Pár hete, a legutóbbi BL-meccsünk előtt azt fejtegettem, hogy nem feltétlen kell győzni, mert anélkül is biztosnak látszik a csoportgyőzelem. Úgyhogy mielőtt belezavarodnék itt a szövevényes eszmefuttatásomba, szögezzük le gyorsan, hátha a fiúk megint komolyan veszik az intelmeim: kell a három pont.

Szent esküvéssel fogadom, előttetek, kedves olvasók, hogy a jövőben igyekezni fogunk jobban odafigyelni arra, hogy kevesebbet csússzunk az értékelőkkel. Ennél keményebb vállalást ne várjon senki, annak ellenére, hogy persze mindenkinek igaza van, aki cseszeget bíztat minket, de hát az alkotó emberek tudják, hogy két komoly múzsa létezik, a határidő és az előleg.

Marad az első.

"De most fölkelek, mondja az Úr, most fölmagasodom és fölemelkedem!"
                                                                                                                              /Ézsaiás próféta könyve 33:10/

Dani Alves a hintaszékében ringatózik előre-hátra, csibészes mosollyal az arcán. "Képzeld el, mi lett volna, ha tényleg jó vagyok?” - mondja. Elképzeltem! Ha tényleg jó játékos lett volna, akkor több La Liga meccset játszik, mint bármelyik külföldi játékos az elmúlt tíz évben, és több gólpasszt is ad... Kivéve persze Messit. Beválogatták volna a FIFA Pro csapatába egymás után ötször, vagy annyi kupát nyer, hogy már nem is képes fejben tartani mindegyiket... Ha Dani Alves tényleg jó lett volna, nyert volna öt bajnokságot, négy spanyol kupát, három Bajnokok Ligáját, három klubvilágbajnokságot és két UEFA kupát. Vagy.. várjunk csak!?

Akkora mázlisták vagyunk, gyerek, hogy nem hiszitek el. Más csapatok szurkolói alig várják a hétvégét, hogy a bajnokságban végre egy héten egyszer megnézhessék kedvenc csaptukat.

Nekünk két meccs is megadatott a hétvégén. 15 perc eltéréssel.