Nem ígérem, hogy sorozat lesz belőle, de ez a poszt már biztosan megszületik a Barça játékosainak EB szerepléséről. Az írásban év közben megszokott értékelő posztok mintájára lepontoztam a saját játékosainkat és tettem hozzá némi kiegészítést is.
A válogatott gerincét Villa és Puyol hiányában is kulcspozíciókban a Barça adja, ezért érdemesnek tartottam azokat a szempontokat is kutatgatni, amik miatt ez a válogatott mégse a Barça, illetve amik miatt nem is lehet az. Arról már nem is beszélve, hogy a tegnapi meccs lehetőséget ad egy kicsit megpiszkálni a Madrid játékosokat. És ha okot adnak rá, vétek lenne kihagyni egy ilyen magas labdát.
Nem ígérem, hogy sorozat lesz belőle, de ez a poszt már biztosan megszületik a Barça játékosainak EB szerepléséről. Az írásban év közben megszokott értékelő posztok mintájára lepontoztam a saját játékosainkat és tettem hozzá némi kiegészítést is.
A válogatott gerincét Villa és Puyol hiányában is kulcspozíciókban a Barça adja, ezért érdemesnek tartottam azokat a szempontokat is kutatgatni, amik miatt ez a válogatott mégse a Barça, illetve amik miatt nem is lehet az. Arról már nem is beszélve, hogy a tegnapi meccs lehetőséget ad egy kicsit megpiszkálni a Madrid játékosokat. És ha okot adnak rá, vétek lenne kihagyni egy ilyen magas labdát.
Egy klubcsapatban van lehetőség posztokra igazolni embereket, egy válogatottban meg „abból főznek, ami van”. A „hiányzó” személyek meghatároznak mindent, ezért ha posztokra bontjuk a válogatott játékát, jó eséllyel meg is találjuk az okokat.
Szezon közben többször megtaláltuk Valdés-t, viszont a tegnapi meccs ismét bizonyította a fontosságát. Nem kritika, csak ténymegállapítás, hogy Casillas nem fogja soha betölteni a +1-edik mezőnyjátékos szerepét, ezzel pedig a válogatott labdakihozatalai az ellenfél letámadása mellett soha nem fogják a Barça magabiztosságát produkálni. Az előző mondattal legalább részben máris megtaláltuk az alacsonyabb labdabirtoklás okát. Amíg a kapus első gondolata nem valamelyik társ megjátszása lesz (akár szorongatott helyzetben is!), hanem a minden-mindegy alapon bikkantás, addig az elszórt labdák is jelentkezni fognak. A válogatott középpályája pedig semmivel nem magasabb, mint a Barçáé, így továbbra se lesz esély tömegével nyerni a magas labdákért folytatott párharcokat.
De nem csak a kapus „hibája”, ha a labdabirtoklás már a védelmi vonalban kevéssé működőképes a válogatottban. Engem egy pillanatig nem zavar, amíg Arbeloa a Madridban bizonyítja hétről-hétre, hogy mennyire szerény képességű játékos, a válogatottban viszont hamar kijönnek a technikai hiányosságai. Ramos szintén elsősorban a rombolásban jeleskedik, kevésbé az építkezésben, Alba pedig technikailag képes lenne megfelelni, de amíg kora és tapasztalata miatt ennyire udvariasnak és óvatosnak kell lennie, nem lesz (nem lehet) magabiztos labdabirtoklásban. Szintén nem kritika, csak megállapítás, hogy a válogatott védelmi vonalának helyezkedései se arra álltak be, hogy folyamatosan szabad embert láthasson a kapus. A védők jellemzően nem is várták a passzokat, alapvetően nem is volt lehetőség arra, hogy a Barça labdakihozatalaira rendezkedjen be a csapat.
A középpálya már törvényszerűen a Barça játékát hozta, viszont egy elem itt is hibázott, még hozzá nagyon. Szintén semmi problémám azzal, hogy a Madrid kezdőjéből kirobbanthatatlan X. Alonso, mert ez a színtelen-szagtalan semmi nekem tökéletesen megfelel, ha az egymás elleni rivalizálásról van szó. Azt is értem, hogy a válogatottban szükség van két szűrőemberre, viszont Alonsot (fejbeni) lassúsága egyszerűen alkalmatlanná teszi arra, hogy a játék gyorsaságát - nem hogy fenntartani, de - létrehozni lehessen. A szűrőmunkája szintén az erősen visszafogott jelzővel minősíthető, így meg darabszám lesz a csapatban. Azért is merem ezt leírni, mert a második félidő első negyedórájában átmenetileg „rájött”, hogy fociznia is kellene, és akkor világosan látszott, hogy mit számít egy plusz (aktív) ember a középpályán. Abban a rövid időszakban képes volt összhangban mozogni Busquets-szel, ezzel máris kialakulhatott az a helyzet, hogy a támadók kaptak folyamatosan plusz egy támogatót a középpályáról, ráadásul mindezt úgy, hogy a védekezés nem csorbult jelentősen.
Támadásban szintén „dominált a Barça” ráadásul mindezt úgy, hogy némi ízelítőt kaptunk a „Messi nélküli világból”. Mivel nem volt a kényszer, hogy egy emberre legyen kihegyezve a támadásvezetés, a játékosok „kénytelenek voltak” kombinációkban gondolkodni. A Barça játékosai észrevehetően keresték egymást, folyamatosan váltogatva a pozíciókat, végül kikötve annál a változatnál, hogy „Iniesta köré” gyülekeznek. Az elején ugyan próbálkoztak igazodni a csapat felálláshoz, azonban itt is egy ember jelentette a „problémát”. Főleg az első félidőben lett nyilvánvaló, hogy Silva nagyon kilóg a csapatból. Gyakorlatilag minden egyes szituációban rossz irányba indult, jöhetett bárhonnan a passz, indulhatott bárhonnan bármelyik irányba a figura. (Ismétlem, nehogy félreértés legyen: ez nem kritika, csak észrevétel. Nem reális elvárás a klubszintű együttműködés egy válogatottól, nem akarom, hogy bárki ezt érezze ki a szavaimból.) Nem tudom, hogy utasítás volt-e, vagy meccs közben reagáltak így a játékosok, de végül aztán ő is Iniestában találta meg az ideális játékostársat, részben ennek is lett eredménye a spanyol gól.
A labdavesztések utáni visszatámadások (az ellenfél védekező harmadában) hírből nem emlékeztettek a Barça színvonalára, viszont ez nem is volt létkérdés. Két szűrőemberrel a pályán elméletileg lefedhető a védelem előtt a pálya szélességben, illetve nyilvánvaló, hogy nem is lehetett cél olyan „eszetlen” támadópotenciált produkálni, mint amit a Barçától megszokhattunk. A válogatott nem is akarta a feltolt letámadást különösebben erőltetni, és bár ezzel olykor próbálkozott egyik-másik Barca játékos, mögöttük hiányzott a helyezkedés ehhez a játékelemhez. Így maradt az a verzió, hogy egy-egy játékos néha zavarórepülést végez, „hátha hibázik valaki” alapon.
Piqué – gyakorlatilag koppra a „helyén” játszott, ez igaz arra, hogy középen a jobb oldal jutott neki és arra is, hogy amikor Arbeloa ritkán felhúzódott, ő lépett ki mögé a vonal mellé. Valdés hiányában közel nem volt (nem lehetett) annyira aktív a passzjátékban, mint megszokhattuk, arról meg végképp szó nem lehetett, hogy olykor előrevigye a labdát a középpályások által megteremtetett résekbe. Védekezésben alapvetően nem volt rossz, legalább egy nagyon fontos megelőző szerelése és egy létfontosságú lesre állítása volt. A gólban megtalálhatnám őt (is), ha egy válogatottól elvárnék olyan szintű összeszokottságot, mint ami egy klubcsapatban feltételezhető. Én ezt nem teszem, ezért egyszerűen „ráverem a balhét” mindkét középső védőre. Egyszerűen pocsék ütemben igazodtak egymáshoz, így esély nem volt lesre állítani az olasz támadó(ka)t. - 7
Busquets – a sántaság a labdakihozatalokban jelentősen befolyásolta az ő játékát is. Hamar feltűnő lett, hogy hárman (Alonso, Xavi és ő) túl sokan vannak a védelem előtt azzal, hogy Xavi is gyakran visszalépett labdákért, ezért egy rövid ideig játszhatta az idén megtapasztalt játékát, amit a támadók mögött produkált. Azután hogy sikerült elosztaniuk a pályát Xavival és felváltva léptek fel, illetve vissza, sikerült feloldani a tömeget is a középpályán. Az elején egy nagyon veszélyes labdavesztést sikerült összehoznia szinte a saját 16-osnál, a mozgásán ettől függetlenül is érzékelhető volt némi tompaság. Nem játszhatta a Barçában megszokott visszavont irányító szerepkörét, így maradt számára elsősorban a védőmunka. Érzésem szerint alapvetően jól oldotta meg, az előbb említetten kívül nem is emlékszem (durva) hibájára. Ha úgy adódik, jobban lehetne élni a benne rejlő potenciállal, de gyanítom, hogy ez inkább a kevésbé veretes ellenfelekkel szemben várható. - 7
Xavi – szerintem ő lett az, aki gyakorlatilag abszolút szabad kezet kapott az edzőtől. Az is elképzelhető, hogy ezzel együtt a többiek utasításba kapták, hogy igazodjanak hozzá és ez annyiban újdonság a Barçához képest, hogy egyben adta a saját és Messi játékának egy sajátos keverékét a csapatnak. Gyakorlatilag betöltötte az összes létező középpályás funkciót, kezdve a védekezéssel, folytatva a mélységi és a feltolt irányítóval, lezárva a támadó (~befejező) feladatokkal. Mindezt kombinálta a még mindig hihetetlen labdafedezésével, a válogatott esetében mindenképpen indokolt (egyszemélyes) fegyelmezett labdatartással, jó ütemű (csak összeszokott társak hiányában nem igazán működő) éles „gólpasszokkal”. Már a kupadöntőn érzékelhető volt, milyen sokat jelent számára, ha átmeneti pihenőidőt kaphat, tegnap szintén kijött, mennyit jelent ez számára. Ha képes lesz tökéletes fizikai állapotban végigjátszani az EB-t, kulcsfigurája lehet a válogatott szereplésének. - 8
Iniesta – nálam egyértelműen a csapat legjobbja volt. Válogatottakban egyébként is megszokott, hogy a játékosoknak gyakrabban szükséges egyéni megmozdulásokkal segíteni a csapatot, neki ezzel a Barçában is csak ritkán van problémája. Gyakorlatilag ő is a posztján játszhatott, ráadásul két szűrőemberrel a háta mögött a szokottnál kevesebbet kellett a védekezéssel foglalkoznia. Összegezve elmondhatjuk, hogy (szabályosan) nemigen bírtak vele, szinte nem volt támadás, amiben ne lett volna szerepe, értem közte a gólt is. Már a meccs előtt elmondta, hogy nagy kedvvel készül a tornára, ez szerintem tegnap érezhető is volt. Pengeéles reakciókat, megmozdulásokat produkált, folyamatosan előre gondolkodott, összjátékokban a csapat leghasznosabb tagja volt, folyamatosan zakatoló motorja lett a középpálya és a támadójáték összekapcsolásának. - 8
Cesc – szerintem nem túlzás azt állítani, hogy ez - ugyan kevésbé látványos, de - alapvetően nem rossz meccse volt. Utólag persze már könnyű kimondani, hogy szerencsésebb lett volna egy csatárra bízni a befejezést és hagyni, hogy mögötte a Barcelona kreatív középpályásai (Xavi-Iniesta-Cesc, olykor Busquets) próbálják kombinációkkal megteremteni a lehetőségeket. Alapvetően ő is a „helyén játszott”, értve ezalatt azt, hogy a posztja a Barçában is megfejthetetlen és első ránézésre érthetetlen. Aktív volt, sokat dolgozott, nagyon sok összjátékban vett részt, ha egyénenként nem ilyen jól képzett az ellenfél, valószínűleg többször is kijöhettek volna rá pontosan a kis játékok utolsó passzai. Aztán amikor már éppen elkönyvelhettük magukban, hogy „azért ő mégse vérbeli támadó”, lőtt egy gólt. – 7
