FC Barcelona - FC Bayern München 0:3 

Bayern elleni mérkőzés nagyon sok szempontból megközelíthető. Az első, amit a legegyszerűbben emészthet meg az egyszeri Barca szurkoló, az ugyanaz, amit Piqué fogalmazott meg a lefújás után. Ez van, ezt kell (vagy nem) szeretni. Ennél jobb most nincs, de lesz. Remélhetőleg. Azaz nincs okunk keseregni, hisz Totyáné Retkes Aranka is tudta Nemesrempehollóson, hogy a németeké a jobb csapat. Minden tekintetben. Fizikálisan, mentálisan, sőt, taktikailag is. Übermensch.

Vegyük ezt a tézist az origónak. Innen pedig jöhetnek is a komolyabb kilengésű megközelítések. A negatív oldalon ott van a defenzív játékterv, zéró kapura lövés, ötlettelen játék, maguk alá kullantó játékosok (tisztelet a kivételnek), elkényelmesedő öltöző, gyerekek terv nélküli vágóhídra terelése, ill. a legnagyobb főben járó bűn: eltértünk a Barca játékától. Ezek nem is mi vagyunk. Ergo? Koeman Out.

Aztán van az örök optimista megközelítés is, ugye: a fiatalok jól szálltak be, övék a jövő, miénk a jövő, 2-3 év és a Bernabeu gyepén fogunk zsogabonítózni Vinicius tökeivel. Meg amúgy is. Nem volt támadónk, nem volt védőnk, nem volt középpályásunk.. merhalettvolna, akkor most más a leányzó fekvése.

Részemről meg a könyökömön jön ki az egész évek óta tartó ígérgetés. Nem akartam sokat a meccstől, mindössze tisztes helytállást. Elolvastam mindent a müncheniekről. Látom, felfogom, hogy mire képesek. Hat ember támad, letámad, fizikailag bárkivel felveszik a harcot, technikailag képzettek, gyorsak elöl és hátul is, a presszingjük véget nem érő, Nólyer, megvették a bundás második legjobb csapatának edzőjét & legjobb védőjét & csapatkapitányát - ami egyszerűen a nevetséges hihetetlen kategória -, de kérem ők a Bayern München. Avagy, ahogyan a volt német kollégám hívja őket: FC Hollywood.

Túlságosan mély taktikai fejtegetésekbe most nem mennék bele. A lényeg az, ami: kikaptunk a nyitómeccsen, és mocskosul van hova fejlődnünk… és bár még nagyon, de nagyon az elején járunk, valamiért az összképet látva (Laporta, nyár, csapat) nem azt érzem, hogy Koeman vezetésével kerülünk majd ki ebből az szituációból.

Visszatérve a meccsre, a Nagelsmann-féle Bayern eddigi meccseit látva kijelenthető, hogy az elit kategóriában is az abszolút csúcsot képviselik. Nem is csoda, hogy az embernek az az érzése volt a mieinktől, hogy egyszerűen félnek. Rettegnek a hibáktól. Mert ezek büntetnek, kérem, mint az egyszeri viccben:

- ki van ott?

- jóbarát!

- hányan vannak?

- FÜNF!

Minden tizenhatos előtt eladott labda, minden pontatlan passz egyre nagyobb félelmet keltett bennünk. Elég ránézni a játékosok pozíciós helyzeteire.

A Bayern játékosai mindannyian a helyükön, a pályán széthúzódva… mi meg a saját térfelünkön tömörülünk. Nagelsmann ránkküldte a falkát, de úgy, hogy azok középre kényszerítsék a passzokat, ott pedig Goretzka és Kimmich azonnal belépett/ütközött/szerelt.

Ha a széleken próbálkoztunk mégis: Sergi Robertónak nem volt társa kinek passzolni, csak hátra, ha Memphishez került, egyedül maradt, mint az ujjam. (S ami a legrosszabb, még csak nem is az ellenfél térfelén.) A vége pedig mindig ugyanaz volt: labdavesztés.

Az egyetlen módja, hogy el tudjunk jutni a németek kapujáig, az csak Pedrivel és Albával ment, más módon nem. Előbbi fellépett a támadósorba, így Albának esélye nyílt felfutni üres területre. Ebből született is néhány próbálkozás (pl. SR céerezett egyet a nézők közé), de alapjában véve az ellenfélnek nem sokat kellett aggódnia a Barca támadások miatt.  

Amit védekezés/letámadás címszó alatt csináltunk szintén megmosolyogtató volt, sőt, a letámadásos próbálkozásainkat néhány perc után úgy csomagolta össze a München, mintha a B csapatuk ellen játszana. Koeman az 532 (hátsó védekezés) és a 442es felállás (középpályás védekezés) váltogatásával próbált labdát nyerni, de amint végbement ez az átmenet a BM Sanénak köszönhetően (SR feljebb lép, Araujo kilép fedezni) máris támadni tudta a mögöttük megnyíló területet.

Koeman próbálta a védelem előtt megszállni a középpályát is, de az is olyannak hatott, mint egy rakás zöldfülű keresné a helyét a pályán. A védekezéshez zavaros, ellentámadáshoz pedig túl közel helyezkedtek egymáshoz. Mintha beragadtunk volna a saját kapunk elé.

A három védő:

Míg Pique irányítja a hármast, addig Araujo és Eric Garcia végzik a kulimunkát. Araujóról tudjuk, hogy egy az egy elleni játékban egy szörnyeteg, labdával és taktikailag azonban rendkívül sokat kell még fejlődnie. Lásd kilépések Sanéra és Lewandowskira. A Bayern támad, mi letámadunk. Lewa/Sané visszalép labdért – Araujo követi, a Bayern újra próbálkozik, Lewa/Sané megint visszalép – Araujo sehol. Lewa/Sané fordul.Simán törhet kapura a Bayern. Első kérdésem az, miért hagytuk ezt megtörténni X (ahol x > 10) alkalommal, a második pedig az, Koeman miért nem reagált egyetlen felmerülő problémára sem?

A kiemelt helyzeteken túl még legalább 5 olyan ismétlődő játékszituációt lehetne mutatni, ahol nagyobbnál nagyobb hibákat követett el a csapat.. de minek forgassam a tőrt a saját seggünkben. Maradjunk annyiban, hogy ha végső ítéletet kellene mondanunk, (Fati és Dembélé hiánya mellett) talán két dolgot emelnék ki: a Barca nem csapatként játszott/védekezett – ezt is rengeteg hibával, illetve a Barca számára egy erősen testidegen, védekező/alárendelt szerepkörben kívánta mindezt Koeman elérni/véghezvinni.

Ter Stegen – ha pozitívumot kell kiemelnem, akkor mondom, hogy ez nem rajta múlott. A labdajáratást jól pörgette, a megpattanóról nem tehetett, a még szarabb felkészítésről meg még kevésbé. Mégis hármat kapott. 6

Alba – 39 fokos láz, hányás, gyomorfájás… melyik edző ne tenné be egy kvázi „tét nélküli” meccsre? Általában szidom, mint szódás a lovát, de most – pláne így utólag – nincs szívem bántani. Meg úgy igazán a csapatot sem. 6

Eric Garcia – ha Araujo fizikai adottságaival hasonlítjuk össze, akkor nyilván ő húzza majd a rövidebbet. Ha Araujo technikai adottságaival és passzjátékával hasonlítjuk össze, akkor meg nyilván ő lesz a nyertes. Ha meg berakjuk majd őket egymás mellé, megkaphatjuk majd a jövő Barcájának nagyon baba védőpárosát. Egyébként meg hiába próbálta ésszel megoldani a szituációkat, sodródott az árral ő is. 6

Pique – kiállt a kamerák elé és vállalta, hogy ez bizony szar volt. Ő is bízik a jövőben, meg mi is.. bármennyire is kedvelem, bármekkora fontossággal is bír, kb. nélküle.  6

Araujo – 1vs1-ben egy szörnyeteg, de labda nélküli mozgásban, illetve passzjátékban ugyanazokat a hibákat követi el, amiket egy éve. Azaz nem fejlődik olyan tempóban, ahogyan szeretnénk. Biztosan nem könnyű úgy, hogy a válogatottban, és a Barcában is teljesen más játékot kell produkálnia, de már huzamosabb ideje ugyanazokat a hibákat véljük felfedezni rajta..  nekem pedig ez már böki egy kicsit az orrom. 6,5

Sergi Roberto – kényszermegoldás visszapassz kényszermegoldás visszapassz kényszermegoldás sírás kényszermegoldás visszapassz 6

Busquets – értem én, hogy lassan eljön az ideje annak is, hogy ez a megnemértett zseni is szögre akassza majd a stoplist, de könyörgöm, ne így kelljen a saját kardjába dőlnie. 6

Pedri – olyan szépen táncol a lábán a labda, de megintcsak bebizonyosodott, hogy bármekkora tehetség is a srác, arra még kevés, hogy egyedül rántsa meg a szekeret, ha beállt a kátyúba. 6

Frenkie de Jong – elnézve mennyit mérgelődött a meccsen az ütemtelen letámadások, és az eszetlen futkosások között, nem is csodálom, hogy a végére teljesen elfogyott a kedve, energiája.. mindene. 6

Memphis – szó szerint kinyírták a németek. Középen felfutva sem, szélre sodródva sem… mindenhol egyedül. Így meg nem lehet.. 6

ezek itt kérem a cselezési próbálkozásaink. Tavaly a Barca volt a második helyen Európában. Idén a TOP 20-ban sincs a nevünk.. Olyanok vannak előttünk, mint az Elche, meg a Lens... 

Luuk De Jong – dolgok, amik gyorsabbak, mint Luuk DJ:

1, piros kisautó

2, guruló konzervdoboz

3, öregfater az oroszbiciklin hazafele a kocsmából.. tolva.

4, Busquets

Az, hogy kontrákra hasznavehetetlen a „gyorsasága” miatt, azt gondolom, nem kell ecsetelnem. Azt meg már nem is kérdezem, hogy akkor miért kellett kezdetni… 4

Gavi – csávó bejött, 30 perc alatt több labdát szerzett, és több németet rugdosott meg, mint az egész KP addig. Illetve lehet, hogy ez számbelileg nem igaz, de olyan energia jött vele együtt a pályára, amire tényleg örömmel gondolhatunk vissza…

Demir – ugyanaz az energia, mint Gavi, csak a szélén, megspékelve több labdavesztéssel és még több rutintalansággál

Mingueza – Oleguer büszkén dagadó mája vagyok

Coutinho – édes fiam, most, vagy soha. Nincs több esély a sorstól. Nincs több mentőmellény. Amit mutatott abban a 25 percben bíztató volt… de az is lehet, hogy csak beleláttam a reményeimet.

Balde – ejj, de tökös kis gyerek ez. Gyors, meg szálkás, mint egy kárász raj. Bátor is, mint Winnettou. Lesz egy teljes hónapja gyakorolni élesben..