A facebook statisztikái szerint a blog követőinek kb. 86%-a férfi, és már bőven a harmadik évezredben vagyunk, így viszonylag nagy magabiztossággal jelentem ki, hogy a legtöbbünk már látott egy-két trükkös valentin-napi segghegesztést. Hát most kaptunk egy ilyen lábpornós verziót, aminek a végére már a 32 éve frigid szomszéd néni is sikoltozott. Pedig nehezen indult.
Mostanra a korábbi 11 emberes buszozás agyonutált módszerét felváltotta valami egészen más: a legtöbb csapat egész pályás letámadással próbálkozik ellenünk. Hát, legalábbis eleinte. Ennek az oka az, hogy szemre valóban kínlódunk a labdakihozatalokkal, tegnap a 25. perc környékén 66%-os passzolási mutatóval "büszkélkedhettünk" - ha nem is a magyar mondásnak megfelelően kettőt nem tudtunk egymásnak passzolni, de hármat már tényleg nem.
Ezzel kapcsolatban néhány dolgot megjegyeznék: egyrészt ugye adott, hogy az ellenfél jellemzően hat emberrel presszionál. Ezt kétféle megközelítéssel lehet kezelni: vagy a csatársorból visszarendelünk embereket, akik segítik a labdakihozatalt, ezzel nyolc-kilenc (plusz a kapus) a hat elleni szituációt teremtve; vagy megtartva a szerkezetet felvállaljuk a nehéz labdajáratást, cserébe nyerünk egy viszonylag gyengén felügyelt MSN-t.
Guardiola filozófiája egyértelműen arra épített, hogy masszív emberfölényt alakítson ki, a másik opció összeférhetetlen azzal az edzői felfogással, hogy a labda eljuttatása a támadóharmadba a mester feladata - a többi már a játékosoké. Luchónak viszont más az elképzelése van a dolgokról. Néhány idejekorán elhaló akció nem túl borsos ár azért cserébe, hogy amikor sikerül kihámozni a labdát, akkor Neymar vagy Messi lendületből rongyolhasson az ellenfél kapujára.
Valójában ez az utóbbi hetekben elterjedt letámadósdi eléggé kétélű fegyvernek tűnik. Ha a Barcának rossz napja van, akkor persze néha nagyon látványosan működik - de gyanítható, hogy ilyenkor más taktika is szépen teljesítene. Ellenben csak egy közepesen aktív MSN-nel is kinéz jópár pofon - tegnap azért bármennyire is gyengécskének tűnt az első félidő, valójában azért igen sok ígéretes, lendületes akció halt el a pontatlan végjáték miatt, vagy mert Neymar egyszerűen túl sokáig cipelte keresztbe a labdát. Arról nem is beszélve, hogy hiába a szuperbátor kinyílás, így is lényegében nyolc (Bravót is beleszámolva) ellen mennek hatan, ami egyszerűen felőrli az ellenállást - egy félidő alatt, vagy csak 70 perc után, de felőrli.
A titok egyszerű: jobb játékosokból jobb csapatot lehet építeni. Busquets, Piqué, Iniesta és a többiek továbbra is halálos nyugalommal képesek ügyködni, az MSN-nel meg még mindig őrülten nehéz mit kezdeni. Neymar és Messi ellen két-két ember sem jelent tökéletes biztonságot, Lajos meg aktuális állapotában valószínűleg akkor is vágna egy triplát, ha tényleg megkapná a fotosophuszárok által - rettentő viccesen - rákomponált Hannibal Lecter gúnyát. Ez van, nincs más dolgunk, mint hogy örüljünk. Gondolkozzanak csak az ellenfelek, mi lehet a megoldás - nekem egyrészt gőzöm sincs, másrészt nem is érdekel.
Bravo (8) - Nem a szokásos tunyulós este jutott neki, egyebek között 2-1-nél kulcsfontosságú védést mutatott be.
Alvés (5) - A nyilatkozat pazar, csodás, 10/10. Ennek megfelelően a pontszám egy jóindulatú ötös, s ebbe már beleszámoltam az őszinte beismerésért járó pluszt is. A fő gond nem is azzal van, hogy becsúszott egy ilyen produktum, hanem a rendszerességgel. Nem vagyok egy nagy Fartúró Aleix Vidal fanatikus, de jelenleg jobb opciónak tűnik a spanyol.
Piqué (7) - Nem éreztem annyira megingathatatlannak, mint általában az utóbbi időben, de a letámadás ellen most, egy ilyen végtelenül gyatra Alvés mellett, nagyon fontos ő a csapatban.
Mascherano (7,5) - A múltkor kicsit hiányoltam az aktivitását az előrejátékból, most ezt is megkaptuk: Piquével egyetemben egész sokszor nyomultak előre. Ez egy új fegyver lehet a repertoárban.
Alba (6) - Nem tudom megmondani miért, de nekem rendre nem nagyon tetszik mostanában. A kapott letámadás elleni taktikában offenzív feladata kevesebb van, védekezésben pedig sokszor bizonytalan. Jó példa volt most ez az okozott tizenegyes: először az előnyös pozícióját veszítette el, utána a fizikai párharcot, végül pedig a fejét.
Sergi Roberto (6) - A csajok és Bendak kedvéért bekerült a Valentin-napi válogatásba, de nyilván még a délutáni rom-kom járt a fejében, mert nem nagyon tűnt fel neki, milyen rendezvényen van. Egyedül a rettenet suta kapuralövése maradt meg bennem, de az is minek.
Busquets (8) - Hozta a saját maga iszonyú magas standardját. Annyit jegyeznék meg, hogy megint olajozottabbnak tűnt a gépezet, amikor visszalépett szervezni a belső védők közé.
Iniesta (7,5) - Tetszik, hogy újabban iszonyatosan harcos, olyan csínekbe, kétes szituációkba ugrik fejest, amiket korábban nagy ívben elkerült volna. Meglepő módon néhány helyzetben túlvállalta magát. Sőt, még az elején, egy ígéretes akcióban, megpróbálta a kockázatos szöktetést a védők között, egy biztonságos, de kevesebb várható hozadékú oldalpassz helyett - még másfél év Lucho után is meg tud lepni egy-egy ilyen esemény.
Messi (9,5) - Én óriási szkeptikus vagyok vele kapcsolatban, minden szezonnak úgy kezdek neki, hogy oké, Messi idén már tuti szar lesz, egyszerűen nem lehet 5-6-7-8-stb. évet ilyen szinten végigtolni. S idén már tényleg úgy tűnt, hogy Neymar lekörözheti majd, csak azt eddig nem tudtuk, hogy egy fél tonna vesekővel leterhelve tolta. Most újra láttuk azokat a csak rá jellemző megindulásokat, amikor valahogy átfúrja magát a védőn, a lehető legrövidebbre tervezett pályán, szinte az emberét levegőnek nézve megindul, és aztán a labda meg úgy követi, hogy közben persze előtte van. Értitek, ugye?
Suárez (9) - Hogy mekkora troll ez a csávó... Mert Messi és Neymar kigyakorolják, megbeszélik, simán meg is csinálnák, de ő - mellesleg szabálytalanul startolva - odafurakszik...
Neymar (8) - Kurva jók ezek a cselsorozatok, de közben totál beszűkül a tudata, és nem hogy nem a legjobb megoldást választja, hanem egyenesen semmit - egyszerűen addig cipeli, amíg el nem veszíti. Aztán persze könnyen megeshet, hogy ez a gól kicsit kizökkenti ebből nyomvályúból, és tavasszal még jobb lesz, mint ősszel. Taktikai szerepét tekintve egyre inkább hasonlít Messihez, s egyre sürgetőbbnek tűnik egy alapos összehasonlítás is. Én most csak annyit mondanék, hogy fizikai és technikai attribútumokban Neymar felülkerekedni látszik - viszont fejben egyelőre a kanyarban sincs Leóhoz képest. De tényleg már csak némi bölcsesség hiányzik a játékából.
Rakitic, Vidal, Arda (-) - A cserék érezhetően jót tettek a csapatnak, már írtam, hogy Vidal abszolút jó úton jár, a kezdetek óta folyamatosan fejlődik. Rakitic elképesztően suta gólöröme érdemel még említést - méltatlan volt ehhez az elegáns találathoz.
