Túlzás lenne azt állítani, hogy hullámvölgybe kerültünk, de a Granada elleni borzalom és a City elleni totális megsemmisülés (még ha jól is indult) nem túl jó előjel a következő hetekre nézve. A Pizjuán akkor is kemény terep, ha épp formában vagyunk, két hét múlva jön a Málaga, akivel rendszerint megszenvedünk, majd megyünk Glasgow-ba, ami szintén szopatós szokott lenni, végül utazunk az Anoetába, ahol (az utóbbi évekből kiindulva) semmi jóra nem számíthatunk. Közben pedig lesz egy válogatott szünet is...

Biztos vagyok benne, hogy a következő néhány sor nem fog osztatlan sikert aratni az olvasók között, de mivel már hetek óta kikívánkozik belőlem, ezért úgy éreztem a keddi bukfenc után talán papírra vethetem a gondolataimat. Hajtás után realitás(?).

Ha abból indulunk ki, amit Szvob. kolléga fejtegetett a hétvégi produktummal kapcsolatban, és felszorozzuk azzal, hogy Mindeneszentek-halottak napja tájék van... hát nem az jön ki, amit egy csoportrangadótól (el)várna az ember.

Furcsa mérkőzést láthatott a stadionba kilátogató és a tévénéző szombat este. Egy takaréklángon sem égő Barcelona és egy sündisznóforma Granada mérte össze az erejét, a szándékait. Míg a Granada a kikapni, a Barca focizni nem akart.

Valencia - Barcelona 2-3