Szórakoztató játékkal, török mesterhármassal és persze feledhetetlen Pákó góllal búcsúztattuk az elmúlt esztendőt, így jutalmul egy piszkosul kemény ellenféllel indíthatjuk a 2017 -es évet, illetve folytathatjuk a kupában ott, ahol abbahagytuk. Hajtás után vonulunk a San Mamésba.
Fura egy szerzet ez a Bilbao; az ember sosem tudja mit várhat tőlük. Valverde alapjáraton a domináns hím szerepét vállalja magára és igyekszik a mérkőzés történéseit erőszakos, energikus letámadásokkal, gyors labdajáratással kontrollálni. A probléma többnyire akkor jelentkezik, amikor csapata egyszerűen nem találja az összhangot a saját szerkezetén belül, és az egész "Dzsungel királya" történet átalakul egyfajta Jurassic parkos rohangálássá. Ami a legérthetetlenebb ebben az egész baszk "mitológiában", hogy ezek az üres járatok teljesen váratlanul érkezhetnek akár egy-egy győzelmi hadjárat közepén is. Ennek az inkonzisztens teljesítménynek hála aztán előfordul, hogy szinte önmagukat megverve pottyannak ki szinte bármely sorozatban a versenytáv felénél, vagy teszemazt vonulnak végig a döntőig, ahogyan azt tették az elmúlt hat év kupasorozatai során háromszor is.
A két csapat egyébként abszolút rekorder ebben a kiírásban, hiszen a Barca huszonnyolc alkalommal hódította el a királyi trófeát, míg az Athletic Bilbao huszonháromszor tudott diadalmaskodni. Az elmúlt két évet tekintetbe véve a duplázás tudjuk, nem számít ritkaságnak, a triplázás viszont annál inkább, erre pedig legutóbb az 1951-52-53-as években épp az FC Barcelona volt képes. Némi érdekesség, hogy a baszkok szűk tíz évvel azelőtt vitték véghez ugyanezt, sőt, a harmincas években egymás után négyszer is berántották a végső győzelemért járó szamovárt a vitrinbe.
Visszatérve a jelenbe, Valverde és Lucho két nagyon hasonló felfogású edző, akik jól ismerik egymást és tisztában vannak egymás, illetve az ellenfél játékosainek képességeivel is. Kettejük csörtéje többnyire látványos, sokszor gólgazdag mérkőzésekké fajulnak, elég csak a 4-0-ás vereséget felidézni a spanyol szuperkupában, vagy a legutóbbi 3-1-es győzelemet a negyeddöntőben első mérőzésén. Számunkra jó ómen lehet a két csapat legutóbbi találkozása, amelyen az "oroszlánbarlangban" egy tisztességes Rakitic fejes döntött, rossz ómen pedig a Lucho féle "átok", miszerint a Barca trénereként még sosem nyerte meg az év első meccsét.
Ami a további esélyeket illeti, a nyomás talán inkább a hazai csapat vállát nyomja: a bajnokságban az egyre csak távolodó élmezőnyt elnézve ugyebár éremre nem sok esély mutatkozik, s bár a nemzetközi porondon még állnak a piros-fehérek, mégiscsak a spanyol kupa az, ami baszk specialitásnak mondható. Hogy a történet folytatódhasson Adurizéknak olyan eredményt kell produkálniuk, amit képesek lehetnek majd megvédeni az egy hét múlva esedékes visszavágón, katalóniában.
Nemnormális Lalyos nemnormális számai
A Barca ezzel ellentétben nyugodtan, hideg fejjel várhatja a mérkőzést, hisz egyrészt a Nou Campban még lehet korrigálni az eredményen, másrészt pedig kulcsfontosságú lehet ma este, hogy Suarezék ne fejjel rohanjanak a falnak. Amennyiban a csapat betalál, óvatosan azért, de kijelenthető, hogy az esélyeink megsokszorozódnának a továbbjutásra.
Ami a hiányzókat illeti a helyzet kifejezetten kellemes: Az egyedüli sérültünk a listán Cillessen, aki kb. ajándékbontás közben sérülhetett meg, ergo a barcelonai lakását eladásra kínáló Mathieu is megkapta a játékengedélyt, igaz az utazók között nem szerepel a neve. Aleix Vidal maradt a purgatóriumban, mellé pedig ezúttal az a Denis Suarez csatlakozott, akinek a hétvégén szánhat nagyobb szerepet a miszter. Az Athletic Bilbaonak sincs sok oka panaszra, ugyanakkor az egyedüli hiányzó De Marcos kiesése érzékeny veszteségnek titulálható a pálya jobb oldaláról.
