Egy ideje zajlanak már a felkészülési meccsek, mégis ez lesz az első értékelő írásunk, ami lassan azt mutatja, hogy a blog visszatér megszokott menetrendjéhez. Konkrét oka is van annak, hogy ez az első, még pedig egyszerűen az, hogy nem láttam se a HSV-t, se a PSG-t, így meg elég nehéz lenne bármilyen véleményt mondani róluk.

Hogy még nagyobb legyen a baj, ráadásul ezúttal is csak csonka posztot fogok prezentálni, mert a Manchester meccsnek csak az első félidejét láttam, (a második hibásan jött le), idő hiányában pedig vagy azt választom, hogy leközlöm, vagy csak a Bukarest után menne ki, addigra pedig az is lehet, hogy a leírtak fele már nem is lesz igaz.

Egy ideje zajlanak már a felkészülési meccsek, mégis ez lesz az első értékelő írásunk, ami lassan azt mutatja, hogy a blog visszatér megszokott menetrendjéhez. Konkrét oka is van annak, hogy ez az első, még pedig egyszerűen az, hogy nem láttam se a HSV-t, se a PSG-t, így meg elég nehéz lenne bármilyen véleményt mondani róluk.

Hogy még nagyobb legyen a baj, ráadásul ezúttal is csak csonka posztot fogok prezentálni, mert a Manchester meccsnek csak az első félidejét láttam, (a második hibásan jött le), idő hiányában pedig vagy azt választom, hogy leközlöm, vagy csak a Bukarest után menne ki, addigra pedig az is lehet, hogy a leírtak fele már nem is lesz igaz.

Kezdjük a legszembetűnőbb változásokkal. Tito felhagyott azzal, hogy melegítőben mutatkozzon a pálya szélén, és immár a pozíciójához (és elődjéhez) illő elegáns vonal mellett tette le voksát. Bár tavaly még jelentős népharag kísérte a mezt kiárusító Rosell-t, idén csendben ránkcsempésződött egy újabb szponzor, melyet a jobb oldali felkarokon láthatunk sárgán, s vakítón. Végül pedig Alves borzalmat tett önmagával és megnőni hagyta férfiékességét, amely nem az övvonal alatt, hanem arcán keresendő. Folytassuk a kevésbé szembetűnő változásokkal, amelyekről máris közlöm, hogy pillanatnyi benyomások, hisz egyetlen meccs egyetlen félideje sok minden, de nem tendencia, végképp nem egyértelműen leolvasható cél.

Alves

Ha már megemlítettem, hogy átmenetileg Jákob rabbi is a csapat tagja, kezdem vele, mert történt egy-két apróság, ami szerintem jó lesz, ha így marad. Ugyanis érezni vélem a szándékot, hogy a tavalyi év hibái után visszakaphassa azt a szerepkört támadásban, amit vétek lenne nem kihasználni. Ha igaz lesz, és így is marad, akkor a játéka kevésbé lesz kötött, főként pedig visszatér az az elem, hogy nem szorul a vonal mellé, hanem a társak mozgásának függvényében inkább belép középre és megpróbál összejátszani mindenkivel, aki odafutkos közel hozzá. Itt kell megemlítenem, hogy az elsősorban szélsőként játszó Sánchez (Alveshez viszonyított) játéka engem nagyon emlékeztetett a legjobb Pedrora. Máris örömmel üdvözlöm, ha igazam lesz és az új fiú már nem is új, hanem beilleszkedett játékos, akit tudatosan építettek fel erre a páros játékra.

Tavaly a szezon elején volt nagyon jellemző, hogy Xavi és Iniesta próbálta meg Alvest keresztlabdákkal befuttatni a védelem mögé, ebből legalább hármat láttam egy félidő alatt, tehát ez a játékelem sem véletlen, hanem egy másik jelenség, amire ezek szerint Tito is(mét) építeni kíván. Bár korábban éppen azt írtam, hogy a játéka kötetlenebbé válik, azt is hozzá kell tennem, hogy védekezésben meg éppen hogy szigorúbbnak éreztem a felállást. Elég konkrétan érzékelhető volt, hogy a csapat tartani igyekszik magát a vonalban felálló négy védőhöz, az ő esetében ez azt jelenti, hogy az előrefutásainál Sergi Roberto jellemzően visszalépett mögé (de legalábbis nem láttam olyat, hogy Alves felfut, az oldalán vkp. meg nem marad ott biztosítani), egyben ritká(bba)n maradt mögötte üres terület. Ezzel együtt sajnos megmaradt az a jelenség is, hogy a jobb oldalon támadásban még mindig nem jöttek ki a háromszögek három emberből, maradt az a változat, hogy két ember (Iniesta-Alves, vagy Messi-Alves) alakít ki háromszögeket kényszerítőkkel. Persze meglátjuk a végét, de hiányoltam a szándékot, hogy Sánchezzel próbáljon meg támadójátékot kialakítani, ha már jellemzően ott volt körülötte.

Két védekező középpályás

Ez valójában csak az első tíz percben volt markánsan felfedezhető, de első ránézésre nekem tetszett a gondolat. Sergi Roberto tulajdonképpen Xavit játszotta, de nem lépett fel szabadon, és ennek több pozitív hozadéka is lett. Az előbb már említettem, hogy az Alves-biztosítás a helyén volt, ráadásul így Busquets előtt is játszott egy irányító (inkább labdaosztogató, mert a kiugratások sehol nem voltak) középpályás, illetve lényegesen hatékonyabban sikerült lezárni a pályát szélességében, mint amit tavaly jellemzően láthattunk, és amiből voltak bajaink szép számmal. Hamarosan jön majd, hogy mivel igyekezett kiváltani a csapat a támadásban így hiányzó embert, de magam voltam, aki tavaly leghangosabban hirdette a „kevesebb=több” elképzelést, én máris üdvözölném, ha ezzel a megoldással felhagynánk az ellenfelek túlzott beszorításával. Elképzelhető, hogy a rúgott gólok száma lecsökken majd, viszont jó eséllyel jövőre eltűnnek a 2-0-ról döntetlenekre, rosszabb esetben vereségre hozott meccsek.

Altatásból robbantás

Mivel hiányzott egy ember a tavalyi Barçából támadásban, apróbb negatívum, hogy a háromszögek nem csak az említett jobb oldalon, de középen is érezhetően két emberből jöttek ki. Csak az első félidőről mondhatom, de a két ember Iniestát és Messit jelentette, ami viszont azért jó hír, mert egyénileg a két legveszélyesebb jelenlegi Barça játékosról van szó. Közelebbről én azt éreztem, hogy jellemzően mindketten egyfajta visszavont középső támadót játszottak, ahol a képességeikhez illeszkedve Iniesta volt az első számú előkészítő, Messi pedig a második (ld. pl. a kiugratás Tellonak), illetve Messi volt (lett volna) a befejező ember.

Ha így marad a helyzet, jövőre az eddigieknél is világosabb lesz, hogy a csapat kivárásra fog játszani. Azt nem tudom, hogy ezzel mennyivel többen fognak elaludni a meccseinken, de az ellenfelek – ha lehet még jobban fogják – utálni a játékot ellenünk. Ha lehetséges, a labdajáratás (illetve a labda tiszta területre juttatása, amikor letámadják a labdás embert) az eddigieknél is gyorsabb, viszont ennél is döbbenetesebb, hogy ez még csak az altatási fázis. Volt szerencsém néhány Barça meccset látni az utóbbi években, bátran állíthatom, hogy még engem is meglepett, ahogy a csapat felgyorsított, amikor helyet, vagy jó ütemben bemozgó embert talált. Azt egyelőre nem tudom, hogy ez az előszezon frissessége és a terheléssel majd tompulnak a fiúk, de az se kizárt, hogy egyszerűen csak nem volt a pályán Xavi, hogy megfogja a csapatot. Én kérek elnézést, ha ő a második félidőben rám cáfolt, ezért is írom csak tippként és nem tényként ez utóbbi lehetőséget, mint magyarázatot.

Szélső támadók

Először is pozitívum, hogy felhagyni látszunk a szándékkal, miszerint önként kinyírjuk a támadókat azzal, hogy középen haldoklásra kényszerítjük őket. Sánchez ugyan benn kezdte a meccset, de utána gyakorlatilag el se mozdult az oldalvonal mellől és ez alapból jó ötlet lenne, de mit se ér, ha nem kerül a labda közelébe se (értsd: Alves nem kereste vele az összjátékot). Illetve hozott egyetlen pozitívumot, amit érdemes megemlíteni. A tavaly gyalázatosan (nem) működő vonal melletti lezárások lényegeset javultak erre a meccsre (de legalábbis bizonyos szakaszaira). Azzal, hogy Tello, Iniesta és Sánchez is gondolkodás nélkül visszalépett védekezni és azzal, hogy Sergi Roberto Xavinál fegyelmezettebben játszotta a védekező szerepet, szinte tökéletesen (de a tavalyinál lényegesen jobban) sikerült lefojtani az ellenfél szélsőit már a saját támadóharmadunkban.

És ahogy dicsértem a szélek lezárását, hozzá kell tennem azt is, hogy a gondok ott jelentkeztek, amikor az ellenfél bármelyik szélsője el tudott futni a vonal mellett labdával együtt. Látható volt, hogy az elsődleges cél megelőzni a beadásokat, amik elsősorban Rooney-t célozták volna, viszont tavaly is komoly gondot okoztak az olyan elfutások, amikor az ellenkező oldalra képes volt bármelyik ellenfél eljuttatni a labdát. (Ld. Madrid, akik szerintem mesterei ennek a játékelemnek.) Már megint/még mindig nagyon csúnyán eltolódott ilyenkor a védelem, és ezzel ott tartunk, hogy nagyon könnyen kiszolgáltatjuk a kapust egy (akár közelről és tisztán érkező) lövésnek, vagy fejesnek. Talán-talán jó lenne valahogy kezelni ezt a helyzetet, mert az ilyen védelem mögé élesen belőtt, vagy éppen beemelt labdákra nagyon nehéz reagálni, főleg akkor, amikor mindenki (majdnem vonalban) fut vissza az ellenfél támadóival. Nem célom ebben a posztban egyénileg bárkivel szemben kritikát megfogalmazni, de nem kizárt, hogy ezt a jelenséget kizárólag azért érzékelhettem, mert Alves többször is úgy vélte, hogy a Puyol-Mascherano páros nem lesz képes magabiztosan megfogni Rooney-t, ezért alakult ki a hülye helyzet, hogy ő is befelé húzódott, miközben mögötte ott maradt viszonylag üresen az ellen szélsője.

Valószínűleg lenne (sőt, biztosan van) még néhány dolog, ami szót érdemel(ne), az is valószínű, hogy vannak olyanok, akik inkább más elemeket vettek észre, vagy értelmeztek változtatási szándékként, tőlem első blikkre most ennyi jött le a csapatból. Ahogy az elején jeleztem, elképzelhető, hogy ezek a gondolatok csupán feltételezések maradnak, mert a második félidő rám cáfolt, de akár azért, mert a következő meccseken – pláne mire a szezonból lemegy már tíz éles meccs – egészen más irányt vesz a csapat játéka Tito irányítása alatt.