Mióta 2012 nyarán Guardiola elhagyta a csapatot, önkényesen is ragaszkodunk ahhoz, hogy párhuzamot állítsunk az aktuális Barca és a Pep-team között. Az idei szezon a tökéletes példa, hogy a taktikai felkészültségen túl mi a legnagyobb különbség Luis Enrique és a bajor berkekben kopasznak csúfolt katalán edző között.

Nem túl szép napok állnak mögöttünk, mondanom sem kell. Egy fronton kifáztunk, de maradt még kettő, amin lehet bizonyítani. Ma kezdődik a bizonyítások sora, a Valencia jön a  házhoz. Győzni kell, nyilván.

És nemcsak ma.

Nézzük.

Mindig is tudtuk valahol belül, hogy egyszer ez vissza fog ütni. Mármint nem Simeone (ő is persze), hanem az emberfeletti terheltség, a három (néha négy, öt) frontos háború, az állandó problémák, szerződés- és adóügyek és a többek között ezek okán szinte időzíthetetlen forma. Nem ősbűnök vannak tehát, sem pedig bűnbakok, tények vannak, amiket mindig is tudtunk, csak hát minekutána úgysem tudunk mit kezdeni vele innen, a laptopjaink mögül, hát igyekeztünk a lehető legkevesebbet foglalkozni velük, idegrendszerünk védelme érdekében.

De elérkezett.

És legalább stílusosan.

Valahogy mindig rám jön ki az Atléti... (Igazából persze nem, de olyan érzés.) Szóval elgondolkodtam, hogy vajon mitől lesz egy csapat szimpatikus avagy antipatikus. A kedvenc csapatot vegyük ki a játékból, mert azt általában fiatalon, esetlegesen már gyerekkorában kiválasztja az ember, és általában (komolyanvehető szurkolók esetében) nem nagyon változik az idővel. Ellenben egy-egy - elvileg semleges - csapat az érzelmek széles skáláját válthatja ki az évek folyamán.

Az a furcsa ebben az egész Real Sociedad mágiában, hogy ülhet bárki a baszkok kispadján, lehet bármilyen felforgatott védelmük, lehet akármennyi játékosuk sérült, ezek akkor is elverik a valagunkat. Már az Atlético ellen is rezgett a léc, de a tegnapi után elég tanácstalanul bámultunk a semmibe. A Sociedad rögtön a meccs elején megszerezte egy tökéletes fejesgóllal a vezetést, majd SÜN-t kiáltott, és a széleket feladva ökölbe szorított farpofákkal, teljesen megérdemelten bekkelte ki a hátralévő másfél órát.