S lettél futballod miatt, futballod Valvedre.
Henry nyilatkozta egyszer Guardioláról, hogy az volt az alapvetés, hogy a labdát a támadó harmadba eljuttatni, megszervezni az útját, az edző feladata. Gólt lőni a játékosoké. Ha valaki a kapu előtt is sablonokat próbál előadni, akkor a szűk területen a létszámfölényben lévő védők közbe fognak avatkozni. De az oda vezető útra ez nem érvényes, ott igenis jó, ha vannak működő sémáink.
Jó pár éve láttam egy cikket, amiben a spanyol bajnokság passzolási mintáit elemezték statisztikai módszerekkel. Konkrétan összefüggő négyes láncokat vettek ki a passzolási sorból, és a résztvevő embereket figyelték. A konklúzió az volt, hogy a Barca egyedülállóan sokat használta az ABAC (kényszerítő, majd új ember) mintát, míg a többi csapatnál a domináló háromszögelés az ABCA (azaz a háromszög körbepasszolása) volt. Ha ezt összeolvassuk Xavi szintén nem mostani nyilatkozatával a harmadik emberről, akkor nagyjából világos lesz a korábbi terv alappillére.
Valverde mesterfokon csak a védekezés megszervezésére képes. Mindemellett érzi, hogy nem ez, pontosabban nem csak ez az elvárás felé. De én továbbra is azt látom, hogy labdával lényegében az egész pályán rögtönözni kényszerülünk. Ez nem akkora tragédia egyébként, az esetek nagy részében működik a dolog a játékosok kiemelkedő egyéni kvalitásai miatt. De ha véletlen rossz napot fognak többen is, akkor nincs mihez nyúlni legfeljebb magunkhoz.
Ez most egy olyan meccs volt, amit nehéz lett volna elbukni, az ellenfél 5 a 2 ellen sem tudta befejezni a kontráját, lövéseit elkapkodta, utolsó passzai nem ültek. A helyzetek alapján 3 vagy 4 góllal kellett volna nyernünk minimum. De mezőnyben igazán nem nőttünk föléjük, az pedig már csak hab volt a tortán, hogy az egyik 9, a másik egy híján 20 csatáraink mit műveltek a kapu előtt. A PSG-verő Lyon ellen ennél több fog kelleni holnap, jól mondta Piqué.
Őszintén kíváncsi vagyok, mire megyünk tavasszal. Az őszi letargiámat sikeresen ráragasztottam nagyjából a komplett blogger-bandára, de érdekes módon én már nem feltétlenül vagyok annyira borúlátó. Az utóbbi időszakban persze elég retek formában vagyunk, ez világos. De az már nem igaz, hogy a kulcsjátékosok mindig, minden körülmények között játszanak.
Egy győri kézilabdaedző (talán-talán Róth Kálmán) nyilatkozta, hogy terhelni minden edző tud, az nem nagy művészet. Tavasszal, a szezon hajrájában frissen tartani a csapatot, az már nagyobb tudomány. Ha sikerül Ernőnek a keret fizikai frissítése, illetve legalábbis szinten tartása (amibe mostanra szerintem látványosan belekezdett), és a kreatív szekció (főleg Messi és Dembélé) jó tavaszt fut, akkor Ernőbá szépen rendezett védelmével a hátuk mögött azért derekasan meghúzhatják a csapatot. A nagy dolgok pedig úgyis csak ezután fognak eldőlni.
Ter Stégen (-) - Pokoli nagy mázli, hogy nem csajnak született, borzasztó frusztráló lehet, ha valaki mindig odateszi a kezét, épp amikor bemenne.
Roberto (6,5) – Az idei Sergi Robertót tökéletesen hozta: az égvilágon semmire nem emlékszem belőle.
Piqué (8) – Sokan szeretik ekézni, hogy lassú, bohókás, whatever. Vessük már egy pillanatra össze Sergio „világlegjobbja, csak most épp eltiltott” Ramosszal. Köszöntem.
Vermaelen (7) – Mint általában, most is beszállt, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga, és lehozta a meccset gond nélkül. (Illetve hát megsérült. Viccen kívül. De biztos csak kicsit.)
Jordi Alba (7) – Pontosan tudjuk, mit jelent a csapatnak ha pályán van. Most azért nem váltotta meg a világot, de az állandó jelenlétével a bal szélen mindig kínál a csapatnak passzopciót, és a szurkolóknak megnyugvást.
Busquets (7,5) – Nem mondom, hogy ez volt minden idők legjobb Busija, de legalább határozottan észrevehető volt a pályán, többször is úgy szerelt, hogy Mascherano is debilen vigyorgott a tévé előtt, amikor látta.
Alena (7) – A burája beárnyékolja a pálya negyedét, és ennek megfelelően labdavezetés közben mindig attól rettegek, hogy mindjárt orra esik. De igazából egész agilisan terelgeti a labdát, egyelőre azonban a megfontoltság még nagyon hiányzik a meglévő lendület kiegyensúlyozására.
Vidal (6) – Jaj anyám, én szoktam így passzolni a fifában – igen, hótbéna vagyok. Ez egy olyan ellenfél volt, aki szinte megoldotta nekünk a védekezést, mert mindent elbaszott. Vidal így – fogalmazzunk diplomatikusan - nem nagyon tudott érvényesülni, mivel a meccs alakulásától függetlenedve a Gattuso-Pirlo skála előbbi végére pozicionálta magát.
Messi (7,5) – Az első félidőben kicsit olyan volt, mint amikor egy csocsójátékosnak nem jön a lövése, de azért csak erőlteti ugyanazt a cselt. Fogalmazzunk úgy, hogy nagyon szépen felkészültek belőle. Aztán a szünetben tudott váltani (lehet, hogy csak hozzáállást), jöttek a cselek és főleg a passzok, de a befejezés hibádzott – tőle is, mástól is.
Boateng (6) – Olyan veszett nagy különbség nem volt ahhoz képest, mint amikor Lalyos kezd, pofázni és mutogatni például már-már kísértetiesen autentikusan tud. Ezt értse mindenki, ahogy akarja: Prince dicséretének, vagy Lalyos kritikájának. A legszebb egyébként, hogy a zinyóját a statisztikusok nem húzták be rontott ziccernek, mert nem is volt lövés.
Dembélé (6,5) – Mintha nem sérült lett volna, hanem egy kisebb agyrázkódást hevert volna ki, ami kiseperte a fejéből az utóbbi néhány hét focitudományát. Lesz jobb.
Suárez (6) – Nem kérjük számon rajtad a passzokat, labdakezeléseket, egyéb sutaságokat. De ezt igen.
Coutinho, Rakitic (-) - Be kellett álljanak a stabilitás miatt, ami némileg szomorú.
