„Ezt a jó D. Alavést, becserélném egy rossz D. Alvesre”

/hülye szóvicc a meccs végéről/

Barcelona egy fantasztikus hely. Nem csak a futball miatt, természetesen, de most itt nem terhelném a sorokat kiállításügyi, művészeti/művészettörténeti, politikai és gasztrokérdésekkel, maradjunk a témánál.

Személyes beszámoló következik.

A mai napig előttem van az a szerencsétlenül megcsúsztatott labda. Az akkor már 36 éves - később a meccs emberének is megválasztott - Gary McAllister tekerte be a szabadrúgást a mérkőzés hosszabbításában, Delfi Geli pedig azóta is átkozza a percet és az aranygól szabályt. A labdarúgás történetének egyik, ha nem a legjobb UEFA Kupa döntője volt az a Liverpool - Alavés meccs, ahol a vörösökön kívül az egész világ a kék-fehéreket siratta...

Jó régen volt ilyen és soká is lesz a következő, de megszületett, így a válogatott szünet alkalmából itt egy jó kis visszaemlékezős poszt egy Sztojcskov interjúval. Mindenről. A pályafutása kezdetétől egészen a ’92-es BL győzelemig. Mivel már vagy fél éve készül, a forrást elfelejtettem, így belinkelni se tudom. Valószínűleg 'jotdown', vagy 'bleacherreport'. De lehet valami egész más is.

Bart és bandája meg kell hagyni, idén piszkosul belecsaptak a lecsóba. Hogy ki mit hoz a konyhára, az még persze elválik, de első blikkre nagyon úgy fest, hogy sikerült felrázni a keretet, leadni a ballasztot, és a régóta kritikák kereszttüzében izzó cserepadot pedig olyan szinten felturbózni, hogy néhány (pl. a jelen pillanatban három) kezdőjátékos hiányát is képesek vagyunk megfelelő szinten pótolni.