Ha a hétvégi Almería meccs után találkozok tömegével és jellemzően azokkal a minősítésekkel, amiket a Barça a tegnapi meccs után „kapott”, egy pillanatig nem lennék meglepődve, így viszont nagyon és őszintén. Az Almería meccs közben ugyanis bennem megfogalmazódott, hogy valójában a tavaszi BL szenvedésünk „ismétlését” látjuk, egyben fel lehetünk készülve a legrosszabbra, tekintve, hogy még mindig hajlamosak vagyunk hosszadalmasan és tanácstalanul labdázgatni a pálya közepén. Messivel és nélküle is.
Ennek ellenére a Celtic meccs közben és után kap a csapat olyan véleményeket, mely szerint „szégyen és gyalázat nem nyolcnullra verni a tíz emberrel játszó keltákat”, „szégyen és gyalázat úgy csapatot formálni, hogy az egy hónap után még mindig nincs kész”, valamint „Martinónak most aztán főhet a feje, hogyan számol el ezzel a gyalázatos teljesítménnyel”.
Ha a hétvégi Almería meccs után találkozok tömegével és jellemzően azokkal a minősítésekkel, amiket a Barça a tegnapi meccs után „kapott”, egy pillanatig nem lennék meglepődve, így viszont nagyon és őszintén. Az Almería meccs közben ugyanis bennem megfogalmazódott, hogy valójában a tavaszi BL szenvedésünk „ismétlését” látjuk, egyben fel lehetünk készülve a legrosszabbra, tekintve, hogy még mindig hajlamosak vagyunk hosszadalmasan és tanácstalanul labdázgatni a pálya közepén. Messivel és nélküle is.
Ennek ellenére a Celtic meccs közben és után kap a csapat olyan véleményeket, mely szerint „szégyen és gyalázat nem nyolcnullra verni a tíz emberrel játszó keltákat”, „szégyen és gyalázat úgy csapatot formálni, hogy az egy hónap után még mindig nincs kész”, valamint „Martinónak most aztán főhet a feje, hogyan számol el ezzel a gyalázatos teljesítménnyel”.
Erőtlen-fantáziátlan-tanácstalan Barça
Tegye fel a kezét az, aki nem pontosan ugyanerre a játékképre számított előzetesen. Aki pedig feltette, máris 'monnyon le', akár Barça szurkoló, akár szakmabeli.
Jómagam aztán valóban édeskeveset (=0) foglalkozok a skót futballal, mégis pontosan tisztában voltam azzal, hogy a Celtic védekezni fog a saját tizenhatosán belül, azután pedig nem is elsősorban kontrázni akar majd, sokkal inkább törekszik arra, hogy az ellentámadásaiból minél több pontrúgást harcolhasson ki.
Ők se csináltak különösebb titkot az ügyből (Neil Lennon szó szerint azt mondta, hogy brit futballt akarnak játszani), ezért már eleve csodálkoztam azon, hogy bárkit meglepett a meccs összképe. Az Almería meccs után arra is fel voltam készülve, hogy a Barça tanácstalanul gurigázik majd a meccs javarészében, viszont a tegnap estétől végül egyáltalán nem ezt kaptuk! A csapat nagyon is igyekezett folyamatosan oldalirányba mozgatni az ellent, de a legfontosabb, hogy még Messi hiányában is sokkal direktebben próbáltunk bejutni a védelem mögé, mint ahogy azt akkor láthatjuk, amikor VALÓBAN szenved a Barça. 
Ugyanakkor azt az elvárást nem tudom elfogadni, miszerint ennél is támadóbb szellemben kellett volna játszani (magyarán "ötpercenként hat ziccert" kialakítani), ugyanis mi sem vagyunk hülyék. (Márhogy a csapat.) Mi értelme lett volna ugyanúgy ész nélkül elszórni a labdákat, ahogy azt éppen a Celtic tette?
Mi értelme lett volna ugyanúgy ész nélkül elszórni a labdákat, ahogy teszi kivétel nélkül mindegyik csapat, ha hasonlóan védekező szellemű ellenféllel találkozik? Mi értelme lett volna sürgetni a támadásokat, ha a Barça játékának amúgy is alapeleme a kivárás, illetve ha a Barça játékának amúgy is eleme, hogy az ellenfelek kifárasztására törekszik? Nagyon is tisztában lehettünk azzal, hogy a Celticet fizikálisan nehéz lesz kikészíteni, abszolút logikus választás volt elsősorban arra törekedni, hogy fejben fárasszuk ki őket és megvárjuk a pillanatot, amíg a koncentráció valakiben-valahol-valamikor kihagy. Mint ahogy ez be is következett, de nem is egyszer. Egyszer a gólnál, többször a Celtic kihagyott helyzeteinél, egyszer pedig a kiállításnál.
Tíz ember ellen is csak nyögvenyelős győzelem
Nem kell se futballelméleti szakembernek, se matematikusnak lenni ahhoz, hogy helyesen feleljünk az alábbi kérdésre: ha egy csapat tíz emberrel védekezik, akkor mi lesz a különbség aközött, hogy tízen, vagy tizenegyen vannak a pályán? Segítek: semmi!
A Celtic alapjátékát a legminimálisabb mértékben sem befolyásolta, hogy eggyel kevesebben voltak a pályán, a különbség csak annyi volt, hogy még az addiginál is inkább fel kellett adniuk a támadási szándékukat, Samaras visszalépésével. A kiállítás így gyakorlatilag nulla hatással volt arra, hogy a Barçának mivel szemben kellett játszania. Ésszerű azt feltételezni, hogy a Barçának könnyebb dolga lett az emberelőny miatt? Ésszerű elvárás (volt) azt gondolni, hogy önmagában az emberelőny miatt a Barça majd egyből elkezdi hármasával lődözni a gólokat?
Martinónak el kell számolnia ezzel a teljesítménnyel
Bár szívem szerint más kezdővel indultam volna neki (Busquets helyett Song erőből tudta volna megoldani a Celtic kontráit, Pedro helyett Sánchez „beállósként” több helyet adott volna a többieknek), Martino nagyon is reagált az ellenfélre.
Remekül felmérte, hogy a Celtic támadójátéka kimerül abban, ahogy Samaras tökegyedül megpróbál labdát tartani, amíg a többiek felérnek. Ezért aztán szabadon engedte támadni Xavit és a szélső védőinket is, mondván, hárman hátul (Bartra-Piqué-Busquets) képesek lesznek megbirkózni a feladattal. Az elképzelése tulajdonképpen be is jött, az már más kérdés, hogy egyénileg többen is alkalmatlanok voltak igazán élessé tenni a csapatot. 
De Martinónak azzal sem kell elszámolnia, hogy csak egyetlen árva góllal győztük le az emberhátrányban játszó Celticet. Ha ugyanis ezt tenné, akkor beismerné, hogy a Barça annyira klasszisokkal mindenki más felett áll, melynek következtében csak ki kell menni a pályára, és az ellenféltől függetlenül könnyedén lövünk nyolcat.
Továbbra sincs sehol kőbe vésve az, hogy az ellenfelek nem tehetnek semmit a győzelmük érdekében a Barça ellen, csupán boldog mosollyal (esetleg csendes beletörődéssel) az arcukon kell tűrniük az úgyis bekövetkező nagyarányú vereséget. Jó lenne végre tudomásul venni ezt, nem pedig műbotrányokat kreálni műfeltételezésekből eredő műkövetkeztetésekből. Még jó, hogy csak a közvélemény hajlamos ennyire eltorzult elvárásokba hajszolni saját magát, igazán nagy bajban akkor lennénk, ha maguk a játékosok elhinnék ezt a totálisan félrevezető hozzáállást.
Mi pedig örüljünk ezerrel annak, hogy a Barça olyan meccseket (is) játszik, ahol igazán összekovácsolódhat a társaság a nehezen, de közös erővel kivívott győzelmeken keresztül.
Egyéni értékelő:
Valdés – ezen a meccsen is megvolt az életmentő védése – 8
Alves – védekezésben jobb volt, mint támadásban, de ebbe a meccsbe talán több férhetett volna az utóbbiból – 6
Bartra – itt-ott azért kiütközött a rutintalansága, de erre a meccsre nagyon is megfelelő ember került a védelembe - 7
Piqué – feladata volt bőven, a dolgát alapvetően jól végezte, örültem volna kicsit több eleganciának, mint a melónak – 7
Adriano – védekezésben a jók közé sorolhatom, támadásban adhatott volna többet – 7
Busquets – szerintem nem nagyon volt fogalma arról, miért is van a pályán – 6
Xavi – támadószerepet kapott, így szívesen láttam volna több pengés megoldást tőle – 6
Iniesta – még úgyis a csapat egyik legjobbja volt, hogy szokatlanul sok hibával játszott – 7
Cesc – világos, hogy az igazi helye a támadók mögött van, a középpályás gurigázásba ő is hamar beleszürkül – 8 (a győztes gól miatt)
Pedro – ha nem róla lenne szó, a tegnapit pályafutása egyik legrosszabb meccseként minősíthetnénk (így meg csak egy a többi között) – 4
Neymar – végre Messi hiányában is van olyan játékosunk, aki egyedül képes támadópotenciált adni a csapatnak – 8
Sánchez – szerintem nincs Barça szurkoló, aki ne őt nevezte volna erre a meccsre Pedro helyett kezdőként
Tello – a naptár hamarosan megengedi majd, hogy kezdőként is meccseket játszhasson, nehezen fog felpörögni ilyen öt-tíz perces beugrókkal
Song – mindegy volt már
