Amikor a hónap elején végigpillantottunk a januári sorsoláson, igencsak húzgáltuk a szánkat. Az új esztendő első négy-hat hete évek óta rendszeresen a szezon mélypontjának számít, ráadásul a Granadán kívül csak olyan ellenfelekkel találkoztunk, akikkel hagyományosan meg tudunk szenvedni. Erre az első 0–0-s döntetlent hat győzelem követett, meccshátrányban is a bajnoki tabella élére álltunk, és az elődöntő is egy karnyújtásnyira van. A Malága azért rácsapott a vészvillogóra, nem árt észnél lenni, mert amit a védelem az első félidőben művélt, azt a kabaré szó sem jellemzi igazán. Szóval lélekben készüljünk fel, hogy lassacskán megszakad a veretlenségi sorozat, bár aki egy Barca-vereséggel akarja kifosztani a bukikat, az ne ma este próbálja meg.

Valljuk be őszintén, ismerve az ellenfelet és az utóbbi évek eredményeit, a mérkőzés előtt bőven kiegyeztünk volna ezzel az egygólos győzelemmel. Meccs után sem érezzük ezt másként. Hajtás után pontozunk, és megpróbálunk belemászni Lucho fejébe:

A török Galatasaray hátvédjére (auuccs, sry) asszociáló kupaellenfeleink sorozatos darálása közben felüdülésként hathatna a málagai vendégjátékunk. A kötelezőnek vélt feladat viszont távolról sem ígérkezik zökkenőmentesnek. Javi Gracía már nem egyszer köpött bele abba a bizonyos levesbe, az andalúzok biztató formája pedig figyelmeztet: kezeljük helyén a meccset!

Igazából sokkal jobb lett volna a szóvicc (vagy mi ez), ha Tolkien Bilbo Begins helyett Bilbo Continuesnak nevezte volta szegény Rozsomákos Zsákos Bilbót.* Lényeg tehát, hogy folytatódik a Bilbao-szaga (szegény Frodó tudna mesélni...), rátérhetünk a kupaporondra.

Barca - Bilbao 6-0