Igazi gálaműsort láthatott a hideg, esős katalán este közönsége és a tévénézők, akik a Barátok Közt helyett a Sport 1-et választották.

A madridi hármas sípszóval elkezdődött a tízfélidős döntő.

Hölgyeim és Uraim, tessék beszállni, az első két félidő következik.

"...Szent György, Katalónia és minden katalán védőszentje, neved legyen áldott! Szent György képében Messi megjelent, és ledöfte a sárkányt, a Real Madridot..." – Gerard Romero, a Moguts pel Barca rádió riportere Messi második gólja után.

1973-ban Cruyff megérkezik a Barcelonához és egyetlen évre sem volt szüksége ahhoz, hogy a klub szimbólumává nője ki magát. Az ok pedig nem az, hogy vele együtt a csapat tizennégy év után ismét megnyeri a bajnokságot, hanem az 1974. február 17-én történtek. A nap, amikor a Barça 5-0-ra győz idegenben a Real Madrid ellen.

A győzelmet nem előzi meg olyan hosszú várakozási idő, mint a bajnoki trófeát, de még az sem különösebben lényeges, hogy mindez idegenben történt. Hisz alig két naptári évvel azelőtt oda-vissza győzött a Barça, de az idegenbeli győzelemre is mindössze három évet kellett akkor várni.

Hogy mi tette mégis különlegessé azt a győzelmet? Egyrészt persze a győzelem mértéke, másrészt viszont a politikai helyzet változása. A Franco korszak hanyatlóban, Katalónia egyre inkább érzi a szabadság levegőjét, az a győzelem pedig az elnyomás elleni harc legikonikusabb jelképe lett a sportpályán. És – a történelmi előzményekkel együtt persze - meg is határozta jó időre a Barcelona érzelmeit a Real Madriddal szemben.

Barcelona - Juventus 0-0