Az egyszeri szurkoló könnyen hihetné, hogy Pep Guardiola - ha nem is az érinthetetlenek, de - a megbecsültek ritka csoportjának tagjává emelkedett a Barcelonánál. Az alábbi interjúból azonban kiderül, hogy ez mégsem így volt. Ha mi szurkolók a hála és az elismerés hangján szól(hat)unk is róla, a klubhoz közel álló sajtó nem érezte szükségét, hogy hasonlóképpen kezelje őt.

Az újabb Estiarte interjú idejében már túl vagyunk Pep végső bejelentésén, egyben tudhattuk az új edző kilétét is. A posztból kiderül, hogy a távozást "ügyesen sikerült" a sajtónak megkeserítenie, Estiarte ezenkívül néhány érdekes öltözői történetet is "kikotyog" Pepről, legnagyobb örömünkre. Az írás El Periodicoban jelent meg 2012. májusában.

Az egyszeri szurkoló könnyen hihetné, hogy Pep Guardiola - ha nem is az érinthetetlenek, de - a megbecsültek ritka csoportjának tagjává emelkedett a Barcelonánál. Az alábbi interjúból azonban kiderül, hogy ez mégsem így volt. Ha mi szurkolók a hála és az elismerés hangján szól(hat)unk is róla, a klubhoz közel álló sajtó nem érezte szükségét, hogy hasonlóképpen kezelje őt.

Az újabb Estiarte interjú idejében már túl vagyunk Pep végső bejelentésén, egyben tudhattuk az új edző kilétét is. A posztból kiderül, hogy a távozást "ügyesen sikerült" a sajtónak megkeserítenie, Estiarte ezenkívül néhány érdekes öltözői történetet is "kikotyog" Pepről, legnagyobb örömünkre. Az írás El Periodicoban jelent meg 2012. májusában.

Négy évet töltött el Pep Guardiola oldalán a barát, aki vele tartott ebben a kalandban, és akivel most együtt távozik. Négy felejthetetlen év egy sportoló számára, pedig ő hat olimpiát végigjátszott a vízben, ahol ő volt a vízilabda Maradonája/Messije, mégis a Barça adta meg élete leghevesebb pillanatait.

Elmegy. Hogy érzi magát?

Most jól. Talán azért, mert megnyertük a kupát, talán mert végül minden lenyugodott. Büszkén távozom és meg vagyok győződve arról, hogy hűséges vagyok. De el is szomorít néha, hogy itt hagyok valami hihetetlent, valamit, ami soha többé nem jön majd vissza. Itthagyom a világ legjobb játékosát, a világ legjobb csapatát, a világ legjobb klubját. Itthagyom azt a munkát, ahol a legjobb barátommal dolgozhattam olyan helyzetben, amin javítani már nem is lehetne. Lehet, hogy Pep megkérdőjelezhető döntést hozott, de én is közel álltam ahhoz, hogy így döntsek. Nem láttam őt boldognak, és ez senkinek nem hibája. Sem a játékosoké, sem a klubé.

Milyenek voltak az utolsó napok?

Elhagyatottak, magányosak, olyan dolgok miatt, amiket olvastam, és amiket néhányaktól hallottam. Rájöttem, hogy ők nem értettek meg semmit abból, hogy mit csináltam, hogyan csináltam, és nem is akarták tudni. Olyan emberek beszéltek rólam, akiket nem is ismerek. Úgy éreztem magam, hogy…

Alulértékeltnek?

A sport megtanította nekem, hogy az életben végül csak a barátok és azok az emberek maradnak, akik szeretnek téged. Az én prioritásaim Pep és a csapat voltak. Én közöttük voltam. Elég nehéz helyzet, amikor a 22 játékos bízik benned, pedig tudják, hogy az edző legjobb barátja vagy és akár azt is gondolhatják, hogy kémkedsz. Arra vagyok a legbüszkébb, hogy elfogadtak engem is közéjük tartozónak odalent.

Azt mondta, hogy egyedül érezte magát.

Egy napig tartott csak. Tudja, mi fájt a legjobban? Ezt a szöveget hallgatni, nem is csak egy embertől, hanem 2-3 újságírótól, a média főnökeitől: „Ha a dolgok rosszra fordulnak, már nem szereted őket.” Nem igazságos valakitől vagy valamitől kizárólagosságot követelni. Azt mondták, hogy én mindig csak fintorgok a sajtótájékoztatókon. De hiszen ők kérdezték meg Xavitól, hogy van-e köze a doppingnak Abidal rákjához… Persze, hogy vágom a pofákat erre! Máskor úgy éreztem, hogy két-három újságíró megpróbálta kikezdeni Pepet, kérdezgették és visszakérdezgették, hogy csapdába ejtsék őt.

Mi a magyarázat erre a feszültségre, ami Tito kinevezése után következett?

Egy óráig tartott, vagy egy napig. De képzelje el: október óta tervezgetsz két lehetőséget: ha elég erősek vagyunk, folytatjuk mindannyian. Ha nem, akkor elmegyünk. És amikor jön egy harmadik változat, meglepődsz. Most magamról is beszélek. Ez egy nagy lehetőség Tito számára, és mindenki számára, aki részt vesz benne. És ez a legjobb a klubnak. De nem mindenki reagál ugyanúgy a dologra: néhányaknak egy órára van szüksége, másoknak egy napra, és vannak olyanok is, akik soha nem fogják megérteni.

Annak ellenére, hogy milyen jó barátok, meglepte Pep döntése?

Leginkább az lepett meg, hogy milyen jól tud kezelni minden helyzetet. Van egy mondata, ami engem leginkább szíven ütött, amit mindig ismételgetett külön a csapatnak és a stábnak is: „Segítsd őket, mert akkor ők is megsegítenek”. Mindegy, hogy ezt egy könyvből szedte, a lényeg, hogy minden nap ki kell mondanod, és át kell ültetned a gyakorlatba. És ezek után azt olvasom, hogy egoista és gőgös volt… Pedig ez a fickó él-hal azért, hogy segíthessen.

Nem mindenki nézte ezt jó szemmel.

Nézze, lehet, hogy Pep nem fog beszélni velem két hétig, de mivel most újra csak barátok leszünk, és már nem a főnököm, elmesélem. Az utolsó hosszabbításakor volt egy beszélgetésünk. Meg akarta osztani a fizetését azokkal az emberekkel, akik közreműködtek a sikerekben. Elutasítottam. Már volt fizetésünk, néhány prémiumunk is, és teljes mértékben jutalmazva éreztük magunkat. A lista nagyon hosszú volt: nem csak a teljes stáb, hanem a portások, más dolgozók és a Barca B-nél dolgozó emberek… Szétosztotta azt a teljes összeget is, amit a Banc de Sabadelltől kapott. És ezek után azt halljuk egy bírótól, hogy amiért szerepelt egy reklámban, meggyanúsítja őt azzal, „a pénz, mindig csak a pénz”… Pepnek vannak hibái és nem tökéletes. Tévedett már a kezdőcsapat felállításakor, a felkészítésben, igen, de hogy ilyen dolgok miatt ítélik el…

Talán igen (elítélik), és nem csak kívülről. Hanem itt is.

Megismétlem, ő nem tért el soha egy fontos elemtől: hogy a klubot szolgálja. Akárhogy is cselekedett. Egyszer elmondta klubon kívül álló embereknek, hogy amikor az ex-vezetőségi tagok, vagy a családtagjaik közölték az aggályaikat a bizalmatlansági indítvány gazdasági hatásai miatt, az egy egészen új világot teremtett. Máskor azt mondta, hogy legszívesebben visszatérne az utánpótláshoz, hogy csak a futballon kelljen gondolkodnia, mert az az, amit igazán szeret.

Önben sokkal inkább az élmények maradnak meg, mint a nyert címek?

Vannak titkok, amelyeket soha nem fedek fel. De elmesélem az egyik leglenyűgözőbb pillanatot az öltözőből. Talán Pep mérges lesz miatta. Emlékszem egy beszélgetésre, egy olyan időben, amikor nem voltunk túl jól. Fáradtak voltunk testben-lélekben, mindig csak a bíráskodásról volt szó, és akkor Pep összehívott minket. „Uraim, feltűnik nektek, hogy fáradtak vagytok, és nehéznek gondoljátok az életet, miközben az egyik társunk 13 meccset játszott le egy szörnyeteggel, ami belülről ette őt? Igen, fáradtak vagyunk, lehetnek kifogásaink is, de vannak prioritások: egészségesek vagyunk, és Abi példát mutatott mindannyiunknak!” És még emlegethetném ezer másik mondatát. Azt mondják, hogy Pep nagy motivátor, de a motivációnak napról napra együtt kellett élnie a profizmussal és az őszinteséggel. Azt mondta nekem: „Manel, soha nem áltathatjuk őket, mert rajtakapnak minket, és ha rajtakapnak, akkor halottak vagyunk.”

Kimerültség miatt távozik?

Ez már négy év volt. Pep megindokolta nekem: „Túl azon, hogy fáradtnak érzem magam, tudom, hogy sokat tudnék beleadni jövőre is, nagyon sokat. De nem mindent. Úgy érzem, elárulnám őket. Őket, magamat, az intézményt. Tudom, hogy valami különlegeset hagyok itt, de meg kell tennem, mert így helyes.”