Egy meccs és vége.

Egy meccs, ráadásul papíron nem is nehéz, hiszen egy célját már elért Granada (bent maradt) ellen lépünk pályára idegenben (kilencből nyolcszor vertük őket), egy pirinyó pontocskával vezetve a bajnokságot; a mészárosok matracosok már ki is szálltak, a szent királyi gárda van már csak versenyben velünk a bajnoki címért. Persze édes mindegy ki van versenyben, hiszen egy véghetetlen kényelmes előnyt módszeresen leépítve számunkra már csak a győzelem jó.

Mondjuk, hogy ezeket minek írom le, hiszen mindenki tudja, nem is tudom.

Lapozzunk.

Eljött az utolsó, mindent eldöntő bajnoki összecsapás. A védelem lerobbant, így az Adriano, a combizmát fájlaló Vermaelen, a szeleburdi Bartra és "uno unico" Douglas alkotta négyest küldi pályára Lucho. A 86. percben járunk, az eredmény az előbb írtaknak megfelelően 5-4 ide, amivel vinnénk a bajnokságot. A Granada frissen becserélt támadója kap tökéletes ütemű kiugratást Bartra és Busquets között.

Barca - Espanyol 5-0

Tovább folytatódik az idegtépő versenyfutás a bajnoki aranyért. Az olasz és a francia bajnok személye már ismert, de Németországban és Angliában sem vár már senki meglepetést, amellett hogy a Leicester elsősége egyébként nyilván hatalmas bravúr. Spanyolországban viszont egymás sarkát tapossa a három nagy, arra várva, hogy valamelyik hibázzon az utolsó találkozók valamelyikén. Ebből a szempontból Luis Enrique csapata némi előnyben van, ugyanis az egymás elleni eredmények szempontjából ők a legjobbak, a Ligában pedig ez dönt pontegyenlőség esetén. De hogy ilyeneken gondolkozni lehessen, először össze kell kaparni a Villamarínból a három pontot.