...amit a Barça megtanulhatna a Madridtól.
Az alábbi cikket a 'bleacherreport.com'-ról csentem, leginkább azért, hogy legyen valami írás a blogban, még inkább azért, hogy legyen némi rálátásunk arra, hogyan értékelik a csapat helyzetét (és jövőjét) máshol. Eredetileg nem akartam túl egyértelmű következtetéseket levonni, se minősíteni az írást (a posztban dőlt betűs), de ahogy az egyes pontok után leírtam a magam véleményét, rájöttem, hogy képtelen vagyok megállni itt-ott az erősebb jelzőket.
Lássuk, szerintük miben kellene változnia a csapatnak, ezen belül pedig mik azok a pontok, amiket éppen a legnagyobb riválistól lehetne/kellene ellesni.
...amit a Barça megtanulhatna a Madridtól.
Az alábbi cikket a 'bleacherreport.com'-ról csentem, leginkább azért, hogy legyen valami írás a blogban, még inkább azért, hogy legyen némi rálátásunk arra, hogyan értékelik a csapat helyzetét (és jövőjét) máshol. Eredetileg nem akartam túl egyértelmű következtetéseket levonni, se minősíteni az írást (a posztban dőlt betűs), de ahogy az egyes pontok után leírtam a magam véleményét, rájöttem, hogy képtelen vagyok megállni itt-ott az erősebb jelzőket.
Lássuk, szerintük miben kellene változnia a csapatnak, ezen belül pedig mik azok a pontok, amiket éppen a legnagyobb riválistól lehetne/kellene ellesni.
11. „Elmetrükkök”
José Mourinho és Alex Ferguson valószínűleg az „elmetrükkök” két legkiválóbb képviselője. A kifejezést sokan sokféleképpen értelmezhetik, és sokan gondolhatják, hogy semmi szükség ilyesmire a sport világában, de a sport ugyanannyira igényel pszichológiai, mint fizikai felkészültséget. A legfontosabb ezen belül is az, hogy legyen elegendő szellemi erő elviselni a sok különböző irányból érkező külső és belső nyomást. Amíg sokan úgy gondolkodnak, hogy megtagadják a szerepjátszást a külvilág felé, gyakran a csend rosszabb reakció, mint a nyílt ellentámadás. És való igaz, hogy Guardiola is sokszor bosszúsnak tűnt, amikor kényes kérdéseket feszegettek az újságírók, vagy amikor nyílt támadás érte (elsősorban) a Mourinho vezette Madrid irányából, mégse cselekedett határozottan. Persze az Mourinho sajátja, hogy szereti a rivaldafényt, ugyanakkor a megjegyzései és gyors visszavágásai azonnal véget vetnek a találgatásoknak, tiszta helyzetet teremtenek és leveszik a fókuszt a mindenkori játékosairól. Ő sokkal ügyesebben játszik a közönség hangulatával, talán jó lenne, ha Tito is élne a lehetőséggel és egy-két időben elhelyezett visszavágással meg tudná lepni a portugált.
Először is azt gondolom, hogy van igazság a gondolatban, aztán meg azt, hogy az előző négy évben semmi szükség nem volt erre a Barça körül. Ilyen sikerszériában az edzőnek semmi szüksége arra, hogy önmaga tekintélyét emelje, vagy ügyesebb-gyengébb manipulációkkal erősítse a maga pozícióját. Pep szavak helyett a pályán beszélt, semmi szüksége nem volt arra, hogy a sajtószobában bizonygassa a maga (akár vélt, akár valós) igazát. De ha alaposabb megnézzük, Pep nagyon is élt a sajtón keresztüli befolyásolás eszközével. A különbség annyi, hogy ő nem a külvilág felé „üzengetett”, hanem a csapat - és alkalomadtán egyes tagjai - felé. Ettől még van igazság abban, hogy olykor-olykor mi is soknak – egyben túlzónak - éreztük az óvatoskodást. Szép dolog a sportszerűség, alapvető az ellenfelek elismerése és tisztelete, de néha szurkolóként valóban jól esett volna néhány olyan határozottabb kijelentés, ami nem akar lekezelő lenni.
10. Galaktikus vásárlás
A Madrid és a Manchester City eddig meglepően csendesek voltak az átigazolási piacon. Ez jelentheti azt is, hogy óvatosan keresgélnek a lehetőségek között, de mi azt gondoljuk, hogy valami nagy dobás várat magára a háttérben. A Barça már megszerezte Albát, de elszalasztotta a Neymart, aki az óvatoskodó nyilatkozatok miatt (2011-ben) meghosszabbította szerződését a Santos-nál. Márpedig Neymar lehet a következő évtized legmeghatározóbb játékosa, aki Dél-Amerikából Európába érkezik. A Barça számára nincs más lehetőség, mint felhagyni az óvatos financiális megfontolásokkal és megadni az árát egy olyan játékosnak, aki minden pénzt megér. A Barça megteheti, hogy elszalasztja a lehetőséget, de abban biztosak lehetünk, hogy a Madrid egy pillanatig nem fog gondolkodni és megszerzi a lehetőségét annak, hogy egyeduralmat biztosíthasson magának hosszú időre Spanyolországban és Európában is. Nem lenne szabad hagyni, hogy ezt megtehessék.
Ha bárki azt állítja, hogy a Barça nem él, vagy soha nem élt kiszemelt játékosok tudatos befolyásolásával, kérdezze meg az Arsenal szurkolóit arról, hogy ők is így gondolják-e... Azzal meg nem tudok mit kezdeni, hogy a szerzőnek (pillanatnyi) életcélja, hogy Neymar a Barçához igazoljon. Nem akarok ellenérveket sorakoztatni a brazillal szemben (valójában nem is állíthatom, hogy elhibázott igazolás lenne), de inkább érdemes lenne azzal foglalkozni, hogy különösebb tűzijáték nélkül megérkezett Araujo, akit relatíve bagóért szereztünk meg. Nem zárom ki a lehetőségét, hogy Neymar egyszer majd a labdarúgás meghatározó személye lesz, de azt erős túlzásnak tartom, hogy bárki egy személyben képes lehet hosszú évekre szóló egyeduralmat biztosítani bármely klubnak.
9. Edzőváltás
A Madrid 2003 és 2010 között egy elképesztő időszakot élt meg azzal, hogy alig hét év alatt tíz edző fordult meg a kispadon. Ennél még megdöbbentőbb az adat, hogy 2004-ben alig hét hónapon belül három különböző edzővel is dolgoztak a játékosok. Ez természetesen nagyon zilált időszak volt, viszont egy dolgot világosan megüzent a Real mindenkori edzőinek: a kispad nagyon ingatag pozíció. Nem mondom azt, hogy jó lenne a Barçának egy hasonló időszak, de fontos, hogy az edző érezze a bizonytalanságot és legyen folyamatosan eredménykényszer alatt. Nincs idő elkényelmesedni, nincs idő próbálkozni, dolgozni kell, és minél hamarabb eredményeket szállítani. Nem tudhatjuk még, hogy Tito mire lesz képes a csapat élén, de a vezetőségnek készen kell állnia gyors és határozott döntést hoznia, ha úgy alakulnak a körülmények.
Na ez viszont már szimplán baromság. A példaként felhozott hét éves Madrid időszakban én gyakorlatilag mást se hallottam a madridistáktól, mint azt, hogy végre időt és bizalmat kellene adni egy edzőnek, mert amíg „félévente” kirugdossák őket, addig sok minden lesz ott, de eredmény nem. És nem meglepő módon, már ez első edző, aki „túlélte” az első évet, szinte azonnal eredményeket volt képes elérni. Ezen kívül meg Pep nem véletlenül hosszabbította meg szerződéseit mindig csak egy évre. Ugyanis pontosan tisztában volt azzal, hogy az elvárások ugyanolyak magasak Barcelonában, mint Madridban. És bár neki viszonylag kényelmes volt a Barça edzői széke, gondoljunk csak bele abba, mi lett volna, ha Laporta enged a közvélemény nyomásának és fél év után elküldi Rijkaardot?
8. Szögletek
Az utóbbi időszakban a csapat szögletei nagyon kiszámíthatók lettek. Xavi beadásainak elsődleges célja Puyol, és hiányában még akkor is tanácstalan a csapat, ha ő maga sem képes túl sokszor gólokat lőni. A Madridban ezzel szemben adott két remek lövő (Alonso és Özil), illetve adott két kiváló célpont: CR és Benzema. Ez pedig nagyon komoly kombinációs lehetőséget ad nekik a 16-oson belül. Papíron a Barça a Liga legalacsonyabb csapata, ez pedig egy olyan terület, aminek a fejlesztését minél hamarabb meg kellene kezdeni.
Mondanám, hogy egyetértek a gondolattal, de ő maga írja le, hogy ez a Liga legalacsonyabb csapata, így meg mi a fenét lehetne még tenni a szögletekkel? Persze jó az, ha bővülnek a csapat lehetőségei, de a keret kiválasztása inkább alkalmazkodjon a mindent meghatározó játékrendszerhez, mint ahhoz, hogy évente tíz gólt érjünk el szögletből a mostani öt helyett. Egyébként meg a szögletek nem csak Puyolra épülnek, hanem Busquets-re és Piquére is, az pedig a világon mindenhol úgy van, hogy a jól fejelő és magas játékosok (=elsősorban a középső védők) mennek előre a szögletekhez fejelni.
7. A fejelés művészete
A fejjáték a futball egyik nagyon fontos eleme és az is marad még évtizedeken keresztül. A Barça és a Madrid is szereti kihasználni azt a támogatást, amit a bíróktól megkaphat és erre az egyik legjobb lehetőség élni azzal, mennyire vitatott szituáció a magas labdákért folytatott küzdelem. A Madridban CR áll a középpontban, ő gyakran él ezzel az eszközzel, viszont Messi soha. Jó lenne tanulni ebből és kihasználni a benne rejlő lehetőségeket.
Egy újabb marhaság, ami egyben értelmetlen elvárás. Való igaz, hogy Messi látványosan nem szokott felugrálni a magas labdákért, de egyébként mi értelme lenne ezzel fárasztani magát? Arról nem is beszélve, hogy a Barça játéka magával hozza a középpályán könnyedén megszerzett szabad labdákat, gyakorlatilag semmit nem befolyásol a közdelem a magas labdákért. Az meg, hogy CR él az alkatában és a képességeiben rejlő lehetőségekkel, az „ő dolga”. Meg aztán mivel élne, ha nem például ezzel? Nyilvánvaló, hogy egyénileg minden játékos a maga erősségeire épít, nagy kaland, hogy Messi nem ugrál tök feleslegesen a magas labdákért?
6. Befolyásolt igazolási célpontok
Sok klub – a Barçát is beleértve – tagadja a magyarázkodást és elhárítja az átigazolási pletykákat, amíg meg nem születik az alku és végleges bejelentést nem tehet. A Madrid egyike azon kluboknak, akik gyakran és szívesen élnek a spekulációkban rejlő lehetőségekkel, mert tudják, hogy nagy csapatként megszerezhetnek bárkit, akit akarnak. Hagyják az újságírókat, hogy befolyásolhassák a megszerzendő játékosokat, ha kell, a lovat is adják alájuk, míg el nem érik, hogy a kiszemelt játékos – akár jelentős engedményekkel – hozzájuk kerüljön. A Barçának is meg kellett volna tennie, hogy támogassa a Neymarról szóló pletykákat, befolyásolnia kellett volna a játékost és jelenlegi klubját is.
Ezzel megint nem értek egyet. Ahogy fentebb is írtam, a Barça nagyon is él a befolyásolás lehetőségével, amit meg is tehet, mert ugyanolyan nagy csapat és vonzó célpont a játékosok számára, mint a Madrid. Azzal ismét nem tudok mit kezdeni, hogy a szerzőnek élete álma Neymart Barça mezben látni.
5. Csapatformáció
A Barcelona 4-3-3-as felállása az előző szezonig verhetetlennek bizonyult. A játékosok beépültek a rendszerbe, mindenki tudta a feladatát, a játék tökéletesen működött. De talán szükség lenne némi változtatásra. A Madrid 4-2-3-1-e Ronaldoval az előző évadban sokkal erősebbnek tűnt, különösen azért, mert a csapat bal oldala volt képes rettegésben tartani az ellenfeleket. A tavaszi vereség a Camp Nouban talán a jele annak, hogy reagálni kell a helyzetre. Ha Villa egészséges, talán beilleszkedhetne Benzema szerepébe, hogy területet adhasson Messinek. Bővebb taktikai repertoárra, szélesebb variációkra van szükség a következő évben. Az elmélet: ha nem tudod megverni őket, használd az ő fegyverüket!
Nyilván mindenki egyetért azzal, hogy kisebb taktikai módosításokra lesz szükség a csapaton belül és azt se tartom elvetemült gondolatnak, hogy konkrétan reagálni kell a Real játékára. (Na persze nem mintha Pep ezt nem tette volna meg korábban...) Annak viszont semmi értelmét nem látom, hogy miközben a fél világ igyekszik lekoppintani a Barça egyedi és működőképes rendszerét, mi éppen más csapatok sikeres játékelemeiben kezdjük el keresni a magunk boldogulását. Egyébként Villa jó ideje „semmi mást nem csinál”, mint megpróbál helyet teremteni Messi játékának.
4. Büntetők
Messi kétségkívül az egyik legjobb futballista a világon, de ha van a játékának bármilyen gyengesége, akkor azok a büntetői. Kulcspillanatban hibázott a Chelsea ellen, de egyébként se tűnik magabiztosnak az ilyen pillanatokban. Ezzel szemben CR ha nem is lövi be minden lehetőségét, akkor is sokkal magabiztosabb végrehajtó, mint Messi. Talán nem ártana elvégezni egy alapos elemzést, ezzel is tanulva az ellenféltől.
Először is, mindannyian érezzük, hogy nem kellene ennyire egyértelműen Messinek adni a büntetőket, másrészt pedig a Chelsea meccs egyedi pillanat volt, ami bárkivel, bármikor megeshet. Nem tartom életszerűnek, hogy azon a két meccsen ebben az egyetlen pillanatban keressük és véljük megtalálni a végső okot.
3. A csapat átlagos életkora
A Barça kiváló keveréke a fiatal és a tapasztalt játékosoknak, de hozzá kell tenni, hogy egyes kulcsjátékosokat már a kora fog befolyásolni, vagy gátolni a teljesítményben. A csapat átlag életkora jelenleg 27,25 év, szemben azzal, hogy a Madrid 25,13 ebben a pillanatban. Talán itt az idő csökkenteni a különbséget és hozni néhány fiatal játékost. Például Neymart?
Már megint Neymar, csak egy újabb (ál)indok a körítés hozzá. Mi is tudjuk, hogy Puyol és Xavi kifutóban van, azt is tudjuk, hogy elég nagy gond ez számunkra. Csak az idén négy fiatal jött fel az első csapathoz, és ha beválnak, ha nem, ennél jelentősebb fiatalítási szándékot nem tudok elképzelni sehol.
2. Eladni egy világmárkát
A Barça aláírt egy szerződést a Qatar Foundation-nel, amely 25 millió eurot hoz évente. A klub mezén még ott az Unicef logó is, de a klub adósságai magasak és kényszerű takarékossági intézkedések hátráltatják a csapatot. Sok szurkoló csalódott volt, amikor az évszázados hagyományt feladva hirdetés került a mezre, de ez elkerülhetetlen lépés volt. Tény, hogy a Madrid a világ legnagyobb értékű szerződéseivel rendelkezik, követni kell őket, ha állni akarjuk a versenyt a futballban is.
Mindenkinek meg van a véleménye a katari logóról, az is igaz, hogy szép hagyomány volt a "tiszta" mez a klubon belül. Szerintem túl vagyunk a „sokkon”, az meg igazság, hogy a Real jó példa, ha kiváló üzleti modellt keresünk a sport világában. Abból, amit a tevékenységéből látunk, Rosell bőven elegendő garancia arra, hogy helyes financiális irányba terelje a klubot és a lehető legmélyebben kiaknázza a világmárkában rejlő anyagi előnyöket.
1. Megadni a médiának, amit akar
A Barça hírhedt arról, hogy a médiával szemben nagyon zárt és szokatlanul rövid nyilatkozat ad ki a sajtó nagy bánatára. Ha megnézzük a helyzetet, láthatjuk, hogy a Madrid éppen ellenkezőleg gondolkodik, és bőségesen megadja az alapanyagot a zajos és látványos főcímekhez. Elkerülhetetlen, hogy a médiával barátságosabb legyen a klub, és ezzel minél több főcímet adjon. Bár a jelenlegi helyzet talán nem zavarja a klubot, de új kapcsolatokhoz szükség van arra, hogy Tito kicsit nyitottabb legyen.
Nyitottabb tőlem lehet a kommunikáció, viszont semmi értelmét nem látom annak, hogy ennél is nagyobb felhajtás legyen a csapat és egyes tagjai körül. Az idő már bebizonyította, hogy ez a visszafogottabb felfogás eredményes, szerintem semmi szükség arra, hogy felfuvalkodott hólyagok hetente kreáljanak műbalhét azzal, hogy az újságok címlapján akarnak a nagyobbnál is nagyobbat mondani. Egyébként meg én egyáltalán nem féltem az újságírókat. Ha nincs hivatalos hír, kreálnak ők maguktól szenzációt éppen eleget.
