... vagy mifene volt ez tegnap? Tudom, hogy nem illendő előre lelőni a poént, mert akkor kimarad a konfliktus-katarzis-megoldás folyamat, de volt egy őőőőőőrületes érdekesség, amit este a pályán láthattunk!
Mivel az illusztráció mellett úgy szép a lead, ha kitölti a területet, és be is folyik az illusztráció alá, ezért még töltögetem kicsit megfelé betűkkel a rendelkezésre álló területet. A terület megtöltése pedig történhet úgy is, hogy arról írok: meg kell töltenem a területet, hogy a lead szépen mutasson az illusztráció mellett, illetve az illusztráció és a szöveg együttese harmonikus egységet alkosson a leadben. Ennyi már valószínűleg elég lesz.
... vagy mifene volt ez tegnap? Tudom, hogy nem illendő előre lelőni a poént, mert akkor kimarad a konfliktus-katarzis-megoldás folyamat, de volt egy őőőőőőrületes érdekesség, amit este a pályán láthattunk!
Mivel az illusztráció mellett úgy szép a lead, ha kitölti a területet, és be is folyik az illusztráció alá, ezért még töltögetem kicsit megfelé betűkkel a rendelkezésre álló területet. A terület megtöltése pedig történhet úgy is, hogy arról írok: meg kell töltenem a területet, hogy a lead szépen mutasson az illusztráció mellett, illetve az illusztráció és a szöveg együttese harmonikus egységet alkosson a leadben. Ennyi már valószínűleg elég lesz.
Döbbenet van emberek, döbbenet!!!! Húúúú, nagyon-nagy D-Ö-B-B-E-N-E-T vaaaaaan! (Persze valójában nem lesz annyira nagy a döbbenet, de újabban továbbképzem magam a neten található okító anyagok olvasgatásával és igyekszem alkalmazni az ott leírt blogkészítési technikákat. Ez volt az egyik.... és olyan is.)
Na szóval, vezessük fel a dolgot! Az elmúlt három szezonban minden Barça szurkoló felfedezhette magának a totális foci örömeit, mert a csapat visszatért a(z) (h)őskorba. (Várjunk csak! A.z őskorba és a... hőskorba. Nem jó, de most már marad.) Értsd: Cruyff iránymutatásai nyomán Pep bevezette a totálisan totális focit, dominánsan beépítve annak leginkább eredeti elemeit a csapat játékába. Miután békés és boldog egyetértésben rögzítettük magukban e tényeket, az idei év elején a totalitás brutáltotalitásba csapott át és azt is megtapasztalhattuk, milyen az, amikor az átlag cirka 70 %-os labdabirtoklás lassan felkúszik 80-90 % körülire, ami pedig tulajdonképpen azt jelenti, hogy az ellenfelek csupán kapuskirúgásaik, partdobásaik, illetve ritkán előforduló szögleteik alkalmával „birtokolhatták” a labdát, azzal történő játszadozásnak céljából. Aztán tegnap meg egyszer csak egy olyan meccset látunk, ahol a Barça már egyáltalán nem is Barça, hanem teljesen hagyományos keretek között műveli a labdarúgás nevű igen szép sportágat! 
Nem néztem utána, hogy mennyi lett a vége, de szemre nagyjából maradtunk a 60 % körüli aránynál, ami amúgy a statisztikák nélkül is érzékelhető volt a meccsen. (Illetve lehet, hogy a második félidőben nőtt valamit az arány, de az már nem mérvadó időszak.) Csak egy és számomra leginkább lényegi elemet veszek majd ki belőle, de egyébként ez a számadat a meccs összképét érzékelhetően befolyásolta. Ezen elem pedig számomra a döbbenettel egyenértékű: a csapat megtanult baromi gyorsan lepörgetni a játékszituációkat! Miután mindenkiben alábbhagytak az izgalom hullámai a bejelentés nyomán, tovább is megyek: a csapat tegnap este kontrát vezetett, ráadásul többször is! Újabb néhány másodperc időt adok, nehogy aztán szívinfarktus legyen a vége, de tudom még fokozni: Keresztes Ildikó megfázott!!!! Döbbenet, ámulat, padló, K.O! 
Megpróbálok egy lehetséges(nek tűnő) magyarázatot is találni az eseményekre, az ok pedig: Xavi. Nehogy félreértse bárki és már most elkezdje nekem beírogatni a "mit basztatod már Xavit?" kezdetű egysorosokat, gyorsan közlöm, hogy ez nem kritika, csupán észrevétel. Már a Milan meccsen (és amúgy korábban is) kijött, hogy a szerepköre jelentősen megváltozott - a Getafe meccset egyéb okok miatt kihagyhatjuk a sorból - és tegnap este szerintem „miatta” tudott felgyorsulni a középpálya és támadósor közötti labdamozgatás, ezzel együtt pedig a végjátékok. A csapat játéka az utóbbi szezonokban jellemzően arról szólt, hogy a védelem Xavinak passzol, aki pedig a La Masiaban először és legmélyebben bevésve egy dolgot tanult meg, de azt nagyon: soha és semmilyen körülmények között nem veszítheti el a labdát!
Ez persze kiemelten fontos dolog és Xavi valóban mestere a labdafedezésnek, viszont ez a felfogás magában hordoz némi hátrányt is. A felfogása gyakran lelassítja a játékot, mert amikor akár a legminimálisabb esély adódik arra, hogy egy támadók felé játszott passz egyben a labda elvesztését is jelenti, ő mindig megáll. Ezzel szemben az idén Xavi szerepköre megváltozott, a játéka támadószellemű lett, a megszokotthoz képest kevesebb alkalommal lép vissza labdákért, ezzel együtt viszont a csapatból kiveszett ez a (nem rossz értelemben vett!) lassító hatás. Én azt gondolom, hogy legalább érdekesnek minősíthető ez a változás és a csapatra gyakorolt hatása is.
Mivel a Rayo játékfelfogása meglehetősen szokatlan volt, így nem fogom tudni megmondani azt, hogy a tegnapi játékkép csupán alkalmazkodás volt az ellenfélhez, és ezzel együtt a későbbiekben nem láthatunk ehhez hasonló Barcelona meccset. Az viszont biztos, hogy Xavi játékának változása az idén már többször megfigyelhető volt, egyben egy tendenciózus (ilyet is tudok!) jelenségről beszélünk. Nekem személy szerint szimpatikus ez a felfogás, a Barcelona játéka miatt fanyalgók meg legfeljebb ezután kereshetnek újabb kifogást a „Barcelona = dögunalmas tili-toli” helyett.
Egyéni értékelő:
Valdés – a korábbiakkal ellentétben tegnap akadt némi dolga. Mindkét kaput eltaláló Rayo lövésben benne volt a gól lehetősége, így az érdekesen tekeredő szabadrúgás és egy relatíve közeli erős lövés megdolgoztatta, hogy az idei hazai 0 kapott gólos statisztika tovább szépülhessen. - 7
Alves – a tegnapi volt az a nap, amikor már csak a múltjából adódóan tekinthettük őt védőnek, mert ez minden tekintetben egy sok helycserés (támadó)középpályás játéka volt tőle. Nagyon aktív volt támadásban és - asszem - egy kivételével tevékeny részese is volt valamely mozzanatában a góloknak. A Villa-nak adott gólpassza az önzetlensége miatt remek jelenet, plusz Messinek is ő adta a labdát a gólja előtt. Nagyon jó volt látni tőle egy ilyen remek meccset. - 8
Piqué – nem mondanám ki szemrebbenés nélkül, hogy ájuldoztam a gyönyörtől a tegnapi szervezetlen védelmet látva. Borzalmas eltolódások, könnyedén megzavart labdakihozatalok (=Xavi nem volt mindig ott, Busquets egyáltalán nem volt), össze-visszacserélődött posztok és bizony hibás helyezkedések is voltak szép számmal a meccsen. Ennek ellenére nem akarok nagyon kemény kritikát megfogalmazni, mert végeredményben gólt nem kaptunk, egyszerűen ez az ára a támadójátéknak. Azonban azt érdemes megemlíteni: nem biztos, hogy minden ellenfél ilyen bizonytalan lesz a befejezéseknél. A harmadik gólban kulcsfontosságú volt az előretörése, amikor ez a megoldás áttörni a vonalakat, ő van annyira labda biztos játékos, hogy nyugodtan bemerje vállalni. - 7
Mascherano – neki jutott a szerep Alves "hiányában" megtartani a jobb oldalt és kiválóan meg is oldotta a feladatot. Ez főként akkor szép, ha hozzáteszem, hogy a középpályáról nem mindig kapta meg a támogatást, de 1-1-ben emlékeim szerint tegnap este (is) átjátszhatatlan volt. Ismét erősítette a „védelem gerince” hírnevét, ez bizony remekséges védőmunka volt. - 7
Abidal – legalább egy esetre emlékszem, amikor a tizenegyes pont környékén lépett közbe veszélyes szituációban, emellett az ő játékát is erősen jellemezte, hogy nagyon sokszor kellett társra kereszteznie. Ezzel együtt a támadásokban kevésbé tudott aktív lenni, de nem is volt szükség rá, a lényeg a problémamentes védőmunka volt. - 7
Keita – elképzelhető, hogy én taksálom őt kevésre, de az utóbbi időben (így tegnap is) kellemes meglepetéseket okoz a játéka. Az elején volt egy igen pocsék labdája, amiből majdnem gólt kaptunk, de ezen túl minden szempontból megfelelt a védekező középpályás fogalmának. Ezen a meccsen valóban betöltötte a szűrőfunkciót, idejében vette fel az ellenfél labdás emberét, nagyon jó érzékkel mozogva sikerült megtámogatnia a védőket, és még a szükséges létszámfölényekben is segíteni tudott, amikor lezárni volt szükséges egyik-másik ellenfél játékost. Csak így tovább! - 7
Xavi – remek, kiváló, meggyőző, szuper. A posztban leírtakhoz hozzátartozik, hogy bizonyos időszakokban játszotta a saját játékát, de jellemzően a támadásokhoz adta meg azt a pluszt, ami nagyon erős fegyvere idén a csapatnak. A második gólnál ugyan egy szerencsés labdapattanással adott gólpasszt, azonban érdemes visszanézni, hogy az egész támadás kulcsa az ő befutása és a labda átlépése volt. - 8
Iniesta – nála én azt értékeltem maximálisan, hogy ezúttal ő volt a "távolról lövöldöző játékosunk". Ha meg a félpályás kapura lövése bemegy, a játéknap gólja címet kiérdemelte volna. (Még akkor is, ha ezúttal ez volt az egyetlen meccs a bajnoki fordulóból.) Sajnálatos, hogy hiányzott a Getafe meccsről, nem kizárt, hogy ő képes lett volna lendíteni a csapaton. - 7
Alexis – gondolkodás nélkül dobok neki egy meccs embere címet, mert abszolút megérdemli. Azt a két gólt lőtte meg, ami egyből padlóra küldte az ellenfelet, az elsőt ráadásul kiváló egyéni megoldás eredményezte. A játéka éppen az, amilyennek Villa-t (vagy bármelyik támadót) szeretnénk látni, ezzel együtt kulcsa volt annak, hogy ne Messi legyen az egyetlen komoly veszélyforrás. Az meg mekkora brutális már, hogy legalább ötször szerelt saját térfélen a védő párját kisegítve! Ahogy a sérülése előtt feltételeztük: bizonyította, hogy jó igazolás és az egyéni tudása nagy értéke lehet a csapatnak, amikor döcögni látszik a rendszer. - 9
Messi – én nagyon örülök annak, hogy a tegnap este nem elsősorban róla szólt. Ezen a meccsen pont kijött az, hogy milyen, amikor ő magára húzza az ellenfelet, aztán meg a tömegből kidobott egyetlen labdával máris verve a védelem. A gólja remek volt, döbbenet az a sebességkülönbség, amivel elfutott a védője mellett. Szerintem éppen arra van szüksége a csapatnak, hogy minél többen legyenek képesek eredményesen játszani = kevésbé támaszkodjunk arra, hogy alig néhány (egy?) játékos éppen milyen napot fog ki. - 7
Villa – a legfontosabb szó: végre! A végre elsősorban a gólnak szól, ami hiába volt könnyű szituáció, nála pozitívumként kell értékelni. Szól továbbá annak is, hogy emlékeim szerint legalább két (esetleg három?) alkalommal volt képes megverni 1-1-ben a védőjét és ez még akkor is nagyon jó, ha nem a futballtörténelem valaha volt legkiválóbb játékosai álltak vele szemben. A krónikához tartozik még egy újabb nagy helyzet, amit kihagyott, de azt is észre kell venni, hogy abban a jelenetsorban meg a labdaátvétele volt zseniális mozzanat. Azt a magasan előrevágott labdát ilyen kiváló technikával levenni úgy, hogy egyben már verte is a védőt vele, bárhol a legszebb jelenetek közé tartozik. A pontszám nála egy bátorító jellegű üzenet még akkor is, ha kicsi az esélye, hogy lelkes olvasója lenne a blognak. - 8
Adriano, Thiago, Cesc – a cserejátékosok ezúttal csupán a kezdők pihentetése okán kaptak szerepet, focizni akkor már senki nem akart. Én kérek elnézést, ha esetleg valaki közülük mégis tett volna emlékezeteset a meccsen, az utolsó negyedórában valószínűleg nem koncentráltam eléggé a képernyőn látottakra. Csukott szemhéj alól ez ugyanis meglehetősen nehéz...
