A holnapi BL döntő apropóján az FCBarcelona.com összeszedte azon játékosok listáját, akik hosszabb vagy rövidebb ideig, de mindkét csapatban szerepeltek. Érdekesség, hogy a listán szereplő nyolc játákosból heten a Juventusból jöttek a Barcába, s mindössze az egy szál Cáceres járt be fordított utat. Node, lássuk a listát Laudruptól az uruguayi keményfiúig.

Tényleg nagyon rajta voltunk, hogy legyen az év végén valami blogtalálkozó. Csak hát tudjátok, mi is emberek vagyunk (kivéve Bendak, johneagle és ladlac), szóval első a család. A második meg a Real Madrid - egy (jó, öt) szóval: ez most nem jött össze.

Nagy utat jártunk be szeptember óta. A kétkedve fogadott vezetőedző, a Valenciából kikukázott vörös villanykaró, a "nevenincs" horvát futógép és a játékra alkalmatlan belga keményfiú mellé Douglas érkezése sok szurkolónak már csak hab volt a tortán. Ennek a brigádnak kellett megadnia a VB-n szénné égő spanyol válogatott alapembereinek, valamint a döntőt elbukó Messinek azt az impulzust, amitől azok majd újra talpra állnak, és felveszik a kesztyűt Cholo martalócai és Ancelotti pöccre robbanó fehér serege ellen.

Biztosan más csapatok életében is így van, amikor fut a szekér -, csak nekem nem tűnik fel, mert nem áll rá a szemem (sarka), - de az utóbbi hetekben, a városban járva-kelve határozottan megszaporodtak a Barça szurkolók. Értem ezalatt persze azt, hogy a városban járva-kelve azonnal látszik is rajtuk, ők márpedig azok.

Vannak játékosok, akiknek a neve mellé nem kell jelzőket aggatni, játékosok, akiket nem kell jellemezni,  játékosok, akikről nem kell ódákat zengeni, vagy bizonygatni még egy rivális csapat szurkolójának sem, mennyire különlegesek. Elég csak kimondani a nevüket, s az ember arcára akaratlanul is felkúszik egy halvány kis mosoly, amiben összesűrűsödik a sok év emléke.