Eljőve a második évezrednek fordulója és mondák az próféták, hogy eljőve a világnak vége is. Elmúla a második évezrednek fordulója és a világnak vége nem jőve el. Eljőnek viszont szűk esztendők a katalán birodalomra. És lőn nagy fájdalom, jajgatnak a sok hívek és a szívek mind sötétbe borulának. És sötétbe borulának a birodalom minden urai is, mert az ördögnek átka megszállá őket.

De akkor lejöve az égi hatalmasságok egyike a mennyekből és mondá: adjátok a hatalmat János kezébe, ki az én választottam és választottam őt arra, hogy elhozza néktek a fényességet és a világosságot. És akkor a hívek odaadák János kezébe a hatalmat, ki elhozá nekik Ferencet és elhozá nekik az ő hű Pásztorát a messzi vizeken túlról. És akkor eljőve a híveknek öröme, mert láták, hogy bátor harcosok serege csatlakozék mind a birodalomhoz. És jőve Sámuel, András, Xavér, Károly, kik mind ott állának az egy igaz Pásztor mögött és dicsőséges harcba indulának a sötétségnek uralma ellen. És legyőzék az gonosz fejedelmeket. Dicsőséges hadjáratukban csillogó serlegeket és aranyló kincseket hozának a birodalom kamráiba. És a hívek szíve mind megtelék ámulattal és örömmel.

Ám a dicsőséges évek hamar múlanak, mert igaz Pásztoruk szívét a sötétségnek fejedelme megtölté keserűséggel és borula gyász és bánat az ő lelkére. Nagy fájdalom söpre végig a birodalomnak minden szegletében, elveszték hitüket Ferencben és elveszté hitét minden dicsőséges harcosuk. Ekkor monda János: adom én a hatalmat Józsefnek kezébe, ki messzi földekről hazaérkezve hitem szerint megadá a birodalomnak minden hatalmát. És megmutatá azt a világnak, hogy lássák legyőzhetetlen erejét. És a világnak minden szegletében rettegés töltse el idegen hívek szívét, mikor félelmes seregünk megmutatja önvalóját.

És József mondá: elhozom én néktek az egy igaz Messiást, ki a messzi vizeken túlról érkezett és ki itt vala közöttünk. És megmutatom néktek a legnagyobb hatalmat, mit láthattatok éltek során. És lőn. Eljőve Józsefnek uralkodása, eljőve az egy igaz Messiás erejének telje és a hű harcosok mind ott állának a csatamezőn, hogy bizonyítsák, szívükben ott lakozék a világosság, lelkükben ott lakozék a hatalom. És eljőve a birodalomnak fénykora és megtelnek a birodalomnak kamrái mind fénylő serlegekkel és dúskálnak a hívek mind a sok csodában és aranyban. És rettegé a világ a birodalomnak győzhetetlen erejét és hatalmát.

Ám a sötétségnek fejedelme soha nem nyugoda, hanem újra felvonultatá gonosz seregeit és hoza József lelkébe nagy bánatot és sok fáradalmat. És akkor József mondá: elég volt a kísértésből. Elhagyom az én népemet, mert a lelkem nem bír már harcolni az sötét úrakkal. De itthagyom örökül rátok leghűségesebb társamat, Ferencet, ki majd folytatja az én harcomat. Bízzatok hát benne, mert ő lesz az, ki örökségemet hűen megvédé.

Ám az sötét fejedelmek továbbra se nyugosznak, hanem irtóztató gonoszságukkal elragadák Ferenc lelkét, ki azóta a mennyekben nyugoda és onnan tekinte alá az ő igaz híveire. És ismét eljőve a káosz sötétsége a katalán birodalomra. És az sötét fejedelmek újra és újra támadák a birodalmat és iszonytató bűnre csábítván Sándort, ki akkor lészen legfőbb hadúr, elveszejték őt, hogy száműzetve messzi világokban vessék a börtönbe. És a káosz tovább folytatódék, midőn az sötét fejedelmek körülzárván a birodalmat, megtilták, hogy újabb harcos a sereghez csatlakozzék. És akkor a sötétség diadalmát ülve hatalmaskodék a teljes birodalom felett. És újfent elnehezednek a szívek mindenütt a vidéken.

Ám a birodalom nem nyugodván a vereségbe, visszahívá egykor volt hatalmas vezérét, aki újra felöltvén fegyverzetét, harcba hívá katonáit, kiknek lelkébe fényt és bizalmat csepegtetett annak előtte. És újabb aranykor köszönte a birodalomra és annak kamrái újra megtelének aranyló serlegekkel és kupákkal. És újfent lőn öröm és fényesség a híveknek szívében, mert láták, hogy az egy igaz Messiás nem hagyá el őket. És az igaz hívek mind imádák őt ezért.

Ám a sötétség és fényesség harca mindörökké forgandó, a káosz ismét rátelepedék a birodalomra, midőn hű vezérük elveszté hitét és erejét. És elveszté hitét a messzi vízeken túlról érkező Szent, kiről hitték, hogy lészen majd az új messiás, aki a birodalmat újra a fényre vezeté. De a Szent elveszté hitét, elhagyá a birodalmat és a hívek szívébe nagy kétségek költözének, mert hitüket veszték az új messiás eljövetelében. A legmélyebb sötétség telepedék rájuk midőn láták, gyenge seregük hogyan vérzik el egy irtóztató csatában és gondolják azt, hogy újra eljövend a világnak vége. De a világnak vége helyett eljőve Ernestus, ki ismét hadba vezeté az csüggedt seregeket. És csöpögtetvén erőt katonái szívébe újra és újra diadalra vezeté őket. És a hívek szíve ismét megtelik hittel és bizalommal, mert láták, ahogy az egy igaz Messiás, a mór Sámuel és a messzi északról érkezett harcos, András bizodalmával újra a fényre vezeté őket.

És akkor eljőve az Úrnak kétezer-tizenhetedik esztendeje és az évnek utolsó hónapja, s annak tizedik napja midőn kiderül, a katalán birodalom fénybe, avagy sötétségbe borul-e a Napnak lenyugodása után. És a hívek mind az fénylő dobozokat körülülvén láthatják majd a seregek csatáját, amely a megfelelő pillanatban bekövetkezék. Földi harsonaszó jelzé majd a seregeknek megindulását, ám aki azidőre nem fejezé be minden más tevékenységét, szánhatja tettét, mert csak késve láthatá a birodalom híveinek örömét, vagy keservét.

Spanyol bajnokság 15. forduló

Villarreal CF – FC Barcelona

20:45, TV: Sport1