Az új év (eleje) mindig a fogadkozások, a nagy változások időszaka... legalábbis arra a néhány napra/hétre, amíg a lendület kitart. Fogyi, új meló, új nő, új autó, új máj, „énmátöbbetnemiszok“, kondizás heti három két alkalommal, új világnézet, pozitív hozzáállás, kevesebb stressz... hogy aztán hónap végére ugyanúgy tömd magadba a kedvenc csipszed és bontsd rituálisan a kedvenc söröd a kanapédon heverve, ahogyan tetted azt az előző évben is. Az ember már csak ilyen, a szokások rabja; nehezen változik, nehezen változtat. Ahogyan a csapat is.

Real Madrid - FC Barcelona 0:3

A mítikus erejű hármas szám nem csak a magyar mitológiában, vagy népmesékben fontos visszatérő elem (három a magyar igazság, három fiú, vagy három lány, a hősnek három feladatot kell megoldania, stb.). A számmisztikában például a belátás, a törvényes rend és az erkölcs szimbólumán túl a világ hármas osztottságát szimbolizálja: szellem – test – lélek. Az életben a születés – élet – halál körforgását, az időben pedig a múltat, jelent s jövőt. Ha tovább misztifikáljuk és vallási területre sodródunk, akkor mint szentháromság köszön vissza, ill. így karácsony tájékán akár három királyokként. Pontosabban köszönne, ha a labdarúgás trónján lenne értelme többesszámról beszélni. De nincs. S ez tegnap újra bebizonyosodott a játék minden elemében...

Real - Barca 1-1

Szeretném megosztani veletek a történetet apámról, Balogh Jánosról, becenevén Kaniszról, aki már nincs köztünk. Aznap délután halt meg, amikor a csapat a Depor elleni meccsre készült. Barca drukker volt és várta, szerette volna nézni a meccset, de már nem érhette meg.

Négy gól, koncentráció, csapatmunka, győzelem, Lalyos és újabb három pont. És egy hatalmas meglepetés!

A hajtás után.