsőségek, de egyéb meglehetősen agyament dolgok tekintetében is. Mert hát Pamela Anderson csöcsein és Brad Pitt hasfalán szocializálódtunk, mostanra meg aztán végképp a csapból is fittnessmacák és izomtiborok folynak - az már általában kevéssé érdekes, hogy le is tudja-e írni az illető a "herevasalás" szót.

A párkapcsolatokra ez nincs jó hatással, aláírom. De őszintén szólva a Barcelona nem a feleségem - jelenleg egyre kevésbé az. Én speciel azért ülök le szombat este a tévé elé Barca-meccset nézni, hogy jó focit, szórakoztató focit lássak. Olyat, ami nekem tetszik. Én itt a közönség vagyok, aki (többek között) azért választja a Barcelona meccseit, mert az valahol garancia szép játékra. Arra a játékra, ami nekem tetszik. És tök mindegy, hogy valamiféle trend, vagy tradíció, vagy egyéb perverzió okán vágyok arra a bizonyos látványosságra, várom el a minőségi szórakoztatást. Egyszerűen egy tál cukrozott foslecsó felszolgálása nem pálya - pláne, hogy közben úton-útfélen azt hangoztatjuk, hogy a stílus örök, meg Messi az atyaúristen. Szerintem nincs elfogadható magyarázat arra, hogy két kaput eltaláló lövéssel hozzunk le egy bajnoki rangadót, amiből az egyik a kapus kezébe ívelt szabadrúgás. Élvezhetetlen, vállalhatatlan, gyenge futball - amiből óriási mákkal kihoztunk egy döntetlent. És ott tartunk, hogy ennek örülünk. Hát lófaszt.

Már egy jó ideje csak mentegetőzés folyik, miközben tavaly ősz óta gyakorlatilag egyre romlik a teljesítményünk. A bajnokságban azért állunk ott, ahol, mert az összes (mind az a másfél) valódi rivális is tulajdonképp kínlódik. A számok alapján kijelenthető tény: az utóbbi 10 év legszarabb Barcáját csodálhatjuk hétről hétre. Valverde magabiztosan lépked vissza egy-egy szintet, amikor van rá lehetősége. Másfél éve van nálunk, lett a keze alá pöpec keret is, de a fejlődésnek halvány nyoma sincs. Sőt, gyakorlatilag sikerült kiépítenie a csapatból Messit, minden idők legjobb játékosát is - ha ő is a pályán van, láthatóan gyengébbek vagyunk. Senki ne gondolja, hogy ez bármennyire is Messi hibája... A simán nyerő embernek tűnő Dembélét pedig mostanra nem csak a futballpályán veti vissza, de már a magatartásával is gondok vannak. (Igen, Dembélé elvileg profi, tudom. Gyakorlatilag még félig gyerek, és a menedzsernek, a klubnak igenis feladata, hogy törődjön vele, ne csak egy gyapotszedőként tekintsen rá.)

dtegivxucaalzik.jpg

Nekem a tököm tele van Ernővel. Néhány jó meccsel most "életben tartotta magát", de meggyőződésem, előbb-utóbb ki fog borulni a bili. Pedig még a sérülések is neki dolgoznak, az agyonhajtott emberek sorban dobálják be a törölközőt, így kénytelen egy kicsit rotálni, amire önszántából aligha lenne hajlandó. A bő keretbe a fentieknek megfelelően be is került egy rakat fiatal, de én nem számítok rá, hogy kezdőként bárki is szóhoz juthat közülük. Talán Miranda játékára bal hátul van egy halvány esély, de sokkal kézenfekvőbb Piquét (most kell a 't' a végére!) pihentetni, arra pedig kicsi a sansz, hogy több helyen is belenyúljon az egyébként is rozoga védelembe. Középen elvileg van egy Rakitic, Busquets, Coutinho sorunk - mögöttük tobzódik D. Suárez és Riqui Puig. De talán a csatársort várja mindenki a legjobban, mert reális sansz van rá, hogy Messi visszatér hamis kilencesbe, és megkapja a két villámléptűt a két oldalára, kiugrásra készen.

S hogy egy kicsit ne csak dohogjak már: nem rég jött ki a Hunter-könyv filmváltozata, Henry nyilatkozta benne, hogy az volt nagyon nehéz neki, hogy meg kellett indítania a futásokat akkor is, ha tudta, tízből kilencszer nem fog labdát kapni. A jelenlegi szerkezetünkben ki az, aki ilyen mélységi futásokat rendszeresen és rendszerszinten "szolgáltat"? Alba. Egyedül. Bal hátvédből. Ráadásul őt tömi is Messi, amikor csak tudja, tehát egyre kisebb a meglepetés-faktor. Még tavaly is a kecsesléptű Pál csatacsörtetései is kimondottan hasznosnak bizonyultak, de ő sincs már. A labdajáratás önmagában egy passzív tevékenység, gyakorlatilag egy tempókereső fázis a támadásépítésben, amikor a középpálya folyton pozícióban van arra, hogy a támadókat játékba hozza. De ez csak akkor értelmes, ha a támadósor is dinamikus, és ők is keresik a veszélyes lehetőségeket. Ebből kábé semmit nem látunk már idén, Suárez ugyan ebben sem rossz, de nem is a "lyukrafutás" a fő profilja. Ezért hangzik nekem izgalmasan a Dembélé-Malcom páros - feltéve persze, hogy hajlandóak lesznek gürizni. Ha megfutják jó ütemben a folyosót, jönni fog a forintos labda.

A kisérletezésre úgyamúgy van tér, mert maga meccs (ja, igen, a PSV lesz amúgy kilenctől) többé-kevésbé érdektelen, nehéz elképzelni, hogy az Inter nyerjen Londonban, így a hátralevő két mérkőzésen egy pont is elég lesz a csoportgyőzelemhez - amit egyébként három héttel ezelőtt, az egész egész őszünk legjobb meccsén, Milánóban, már be kellett volna húzzunk.

Természetesen azért visca meg minden.

dtf72jmxgaa67in.jpg

comments powered by Disqus