Kötelező három pont letudva, az meg leginkább az utóbbi hetek sorsolásának/a szezonkezdet nehézségeinek tudható be, hogy nem ülhettünk le teljes nyugalomban a képernyő elé. Döcögünk, botladozunk, meglepő eredményeket és főleg játékot produkálunk. Mindezt akár egy meccsen belül is.
Kissé szokatlan időpontban, az ebéd utáni szieszta idején kell megvívnia a csapatnak a soronkövetkező meccset, s tekintettel a régi mumus ellenfélre - Osasuna -, csak remélni tudjuk, nem fog emésztési zavarokat okozni. Hajtás után villámbeharang hat pontban:
Ha az eredmény miatt nem is kell izgulni, van tétje a gladbach elleni meccsnek. Messinek Ronaldóval van elszámolnivalója, Alcácer csúfos lemaradásban van egy korábbi Barca-legendához képest, Iniestát meg játékba kéne hozni, és lehetőleg egészségesen tartani a szezon végéig, mert a stasztika is alátámasztja, hogy nélküle csak szenvedünk.
A labdarúgásban nincsenek véletlenek... legalábbis hosszútávon biztosan nem. Nem (volt?) véletlen a Barca hosszú évekig tartó dominanciája, nem volt véletlen a Spanyol válogatott szériája, ahogyan Zidane "malaca" sem az (már amennyire ez a két-három hasonlat összevonható). Mielőtt komolyabban belemennénk a mérkőzés elemzésébe, néhány gondolat arról az emberről, akit közvetlen kirúgása előtt maga Johan Cruyff is szeretett volna elcsábítani az FC Barcelonához.
