Áprilus 21. Szombat reggel van és semmi különlegeset nem érzek. Régebben, a nagy rangadó napján bizony már szinte Barca-mezben, sálban ébredtem, s számoltam vissza a perceket, másodperceket, hogy mikor is kezdődik az El Clàssic. Ma nem így alakult. A miértekre nehéz pontos választ adni, de köze van…

Az a feneség ebben a clásicoban, hogy az utóbbi években lépten-nyomon becsap minket. Az éppen aktuális összecsapást megelőző találkozó(k) sugall(nak) felénk egyféle valamit, azt hellyel-közzel el is hisszük, alkotunk magunkban egy feltételezhetően (el)várható összképet és végeredményt, aztán meg jól…

Sok szempontból páholyból várhatja a Barcelona az újabb klasszikust, hiszen nem elég, hogy az ellenfélnél úgy tűnik, Mourinho felrúgta a bilit, amibe eddig belecsinált, de taktikailag is minden mellettünk szól. A meccsnek nem is annyira a mindenki által harmadik helyre rangsorolt kupában való…

Tegnap a hatvanadik perc tájékán a portás Sanyi bácsi odahívta Sári nénit, hogy a kiürült szódás üveg helyett hozzon már egy telit, meg a műsorújságot keresse meg, mert az agyalágyult riporter azt hajtogatja, hogy ez itten a Real Madrid - Barcelona meccs, de az csak valami rossz vicc lehet. Csak…

Mindenféle őszinteséggel kell kezdenem a posztot, mert elárulom, hogy nagyon nehéz feladat a tavalyi év - és azon belül is a decemberi találkozó – után beharangot írni a párharc elé. Ugyan volt időm gondolkodni azon, milyen vezérfonalra is lenne felfűzhető a poszt, de kizárólag csak közhelyek…