A mai poszt legkevésbő szól a kupadöntőről, sokkal inkább arról a világról és azokról körülményekről, amik között a csapat élete ma zajlik.

Az angol beteg jobban van és épp’ szétrúgja mindenki seggét

Igen, a miénket már szétrúgta.

Míg évtizedekig az volt a kánon, hogyangol csapat, angol iskola, szigetországi edző, addig mára azt láthatjuk, hogy az ütőképes PL társulatok kispadjain légiós edzők ülnek, mi több kiváló szakemberek – a világ és a szakma legjei: Klopp, Guardiola, Pochettino, Emery, Sarri és a többiek.

Korábban is voltak persze sikeres kivételek a szigetországiság alól, José  például, (Wenger nem, ő tulajdonképpen angol, olyan sokáig ült az Arsenal padon), de mára világosan látszik egy igen sikeres trendforuló.

Hogy még plasztikusabb legyen a különbség, nézzük meg összehasonlításképp a tíz évvel ez előtti, az öt évvel ez előtti és az idei szezon PL csapatainak edzőit.

A taktikai és szemléletbeli forradalom tehát tíz év alatt lezajlott és még mielőtt azt mondanánk, hogy „de hát a PL topcsapatoknál eddig is voltak idegenlégiós edzők” abba gondoljunk bele, hogy a szemléletváltás nem csak egyes csapatoknál, hanem liga szinten zajlott le, vagyis a PL általános minősége fejlődött, ami a topcsaptokat szükségképpen még magasabb teljesítményre sarkallta. 

Az eredmények pedig nyilvánvalóan látszanak: BL döntő, EL döntő színangol, badumtss.

Nincs mit szépíteni, az angolok tíz év alatt leléptek mindenkit, vagyis a nagy húzás bejött.

De miért? Mert több pénzük van? Részben, de nem kizárólag. Rájöttek, hogy jó játékosokat, topjátékosokat, legjobb játékosokat eddig is tudtak venni, de valami hiányzott: mégpedig maga a játék. Hoztak hát hozzá embereket és láss csodát, működik. Vagyis ideje leszámolni az ostoba angol futball epitheton ornanszával, miután az angolok egy értékrendbeli dolgot változtattak meg a siker érdekében.

Mi ebből a tanulság?

Ma az angolok a trend alakítói, ahogyan a Barca volt tíz éve. Ma minden csúcskategóriás csapat előtt az a feladat tornyosul, hogy az angolok ellenszerét találja meg, vagy épp csináljon valami gyökeresen mást, amire majd nekik kell ellenszert találni. Kik lehetnek erre képesek?

A franciák (na jó, a PSG) képesek lehetnek követni az angolokat, (pénzben biztosan), a németek is akár, különösen szemléletben. Az olaszok elvesztek, a Serie A reménytelenül lelassult, a spanyol klubfutball pedig látható válságban van, de legalább nem teljesen kuka. Az Atletico éppen szétesik, a Real már szét is esett és bármilyen mágus is Zidane (nem az), nem lesz könnyű újra összerakni, ami akár évekbe is telhet.

Talán fura ezt kijelenteni, de a Barca tartja magát egyedül. A Barca a spanyol bajnokság egyedüli topcsapata ma Európában, amely a tavalyi eredményéhez képest még egy kört javított is, mindenki más csak rontott.

Pedig a Barca sem találja az útját, vagy legalábbis nem világos mi az az út, amin 2021-ig haladni fog a csapat. Miért 2021? Mert addig tart Bartomeu mandátuma és Messi szerződése, 2020-ig pedig Valverde jelenlegi kontraktusa.

A nemzetközi színtér tavaly is és idén is megmutatta, hogy a Barcának fejlődni és újítani kell, ha úgy tetszik: kell egy új út, de (és talán blaszfémia) korántsem biztos, hogy az Xavi irányában keresendő, pedig kézenfekvő lenne.

A kérdés ugyanis az, hogy milyen futballt játsszon a Barca? Olyat, mint a Liverpool? Messivel nem lehet Liverpoolt játszani. Sosem lehetett, de most már pláne nem, pedig még pár évig biztosan marad a Barcában, mégpedig magas színvonalon. Olyat, mint Guardiola Cityje? Minek? Kiesett a BL-ből, a világ egyik legjobb keretével, ráadásul pont olyat csak Guardiola tud személyes képességei okán. Olyat, mint 10 éve a Barcelona, vagy mint az idei Ajax? Azt sem tudja a jelenlegi keretünk és meccsről meccsre nem tudja már Messi sem. Márpedig nálunk van a világ legjobb futballistája és aki nem köré, az ő taktikai- és játéktudására építi a csapatot, az gyakorló hülye.

Magyarul valami új modell kell, amiről nem tudjuk, hogy milyen legyen, csak azt, hogy Messi képességeit kell maximálisan hasznosítani. Amíg van.

Xavi tudja, hogy mi a kulcs? Nem tudjuk, csak reméljük, vagyis ez is csak hitvita, semmi több és csak akkor derül ki, ha már történik.

Ernő és az ő öröksége

Gyaníthatóan nem gondolta senki, mikor Valverde megérkezett, hogy na most itt van végre egy tökös edző, aki gatyába rázza a bagázst és újradefiniálja a Barcelonát. Na, hát nem tévedtünk, mert ez nem is történt meg. Történt viszont valami, ami nagyon sok szurkolónak nem tetszik (nekem sem feltétlenül), mégpedig gyaníthatóan az, hogy egy úgynevezett gazdasági és sportszakmai fenntarthatósági pályát lőtt be a klubvezetés és azon megy jelenleg a csapat. Nem túl nagy kockázatvállalás, nem üveghangig hajtott gárda, biztonságos bajnoki cím, esetleg kupa, szerencsés esetben BL. Már ameddig sikerül eljutni. A BL-hez ugyanis kell a szerencse, az meg nem tervezhető, hát majd nyerünk, ha szerencsénk lesz. Ez a recept.

Akkor mi is az ő öröksége? (Úgy persze, hogy még mindig itt van.) Egy olyan csapat, amely a feltétlen szükségest produkálja, opportunista, Messi géniusza köré épített, viszont egyszerre van fenntarthatósági és óvatos megújulási pályán. A frissítés szándéka ugyanis tagadhatatlan: Dembele, Semedo, Alena, Arthur, Malcom, (Coutinho), a hollandok... Senki sem mondhatja, hogy nem fiatalítják tudatosan és kulcsposztokon a csapatot, amelynek eredményeként jövőre, egy az ideinél sokkal erősebb és gyorsabb keretet láthatunk a Camp Nouban.

Ernő kezei alatt.

Miért lehet mindez?

Miért pont így alakult? Mert forradalmat, bizonytalanságot, fenekestül felforgatott klubot senki nem akart. Nyugalmat, tervezhetőséget, (a langyos víz kockázatával együtt) viszont igen. A megteendő lépesekkel gyaníthatóan mindenki tisztában van, a célokban mindenki egyetért, csak mindenki máshogy szeretné bejárni az előttünk álló utat. Nyilván, mi szurkolók vagyunk a legbátrabbak, mert nekünk sem felelősségünk, sem kockázatunk, csak jogos és nem jogos elvárásaink vannak. A külső kritikusok, elnöki kandidánsok szintén könnyen bátrak, mert most még csak dumálni kell, mire meg majd odajutnak, hogy csinálni is tudnak valamit, úgysem ez lesz a helyzet, mint ma (a másik helyzet meg úgyis más válaszokat kíván), ha úgy tetszik: 2021-ben nem lesznek már érdekesek a 2019-es kérdések és a mostani nyilatkozatok sem.

A BL hajhászása felfalja a bajnokságokat

Zárójelesnek szántam, de mégis inkább legyen önálló szakasz: a BL, amennyiben a jelenlegi trendek erősödnek, el fogja nyomni a nemzeti bajnokságokat, ami olyan károkat okoz majd a futballnak, amit jelenleg fel sem tudunk becsülni. Elértéktelenedő kis és középcsapatok, 10-12 gigász, brutális transzferdíjak és fizetések és gyakorlatilag egyetlen jelentős kupa: a BL. Ebben a folyamatban mi, szurkolók is hibásak vagyunk, mert sajnos százezrével hagyja el a szánkat: BL-t kell nyerni, mert a bohócligák nem számítanak.

Degradáljuk a bajnokságokat, a nemzeti kupákat, a sajátjainkat is, amivel mi, szurkolók üzenjük az UEFA-nak (annak az UEFA-nak, aki gázdiktatúrába küldte az EL döntőt), hogy az ő kiírása ér a legtöbbet, minden egyéb másodlagos, pedig az érthető szurkolói becsvágyon túl ez a (téves) közvélekedés egy rémesen kártékony folyamat egyik katalizátora. Leépülő nemzeti bajnokságok, értéktelen kis és középklubok, elvesző stílusok és iskolák, majd a végén szükségszerűen csökkenő minőség. Ez vár ránk.

Az UEFA szándéka világos: a segge alá gyűrni a nemzeti bajnokságokat, kielekítani egy kontinens-topligát és a lehető legnagyobb szeletet kihasítani a tortából. Aztán lesz, ami lesz.

És ez kinek jó? Nekik.

Mi van a csapaton belül?

A fentiek figyelembevételével és a fenti körülmények ismeretében érdemes tehát szerintem nézni és értelmezni az utóbbi idő nyilatkozatait a bajnoki sikerről, a bajnokság és a kupa fontosságának a hangsúlyozásáról. (Talán még Valverde nem menesztésének ügyében is jobban látunk ezen a szemüvegen keresztül.)

Olvassunk a nyilatkozatok között! A csapat valamiért egyöntetűen Valverdét akarja. Miért? Fogalmam sincsen, de óva intenék mindenkit, hogy leegyszerűsítő válaszokban találja meg az igazságot. Ha már Messi is azt állítja, hogy Valverde jó munkát végez, talán érdemes elgondolkodnunk a miérteken, esetében ugyanis egyik frappáns, vagy annak tűnő válaszformula sem működik. Egy jobb edzővel a padon találná magát? Aligha. Háttérbe szorulna? Pfff. Eladnák, mert öreg? Ugyanmár. Nem lenne akkora a befolyása? Bárki alatt bármekkora befolyása lenne. Ő mégsem kritizál, hanem védelmébe veszi Ernőt, és ezzel párhuzamosan magára rántja a felelősséget. Miért lehet ez? A választ nem tudom, de biztosan nem tőmondatos a valóság, sőt tartok tőle, hogy sokkal, de sokkal több összetevős, mint azt gondolnánk.

A kontraproduktív bosszú és a frusztráció

Mi marad hát nekünk, szurkolóknak? A düh, a csalódottság, az értetlenség és természetesen a ló másik oldala, miszerint mindenkiOUT, öntsük ki a fürdővízzel a gyereket is, amire kiválóan rámutat például a Rakitics szerencsétlen fényképét követő gyűlöletcunami. Pedig a helyzet sokkal összetettebb annál, mint amit mi értünk belőle – a fenti megállapítások és kérdések alapján legalábbis egészen biztosan az.

Nemigen van más lehetőségünk, egységsugarú drukkereknek, minthogy kitartsunk a csapat mellett és a frusztrációnkat próbáljuk pozitívabb irányba fordítani, vagyis szurkolni, amiért még lehet: a ma esti kupáért.

Mi a döntő tétje?

Mondhatnám, hogy Valverde széke és aki Barcás a Valenciának drukkoljon, de még az sem biztos, hogy egy vereség után lemondana. Sőt. Hajlamos voltam ezidáig azt gondolni, hogy amit látunk, az egy forgatókönyv része, vagyis eldőlt már Ernő távozása és csak a kupadöntőt várják meg, vagyis minden őt támogató nyilatkozat csak annak szól, hogy ne legyen még kaotikusabb a hangulat a csapat körül, aztán a kupadöntő után ő maga lemond. Már nem gondolom, hogy ez lenne az életszerű, bár még kizárni sem merem, de annak realitása, hogy távozik sokkal inkább a vágyam kivetülése, mint valós eshetőség.

Vagyis maradunk, akik voltunk: szurkolók. Szurkolunk este, szurkolunk a csapatnak, szurkolunk egy újabb trófeáért és megpróbálunk a lehető legkevésbé bután nézni úgy, hogy egy csomó dolgot mi sem értünk és egy rakás kérdésre magunk sem tudjuk a választ.

Nem könnyű, de meg kell csinálni!

VISCA EL BARCA!

FC BARCELONA – VALENCIA

COPA DEL REY – döntő

21:00 DIGISPORT