Tegnap véget ért az Olimpia, ezzel pedig a foci ismét átveszi a központi szerepet a sportban és az életünkben is. Az időzítés szinte tökéletes, mert azután, hogy nagyon kellemesen meglepődtünk a magyarok szereplésén, az előttünk álló hétvégén hivatalosan is megkezdődik a Barça szezonja, mégpedig az első spanyol bajnoki fordulóval. Vasárnap este beindul a nagyüzem és valóban nagyüzemmé is lesz, hiszen már másnap „gamperelünk”, mindössze három nappal később pedig az eddig tuti négyből lejátsszuk az új szezon első meccsét a Madriddal.
Természetesen jelentkezünk még a hétvége előtt, természetesen sok szavakat ejtünk még a spanyol szuperkupáról is, előtte azonban kötelezettségünk a szombati felkészülési meccsről szólni, egyben pedig megkísérelni felvázolni, hogy a játékosaink milyennek tűnnek alig néhány nappal az első éles bevetés előtt.
Tegnap véget ért az Olimpia, ezzel pedig a foci ismét átveszi a központi szerepet a sportban és az életünkben is. Az időzítés szinte tökéletes, mert azután, hogy nagyon kellemesen meglepődtünk a magyarok szereplésén, az előttünk álló hétvégén hivatalosan is megkezdődik a Barça szezonja, mégpedig az első spanyol bajnoki fordulóval. Vasárnap este beindul a nagyüzem és valóban nagyüzemmé is lesz, hiszen már másnap „gamperelünk”, mindössze három nappal később pedig az eddig tuti négyből lejátsszuk az új szezon első meccsét a Madriddal.
Természetesen jelentkezünk még a hétvége előtt, természetesen sok szavakat ejtünk még a spanyol szuperkupáról is, előtte azonban kötelezettségünk a szombati felkészülési meccsről szólni, egyben pedig megkísérelni felvázolni, hogy a játékosaink milyennek tűnnek alig néhány nappal az első éles bevetés előtt.
A szombati meccs számomra legfontosabb értéke az, hogy a csapat olvashatóan kijavította a tavalyi szezon egyik komoly hiányosságát. Meccsek sokasága után, amikor a szélső játékunk tulajdonképpen halálra volt ítélve, most olyan jelenség bukkant fel, ami mindenképpen üdvözlendő és követendő akár az egész előttünk álló szezonban.
Alapból a fociban nem szokatlan az a játékelem, hogy amikor egy csapat szélen vezet támadást, akkor több játékos is érkezik középen a befejezéshez, de mivel ez nálunk szinte teljesen eltűnt, a Barça esetében nagyon is fontos változás. Főleg az első félidőben volt jellemző, de a másodikban is gyakran láthattuk, hogy nem csupán egyetlen támadó, de akár két-három játékos is bemozgott a 16-oson belülre, ráadásul az ellenkező oldali szélső se csupán a vonal mellett várta a csodát, hanem úgy helyezkedett, hogy plusz egy befejezőként (de akár előkészítőként is) várhatta a belőtt labdákat.
Szerintem mindenki számára ismerős tavalyról az a jelenetsor, amit tömegesen volt szerencsétlenségünk láthatni. A szélsőnk (védő, támadó, mindegy) lefut az ellenfél védelme mögé, de mivel középen a legjobb esetben is egyetlen Barça játékos található, vagy vakon (és értelmetlenül) megpróbálja beerőltetni neki a labdát, vagy megáll, és az egész elképzelés bukik, mert az egyetlen lehetősége egy semleges hátragurított labda. Azokról a pillanatokról már nem is beszélve, amikor nem, hogy legalább egy ember lett volna középen, de egy darab nem volt, így pedig maradt a lehetőség, hogy középen erőltetünk mindent. Összegezve ez tulajdonképpen azt jelentette, hogy Messi, vagy Iniesta megpróbálta becipelni a labdát addig, amíg sakk-mattra nem lehetett játszani a szituációt. Ez meg igencsak ritkán jött össze, már eleve az irdatlan népsűrűség miatt, ami a csapattal szemben felállt.
Hónapokon keresztül volt jellemző a csapatra Villa és Pedro szenvedése, de említhetem Tellot és Cuencát is, akiket kezdetben még vitte a lendület és bevállaltak egy-egy váratlan megoldást, de idővel ők is beleszürkültek abba, hogy a játékuk kilátástalan, és a csapat hasznára úgy igazán nagyon nem is lehetnek.
De ugyanígy említhetem Alves-t is, akinek a fogalmatlan beadásai egyrészt a saját bénasága volt, de legalább ugyanannyira belejátszott az, hogy egyszerűen nem volt kinek beadni, egyben képtelen volt a csapat érdemleges szélsőjátékot produkálni. Jelenleg számomra mindegy, hogy milyen hatékonysággal érkeztek pontosan a Bukarest meccsen a beadások, most még az se számít, hogy mennyire volt érdemleges a befejezés középen, a lényeg, hogy volt értelme a szélen elfutni, mert egyben volt értelme társakat keresni középen.
Mivel ezek a középső felfutások azt is magukkal hozzák, hogy a középpálya nyíltabbá válik (egy gyors kontra kevesebb emberre érkezik), én azt érzem, Tito úgy reagált, hogy egyrészt meghagyja hátul a négy védőt (de legalábbis ha szélső védő felfut, akkor mögé zár valaki), egyben pedig érezhetőbben előttük marad egy (de inkább kettő) szűrő-zavaró játékos. Én úgy számolom, a cél az lenne, hogy támadásban (legalább) négy ember bonthassa meg az ellenfelet közvetlenül a kapu(s) előtt, a maradék hat ember pedig még mindig a labda mögött fog helyezkedni.
Ha jól értelmezem, a vége az lesz, hogy a csapat nem csupán beszorítja ezzel az ellenfelet, hanem a legveszélyesebb vonalban (=védelem) teszi azt, egyben pedig a lehetőségekhez képest lerövidíti a támadójátékot azzal, hogy az ellenfél középpályáján minél gyorsabban jusson át a labda. Ettől a tili-toli ugyanúgy megmaradhat, hogy a meccsek java részében fárassza az ellenfeleket, a lényeg (és a cél) az lenne, hogy minél gyorsabban épüljenek fel a támadások, és minél gyorsabban igyekezzen a csapat befejezni is azokat.
Persze élesben (és néhány hét múlva) fogjuk meglátni, hogy mi lesz valósággá a feltételezéseimből, de ha csak a szándék meg lesz arra, hogy megpróbáljuk a(z érdemleges) játékot a szélek felé (is) terelni, én máris elégedett leszek. Ugyanígy nagyon fogom értékelni azt is, ha a csapat képes lesz (például előny birtokában) kicsalogatni az ellenfeleket a sündisznóállásból, mert érzésem szerint ez is hiba volt tavaly. Végül pedig maximálisan üdvözlöm azt, ha a csapat igyekszik minél stabilabb maradni hátul, mert utólag már hibaként összegezhetjük azt, hogy önveszélyesen kiszolgáltatottá tettük tavaly a védelmet, ráadásul sokszor indokolatlan szituációban. A jelek eddig arra utalnak, hogy megvan a szándék a változásra és a változtatásra, talán az se elhamarkodott kijelentés, hogy Tito tesz azért, hogy a tavalyi problémák ne ismétlődhessenek meg.
Nem sok értelmét láttam eddig az előszezont abban az értelemben értékelni, hogy melyik játékos, milyen állapotban van, de tekintve, hogy alig néhány nap múlva megkezdődik a bajnokság, megkerülhetetlen a kérdés.
Akik biztosan nem állnak még készen a szezonkezdetre:
Thiago – a hírek szerint a sérüléséből ugyan felépült, de az erőállapota még erősen kérdéses.
Cuenca – hirtelen nem emlékszem, hogy olvastam-e a nyáron sérülésről (talán mintha), de a klub közleménye alapján az erőállapota még nem megfelelő.
Dos Santos – már a svéd-román túrára sem utazott el, sérülgetés után erőállapotot építget. Hírek szólnak arról, hogy esetleg a következő szezonra kölcsönbe mehet a Sevillához, de ez nem tűnik valószínűnek, meg szerintem nem is lenne jó döntés.
Muniesa – a visszatérését valamikor januárra jósolják, de ezt a szezont valószínűleg már csak a B keret tagjaként játssza végig.
Abidal – múlt héten beszélt először a jövőjéről, a szavai alapján nem kérdés, hogy folytatni szeretné a profi pályafutását. Sőt olyat is megemlített, hogy a jelenlegi ütemtervek alapján decemberre reméli a visszatérését.
Akikben nem érzem azt, hogy száz százalékosak lennének:
Puyol – nem tudom pontosan, hogy most éppen milyen sérülés miatt maradt ki a keretből, de tény, hogy problémái vannak. A játékával szemben semmi kifogásom, komoly kérdés, hogy mennyire akadályozza majd őt a fizikai állapota egy egész szezon során.
Xavi – a szombati meccsen szinte a tavalyi szezonját másolta le. Az első negyedórában nagyon erős aktivitás (folyamatosan kereste a többieket, habozás nélkül küldte előre a támadópasszokat, ahogy a legkisebb lehetőséget is meglátta), azután pedig erős visszafogottság, szinte észrevehetetlen játék. Azt gyanítom, hogy az erőállapota még nem megfelelő, az meg kiderül, mennyit bír egy egész szezonban.
Villa – a meccs pillanata volt, hogy végre visszatért, egyelőre kapjon néhány hét folyamatos játéklehetőséget, azután lesz érdemes értékelni a játékát.
Pedro – az erőállapota úgy néz ki, hogy rendben van, de a játéka ugyanaz, mint a tavalyi szezon java része, magyarán vacak. Pedig ha igaz lesz, amit leírtam fentebb, egyben igaz lesz az is, hogy a szélsők nagyon komoly támogatást kapnak a jó játékhoz, tőle is sokkal többet várunk/várhatunk el jövőre.
Cesc – fogalmam nincs, hogy mi lett volna a játéka szombaton, de úgy igazán nem sikerült megmutatnia magát. Remélem, hogy a második éve (sokkal) jobb lesz, mint az első volt, de egyelőre nem érzem benne az ösztönösséget, a váratlanságot.
Fontás – Villához hasonlóan nagyon hosszú idő után lépett ismét pályára, egyelőre fogalmam nincs, mire számíthatunk tőle.
Afellay – feltételezem, hogy az erőállapota rendben van, a tavalyi év viszont menthetetlenül megfosztotta őt a beilleszkedés lehetőségétől. Ha már szívvel-lélekkel küzdeni akar, mindenképpen maradjon, de hosszútávon több kell a pályán tőle.
Akiktől szerintem máris jó teljesítményt várhatunk:
Alves – a csapat egyik legaktívabb tagja volt végig a felkészülés alatt. A hibák továbbra is felfedezhetők a játékában, de ha megmaradunk annál, hogy elsősorban védekezik és ritkábban (egyben váratlanul) lép fel a támadásokkal, kevesebb lesz rajta (is) a teher, jobb szezont várhatunk tőle, mint a tavalyi volt.
Piqué – a Bukarest meccs alapján azt gondolom, hogy játékra készen várja a szezont, mert alapvetően hiba nélkül focizott. Pozitívum, hogy meglepően összeszokottnak tűnt Bartrával.
Bartra – szerintem a felkészülési idény legkellemesebb meglepetése volt, még akkor is, ha sejtettük róla, hogy nem egy vacak játékos. A védőmunkája ránézésre stabilnak tűnik, viszont komoly problémái vannak, ha nem csak labdázgatni kell, hanem éles passzokat előredobni a középpályára. Azért teszem őt ide, mert új ember a csapatban, értelemszerűen nem a csapat oszlopaként minősítem őt.
Mascherano – szerintem nincs az évnek olyan pillanata, amikor ne állna készen maximális koncentrációval a játékra. Ő végigpihente a nyarat, az erőállapota se lehet kérdés.
Iniesta – kétféle gondolat mocorog bennem vele kapcsolatban, ezért kicsit ide is teszem, meg amoda is. Az egyik, hogy a MU meccsen a csapat motorja volt, a másik pedig, hogy szombaton pocsékul játszott, mert elemi labdakezelési hibákat, bágyadt ellenfélbe fordulásokat, hibás passzokat láttam tőle leginkább. Remélem, az előző arca volt az igazi.
Sánchez – nálam kétségkívül a szombati meccs legjobbja volt, egyben nála – Cesc-kel ellentétben – bátran ki merem mondani, hogy teljes mértékben beilleszkedett a csapatba. Ha sikerül sérülés nélkül végigvinnie a szezont, az egyik kulcsjátékosunk lesz.
Messi – jó ideje ez volt az első nyara, amikor egyéb kötelezettségek nem befolyásolták a felkészülését, és ez meg is látszik rajta. Hiányolhatnám az egyszemélyes megindulásait, de sokkal jobban örülök annak, ha a csapat játéka kreatívabbá és összetettebbé válik jövőre, így éppen annak örülök, ha ő minél ritkábban kényszerül erre.
Busquets – apróbb hibák előfordultak a játékában, de alapvetően úgy mozog a pályán, mintha nem is lett volna közben egy nyári szünet és egy EB.
Alba – ahogy én látom, eddig igazolni látszik a feltételezést, hogy nagyon gyorsan be fog illeszkedni a csapatba. Szombaton máris bizonyította, hogy a csapat bal oldala vele semmivel nem gyengébb támadásban, mint Alves-szel a jobb. Továbbra is tartom, hogy telitalálat volt a leigazolása és szerintem nem is kell majd a későbbiekben ezt a véleményt módosítanom.
Adriano – gyanítom, hogy Alba máris megelőzte őt a sorban, így a megítélésénél is ebből az alaphelyzetből indulok ki. A második vonalba továbbra is ideális játékos, külön értékelem nála, hogy ő próbálkozik leggyakrabban távoli lövésekkel.
Montoya – az eddigiek alapján nincs igazán sok fogalmam arról, hogy mit várhatunk tőle, mégis kicsit inkább ideteszem őt. Tavalyról ismerjük őt már eléggé ahhoz, hogy minimum ígéretes játékosnak tarthassuk, szerintem nem is lesz különösebb okunk csalódni benne.
Tello - bár hivatalosan nem a csapat tagja, de van arra esély, hogy nem ritkán láthatjuk őt majd az első keretnél játszani. A MU meccs után temettem és elkönyveltem magamban, hogy az összes tudománya ez a "meghúzom és lefutnék a szélen, csak nem eszi meg senki", de Bukarest után már nem vagyok biztos abban, hogy menthetetlenül eltűnik a süllyesztőben.
Sergi Roberto - szintén nem az első keret tagja, de nála se lennék meglepődve, ha egyre gyakrabban kapna lehetőséget, mert ahogy én láttam, nagyon is elfér ebben a csapatban. Kiválóan olvassa a játékot a pályán és (éppen emiatt?) remekül játssza a gyors passzos focit. Megkockáztatom, hogy a fiatalok közül a legjobban.
