Oriol Tort Martínez

Facebook Tweet Tetszik

2012. május 15. - johneagle001

1999-ben a klub megalakulásának centenáriumát ünnepelte, azonban alig kezdődött el a szezon, máris egy haláleset árnyékolta be az eseményt. 1999. szeptember 10-én elhunyt Oriol Tort Martínez, akiről Josep Guardiola akkor ezt mondta: „Végtelenül bölcs ember volt, kevesen foghatók hozzá. A hivatása volt a szenvedélye, és ha nincs az ő áldozatos munkája, ma többen nem lehetnénk itt, közte én sem. Nélküle a klub kisebb lesz.”

Tavaly október 20-án került ismét középpontba a személye, azóta viseli nevét az új La Masia. Gyakorlatilag gondolkodni sem kellett azon, hogy kit érjen a megtiszteltetés, a hajtás után kiderül az is, hogy miért.

„Kezdetben a gyerekek edzője volt, majd Nuñez elnöktől kapta a megbízást, hogy az akkor megalakuló Barcelona utánpótlás kollégium igazgatójaként dolgozhasson. A munkájáról senki nem tudott szinte semmit egészen addig, amíg az első fiúk meg nem jelentek a nagy csapatnál. Ő volt a névtelen háttérember, aki különlegeset alkotott. Fájdalom, hogy nem lehet most itt közöttünk” – mondja a lánya, Marta. „Oriol Tort kitörölhetetlen nyomot hagyott a klub történelmében. A személye máig referencia számunkra, hogyan kell a munkához szerénységgel és alázattal viszonyulni. Kiválóan tudta kezelni az embereket és nagyon szerette a gyerekeket” – meséli róla Toni Alonso, egykori munkatársa, jelenleg a B csapat koordinátora.

Tort édesapja a pszichológia professzora volt, az ő örökségére támaszkodva adott egészen új módszertant az európai labdarúgásnak. Úgy vélte, hogy nem csak játékosokat, de embereket is kell nevelnie, ezért először mindig a gyerekek jellemét vizsgálta és csak azután a futball képességeiket. Így a fiatalokat mindig a szerint rangsorolta, hogy szellemi kiválóságuk és csapatmunkájuk legyen az elsődleges. Az új felfogása lett a legnagyobb erénye: képes volt megtalálni azokat a játékosokat, akik nem látszanak túl soknak, mégis képesek nagy játékosokká lenni. Képes volt olyan kincseket találni, akikben senki más nem látott lehetőséget.

„Amikor elkezdtünk együtt dolgozni és összeültünk az első egyeztetésre, javasoltam neki egy módszertant, de ő hamar félbeszakított és azt mondta: nem tesztelni fogjuk a gyerekeket, hanem megnézzük, milyen környezetben élnek. És így is tettünk. Szinte állandóan az országot jártuk és csak csendben figyeltük az utcán játszó gyerekeket. Miután hazaértünk, kielemeztük őket és döntöttünk” – mesél Joan Martinez Vilaseca, egykori játékos figyelő a kezdetekről. „Azok, akik ismerik őt, úgy beszélnek róla, mint az emberről, aki megelőzte a korát, és ez sok szempontból így igaz. Amellett, hogy új megközelítést hozott a tehetségek felkutatásában, közismert volt arról, hogy közvetlen és őszinte” – folytatja.

„Egyszer Baszkföldön utaztunk és találtunk egy ügyes gyereket. Az édesapjának étterme volt a környéken és felajánlotta neki, hogy bármikor ingyen ehet nála, ha lehetőséget ad a fiának a csapatban. Erre ő azt felelte: jó kapusnak tűnik a gyerek, de előfordulhat, hogy nem jut tovább a B csapatnál. Majd kifizette az ebédet és távoztunk” – meséli Toni Alonso.

Szenvedélyesen imádta a munkáját, egész hétvégéket töltött azzal, hogy szerte az országban csapatokat figyelt új tehetségek után kutatva. „A hivatásának élt, szinte alig volt otthon. Viccesen úgy emlegettük, hogy anyám a felesége, a La Masia pedig a szeretője. Anyám néha elégedetlenkedett, de alapvetően támogatta őt. Apám azt csinálta, amit szeretett. Nem kaphatunk ennél nagyobb ajándékot az élettől” – meséli a lánya, Marta. „Mindig viccelődött azzal, hogy olyan sok időt tölt a kollégium lakóival, mintha a biológiai gyerekei lennének. Amikor néha egyik-másik eljött hozzánk, az én kis testvéreimnek hívtam őket”.

Oriol Tort zsebei állandóan papírokkal voltak tele, amikre megjegyzéseket írt fel rengeteg gyerekről. „Nem volt egy talpalatnyi hely az irodájában, mindenfelé papírhegyek tornyosultak” – meséli Tomra Montserrat, egykori ifjúsági igazgató. „Olyan volt, mint egy szórakozott professzor, aki állandóan töpreng és a külsőségek csak zavarják a gondolkodásban. Végtelenül kedves és barátságos ember volt, azt hiszem, ezért is szerették rajongásig a gyerekek” – meséli róla Albert Benaiges egykori utánpótlásedző. „Imádta a gyerekeket. Mindig mindenkihez volt egy jó szava, rengeteg szeretet, támogatást kaptunk tőle mi és a családjaink is” – emlékszik vissza Guillem Amor.

„Mindenkit szeretett és ezért mindenki szerette őt is. Lehetetlen volt nem kedvelni” – meséli róla Carles Naval. „Nem csak a futballal foglalkozott, de nagyon figyelt a gyerekek tanulmányi eredményeire és bármikor fordulhattak hozzá a személyes problémáikkal is. Mindig nagyon szenvedett, amikor év végi értékelőknél ki kellett mondania, hogy valaki nem felel meg a klubnak. Tanúja voltam jó néhány ilyen találkozónak és mindig azt kellett tapasztalnom, hogy a gyerekek nyugodtan fogadják a rossz híreket is. Soha nem mondta azt, hogy bármelyik gyerek rossz játékos lenne, mindig elérte, hogy megértsék és elfogadják a negatív döntést. Bámulatos érzéke volt ehhez. Hihetetlen ösztönnel ismerte fel a tehetségeket, és természetesen előfordult, hogy el kellett tanácsolnia valakit, mégis sokkal jobb arányban ért el sikereket, mint kudarcokat.”

„Azt vallotta, hogy az első benyomás a legfontosabb, de mindig adott egy második esélyt mindenkinek” – meséli Toni Alonso. „A legjobb tulajdonsága az volt, ahogy a játékosokat kiválasztotta. Olyan kivételes szeme volt a gyerekekhez, ami igazi ritkaság” – teszi hozzá Lopez Ursicino, aki többek között Valdés, Iniesta és Fábregas egykori edzője. „Természetes, hogy nem volt tökéletes, előfordult, hogy nem jól választott, mégis a sikerei aránya a döntő. Számára mindig az volt az elsődleges kérdés, hogy emberileg hogyan érzik magukat a gyerekek a kollégiumban. Ha egy srác úgy döntött, hogy hazatér a családjához, soha nem próbálta meg győzködni, engedte, hogy meg tanuljon felelősségteljes döntést hozni” – emlékezik Tomra.

Oriol Tort közel negyven éven át szolgálta a klubot. 1946-49 között volt a Barcelona játékosa, de a pályafutása végül csak amatőr szintig jutott. Kisebb kluboknál játszott a Barça után, végül 1959-ben edzői képesítést szerzett és a következő évtől a klub utánpótlás bázisában kezdett dolgozni. 1979-ben kérték fel az akkor megalakuló La Masia igazgatói posztjára, amit örömmel elfogadott és egészen haláláig (1999) itt is dolgozott.

„Számára a legnagyobb öröm az volt, ha valamelyik gyereke a nagy csapathoz került. Ő hozta a klubhoz többek között Amort, Guardiolát és Xavit. Látta mindegyiküket felnőni és bár nem érhette meg a munkája igazi diadalát, azt láthatta, ahogy az általa nevelt gyerekek az első csapathoz kerülnek” – José Martinez Vilaseca.

„Azt hiszem, mélyen belül szerette volna, ha a neve a klub történelmének része lesz, de ő maga soha nem merte volna javasolni” – Carles Naval.

“Egy másik Oriol Tort? Lehetetlen. Sokan nem tudják, mit jelent az ő személye számunkra, de mi azon dolgozunk, hogy a szellemisége tovább éljen ebben az új központban is” – Carles Folguera, a La Masia jelenlegi igazgatója.

“Annyira szerény ember volt, hogy ha itt lenne, most minden gondolata az lenne, hogy másokkal megoszthassa ezt az elismerést. De azért titokban nagyon büszke lenne” – Marta Tort.