Tot El Camp

Matiné Huescában

meg néhány szó Manchesterről

2019. április 13. - Szvob.

maxresdefault-4.jpg

 

Szombat délután a Huesca otthonába látogat a Barcelona meglehetősen tartalékos különítménye, hogy a bajnokság utolsó meccseinek egyikén hozza a kötelezőt, de legalábbis a minimálisan elvárhatót. A kötelező: nyerni. A minimálisan elvárható: nem veszíteni és nem megfeszülni. 

Okos és bölcs megállapítások, hogy minden meccs fontos, az ellenfelet sohasem szabad lebecsülni, továbbá nem szabad félvállról venni semmit, de azért vannak olyan esetek, amikor érdemes célracionális döntéseket hozni. A Barca jelenlegi helyzetében (komoly előny a bajnokságban, kupadöntő, idegenbeli győzelem a BL-ben) a célracionalitás maga takarékosság, az ésszerű erőbeosztás és a fókusz helyes megválasztása. Nyilván, nyilatkozati szinten mindenki a fenti okos és bölcs megállapítások rézzel kivert közhelykönyvéből szemezget, azonban, ha ránézünk a Huescába utazó keretre, hát nehezen tudjuk azt mondani, hogy most egy gálakezdővel szeretnénk megdönteni az egy meccsen lőtt legtöbb gól rekordját.

 

img_5576.jpg 

És ez nagyon helyes is így.

Kilenc meccsre vagyunk a tripláról, ami akár még be is jöhet, bár kutyakemény is lehet a vége és ez különösen a BL-re igaz. Arra a BL-re, ahol a Barcelona szerdán 12 perc futballal megszerezte az idegenbeli (rohadt értékes) győzelmet, a mérkőzés többi részében pedig feltalálta és kivitelezte a tökéletes, semminek látszó valamit.

Volt egy kollégám, akinek egyszer a kezembe akadt az érettségi bizonyítványa, ami színkettes volt. Minden tárgyból elégséges. Se több, se kevesebb. Ment a cégben ezen a röhögés, aztán mikor mondtam, hogy van ebben valami félelmetes és lenyűgöző, akkor sokan nem értették, miért gondolom ezt. A minden tárgyból elégséges az egy mesteri teljesítmény, ugyanis, hogy se alá se fölé ne lőj, pont csak annyit tegyél, amennyi szükséges, az bitang nehéz lehet.

Ernő bá mester, pont úgy, mint a volt kollégám. Valóban az, minden gúny nélkül. Nem tudom ki képes még ennyire eltalálni az edzők közül azt, hogy mi az, aminél egy fikarcnyival nem kell több és nem is szabad többet csinálni. Pedig a Manchester ellen teljesen pontosan látszott, hogy ez egy nagyon is tudatos, szándékos, előre eltervezett dolog, nem csak valami épp így sikerült eseménysor. Tökéletesen látszott, hogy mit akarunk. Nekirontott a csapat a Manchesternek, mint Kunhalmi Ágnes az ajtónak, szerezett egy gólt, aztán befejezettnek nyilvánította a találkozót. Ha van korábban járat, talán haza is repülnek félidőben.

 12116426-6909199-image-a-85_1554929713255.jpg

 

Arra az egy gólra viszont még, ha lehet, térjünk ki egy kicsit.

Esetlegesnek látszott, különösen miután öngólnak húzták be, pedig az a találat egy elképesztő tudatos és összehangolt munka eredménye. (Ha lenne igazság földön, akkor ennek Coutinho találatának kellene lenni, de minthogy nincsen, így még csak nem is Lalyosé, hanem Luke Shaw öngólja.)

Merthogy mi is történt?

Leonyid láthatóan céltalanul, unottan sétafikál, mondhatni lődörög, miközben persze tudatosan elindul kifelé (húzva magával a védőjét), aztán vészes hirtelenséggel megindul keresztbe a védők között, ezzel elviszi a vereseket, Lalyos az utolsó pillanatig kivár, nehogy lefüleljék a szándékát, majd besunnyog a töküres túloldalra, Coutinho észleli, hogy van középen hely, Messi átível, Lalyos középre fejel, Coutinho tökéletes tempóban érkezik, csak ez a szerencsétlen Luke Shaw elveszi a találatát. A védelem mögé tett labda meg is mesteri, de Messi és Layos mozgása a kulcs. Megint

Nézzük videón is:

Köszi Bendak :) 

 

Ezt csak azért emlegettem fel, mert a szaksajtó szerint ez egy szerencsés gól.

 Az, hát.

 

 

Jó szórakozást délutánra!

 

SD Huesca – FC Barcelona

 

Spíler2, 16:15

 

comments powered by Disqus