Valahogy úgy jártunk ezzel a meccsel, mint azokkal a filmekkel, amit az ismerősök lelkendezve beajánlanak, elmegyünk megnézni, aztán meg fanyalogva távozunk és megfogadjuk, hogy ez volt az utolsó eset, amikor bedőltünk X-ék ízlésének.
Illetve ebben az esetben még inkább az történt, hogy a film első két része nagy reményekre jogosító durranás volt, elhittük, hogy a folytatásban lehet még jó produkciót összehozni, csak aztán ez a harmadik meglehetősen gyengére sikeredett.
Valahogy úgy jártunk ezzel a meccsel, mint azokkal a filmekkel, amit az ismerősök lelkendezve beajánlanak, elmegyünk megnézni, aztán meg fanyalogva távozunk és megfogadjuk, hogy ez volt az utolsó eset, amikor bedőltünk X-ék ízlésének.
Illetve ebben az esetben még inkább az történt, hogy a film első két része nagy reményekre jogosító durranás volt, elhittük, hogy a folytatásban lehet még jó produkciót összehozni, csak aztán ez a harmadik meglehetősen gyengére sikeredett.
Egy szónak is száz a vége: mindent összegezve ez bizony egy dögunalmas meccs volt. Elsősorban persze a semleges szurkolóknak, mert gyanítom, hogy – hozzám hasonlóan – a két csapat szurkolói végig feszült koncentrációval követték le a pályán látható eseményeket. Alapom ugyan nem sok van rá, de én kérek elnézést a semleges szurkolóktól mindkét csapat nevében – megvették a jegyet, végignézték az előadást, végül csalódottan kellett távozniuk.
Nyilván nem titok, hogy szokásunk eszmét cserélni arról, ki hogyan készíti a posztokat. Vigvik szokása, hogy soha nem olvassa el a meccsek után született kommenteket ha neki jut az értékelő, nehogy az ott elhangzottak befolyásolhassák a véleményét. Ezzel szemben én mindig végigszaladok rajtuk, ha mást nem moderálási célzattal. És mivel ezúttal is megtettem, van lehetőségem reagálni a kialakult hangulatra, így kisebb ejnye-bejnye következik.
Én úgy szocializálódtam, hogy az oda-visszavágós párharcokban kellemes ajándék, ha idegenben kezdhet egy csapat. Úgy is szocializálódtam, hogy az oda-visszavágós párharcokban egy első meccsen elért kis arányú vereség elfogadható, egy kivívott döntetlen konkrétan jó eredmény, egy esetleges győzelem pedig már maga a Nirvána állapota. Az idegenbeli döntetlennek kevésbé jó (figyelem: nem rossz, csak kevésbé jó!) változata az, ha nem születik gól, az meg már hatalmas ajándék, ha mégis. Úgy viszont egyáltalán nem szocializálódtam, mely szerint idegenben lőtt gól nélkül bármelyik csapat is automatikusan kiesik mielőtt még a hazai meccset lejátszották volna!
Alig pár napja írtam le azt a gondolatomat, mely szerint borzasztóan eltorzult a csapat megítélése és a felé támasztott elvárás. Mivel ismételni nem akarom magamat, most inkább minősítem aránytalanságnak az általam érzékelt helyzetet, annak viszont nagyon is. Őszintén megmondom, egyáltalán nem értem azokat a véleményeket, melyek szerint a Milannak elég egyetlen gólt találnia a Camp Nouban és máris kiestünk. Először is azt a gólt meg kell lőni ahhoz, hogy egyáltalán gondolkodni kelljen a szituáción. De még ha be is következne: nem látta még senki a Barçát bekapott gól után "cserébe hármat pöccinteni”? És amúgy meg: nem látta még senki a Barçát nyögvenyelős idegenbeli meccs után ellenfelet talajszint alá dózerolni? Előre nem feltételezek semmit, de azt gondolom, hogy a meccs előtti 50 % esélyünk a továbbjutásra körülbelül 60 %-ra nőtt, köszönhetően a hazai pályának és annak, hogy nulláról indul majd az a meccs. Ezt pedig nemhogy csalódásként, annál inkább sikerként kell értékelni.
Természetesen akinek nem inge - ne vegye magára, akinek meg inge - a mondandómat nem kritikának szántam, csupán azzal próbálkozom, hogy helyére billentsem az itt-ott kicsit elcsúszott elvárásokat.
Egyéni értékelő:
Valdés – a védéséről nekem azonnal a Valdés vs. Henry külön párbaj jutott eszembe a 2006-os BL döntőről, mert ahogy azt a győzelmet erősen köszönhettük neki is, úgy a tegnapi meccs végeredményét is. Szerintem már mindenki tudja, hogy az 1-1 elleni védekezés a legnagyobb erőssége, persze az unásig ismételt kiváló passzjátékán túl. Sejtem, hogy szándék volt a meccsen nulla lehetőséget adni a Milannak a magasan kapu elé beívelt labdákra, mivel ez sikerült, a gyengéje nem derülhetett ki. A látványos semmittevéssel töltött meccsek sokaságában ilyen pontszámot ritkán kaphat, ezért is ragadom meg az alkalmat, hogy ideírjam. - 8
Puyol – mondanám, hogy semmi különös nem történt, mert hát ő mégis csak "márkanév", nem csak egy játékos 5-ös mezszámmal. Viszont a tegnapi meccsen sikerült meglepnie azokkal a zseniális helyezkedésekből kifejelt labdákkal, amikor az eltolódott védelem okán ő maradt utolsó emberként, miközben mögötte még érkezett volna Milan játékos gólt lőni. Persze hogy olykor ki kellett őt segíteni, de figyelembe véve, hogy nem pitejánosok terelgették a labdát az ellenfélnél, az a normális, ha nem várunk el egy személyes betonfalat a védelemben. Szerintem talán néhány alkalommal tudtak elmenni mellette, egyébként pedig az utóbbi hetek egyik legjobb teljesítményét hozta. - 8
Piqué – az előzetesen legnagyobb kérdőjelünk tegnap felkiáltó jellé nemesedett, ezzel pedig kulcsfigurája lett hatástalanítani az ellenfél játékának magas próbálkozásait. Egy ideig számoltam, hány jó közbelépése volt (=sok), még biztosabb jel a koncentrálttá váló játékára a meggyőző számú megelőző szerelése. A hétvégével együtt most már biztosnak látszik, hogy jó irányba halad, ilyen foghíjas védelem mellett létkérdés is, hogy stabil emberként számolhassunk vele. Jó eséllyel állapottá válhat a teljesítménye, tegnap felülemelkedett a mostani önmagán, ezt pedig bármelyik sportolónál nagy erényként kell értékelni. Járhatna neki akár a nyolcas is, ezt most inkább az utóbbi hetek miatt írom ide. - 7
Mascherano – mindenkinek beégett a retinájába a pillanat, amikor Ibrával együtt felugrott és azzal együtt máris felért a hasáig? (Ld. fentebb a képek között.) A vicces aránytalanságot persze hamar visszahozta azzal, hogy a földön meg gyakorlatilag esélyt nem adott se neki, se másnak élni. A meccs eleji kavarodásokban persze ő se nagyon tudta, mi történik, de azon túl meg szimplán hatalmasat focizott. Már hetek (hónapok?) óta nulla aggodalommal figyelem, ha bárki próbálkozik mellette, nincs okom kételkedni benne a tegnapi meccs után sem. - 8
Alves – az ő játékában is érezhető volt a plusz egy kreatív ember (Cesc, Thiago, mindegy) hiánya, én ennek tudom be, hogy nem tudott igazán hatékonyan élni a folyamatosan megkapott nagy szabad területekkel. Többször is megállt a tudomány az ellenfél 16-osánál, de ennek egyrészt oka volt a hirtelen megnövekedő (és mostanában azért szokatlan) népsűrűség, másrészt pedig az, hogy felesleges lett volna beáldozni egy embert, aki középen várja a beíveléseket. Nem mondanám, hogy élete legjobb meccse volt, azt viszont igen, hogy az utóbbi időben a jobbak közül volt egy. Védekezésben alapvetően jól játszott, rengeteget lótott-futott, támadásban meg a már említett plusz ember tehette volna őt – akár közvetve – jobbá. - 7
Busquets – én azt javaslom, hogy aki számára nem világos a szerepe meccsről-meccsre, próbálja meg figyelmen kívül hagyni, hogy a szpíker miket beszél és vegye észre tudatosan, amikor játékban van. A szpíkerek ugyanis jobban szeretnek a tízezer évvel ezelőtti statisztikákról beszélni, mint arról, hogy éppen kinél a labda, ezért alakulhat ki alkalmanként az a csalóka érzés meccsek után, hogy „Busquets a pályán se volt, még a nevét se hallottam említeni”. Már megint iszonyatos területet játszott be, nagyon fontos szerepe volt az ellenfél védelme előtti labdajáratásban és ez utóbbit már csak azért is szükséges kiemelni, mert ha ott hibázik, a feltolt szélső védőkkel együtt azonnali bajban vagyunk. Jó ideje nem láthattuk a fantasztikus ütemben megtolt cseleit és a lefordulásait, tegnap ebből is adott számunkra élvezetes ízelítőt. - 7
Xavi – valószínűleg jót tett neki a pihenő (vagy csak megint egy titkos izomfáradtság áll a háttérben), de tegnap végre túllépett az utóbbi hetek - tőle borzalmasnak számító - passz statisztikáin. Nem fogok számokat megnézegetni, de szemre az összkép ezt adta számomra. Szintén nem fogom megnézni a kilométereket, de gyanítom, hogy az élmezőnyben lehetett, mert szinte mindenhol felbukkant, ráadásul támadásban a legjobbak közé tartozott. Tudom, hogy a távoli lövései – szokás szerint? – gyatrára sikeredtek, de az a kétszeri bekígyózás az ellenfél soraiba már zseniális foci volt. Ezzel pedig a hőn áhított idegenbeli gólt is könnyen megadhatta volna nekünk a játéka. - 7
Keita – én még a meccs után is tartom, hogy nagyon okos gondolat volt őt játszatni és ezért cserébe beáldozni a csillogást, egyben azt, hogy nagyobb eséllyel gólt lőhessünk. Illetve nem is volt ez kérdéses, mert a bal oldalt egyszerűen meg kellett védeni, mindannyian láthattuk korábban, mennyire sebezhető Puyol, ha „magára marad”. Tudomásul kell venni, hogy öngyilkosság lett volna például Busquets-et kihozni középről, egyben a kényszer felülírt minden más megfontolást. A feladatát maradéktalanul teljesítette, az viszont meglepett, mennyire csetlett-botlott a labdával. Ha nem is labdazsonglőr, tud ő ennél jobbat is támadásban. - 7
Iniesta – kétségtelenül az egyik legnagyobb kedvencünk, de akármilyen alacsonyra tett elvárások mellett is iszonyú csalódás volt ez a produkció. Én mindvégig azt vártam, hogy legalább egyet láthassunk a zseniális megindulásaiból, ráadásul kulcsszerepe lehetett volna abban, hogy úgy igazán megmozgassuk a Milan védelmét. Olykor ugyan bekeveredett középre is, hátha lehetősége lesz némi összjátékban részt venni, de mindössze egyetlen alkalomra emlékszem, amikor ezt – úgy ahogy – sikerült megvalósítani. A visszavágón (de akár már a hétvégén) lesz alkalma bizonyítani. - 5
Messi – tudom, hogy utólagos okoskodásnak tűnhet, de ez a produkció valahol előre sejthető volt annak ismeretében, hogy hiányozni fog mellőle Cesc. Támadásban gyakorlatilag mindent meghatározott az a tény, hogy „csak” Xavira és Alves-re számíthatott a betöréseknél, ugyanakkor azt is érdemes észrevenni, milyen meglepő könnyedséggel sikerült betörnünk többször is az első félidőben a tömegbe. A meglepő könnyedséget elsősorban annak tükrében értem, hogy többször is 40-50 centis villámgyors passzokra volt szükség a labdatartáshoz támadásban, ezt pedig a világon senki nem képes megtenni – egyedül csak a Barça. Ahogy Iniesta – ezúttal sajnos – a nettó emberhátrány lett, ő vissza is adta nekünk azzal, hogy a pályán volt. - 7
Sánchez – most láthattuk, milyen az, amikor Villa bekényszerül a védők közötti kilátástalan birkózásba, és ezzel kiveszik a csillogás a játékából. Már szinte alap, hogy legalább kétszer szerelt a saját 16-os környékén, az utolsó passzokban viszont relatíve sok hibával játszott. Ez utóbbit én betudom annak, hogy körülötte volt mindig legsűrűbb a pálya, vannak fizikai törvények, amit nyilván a Barça se képes felülírni. A szerepköre hálátlan volt, viszont az ő játéka adott területet Alves-nek, ami végül akár felénk is billenthette volna a meccset. - 6
Tello – bár adná magát a gondolat, de szerintem nem lett volna jó elképzelés vele kezdeni a meccset. Pep az utóbbi hetekben szerencsénkre változtatott a csereszokásain, így meglepően hamar levette Iniestát, de elhamarkodott lépés lett volna ilyen rutintalan játékosra bízni az egész meccset.
Pedro – számomra a meccs egyik legemlékezetesebb jelenete volt az, amikor az egyik kontránál Alves-t és „valakit” láttam sprintben visszarohanni a vonal mellett. Aztán „valakinek” sikerült is a nagy futás végén szerelnie, én pedig beazonosíthattam, hogy ő volt a „titokzatos ismeretlen”.
