Furcsa, hogy a Manci idegenbeli legyökése után megint nem vagyunk maradéktalanul elégedettek - szerencsére tavalyhoz képest jelentősen változott a helyzet, hiszen míg egy éve a mutatott játék volt erősen kifogásolható, most "csupán" a számszerű eredmény az, ami nem annyira frankó. Illetve persze-persze az, hiszen idegenben győztünk - kell ennél több? Én azt hiszem, joggal érezhetjük, hogy igen - s nem csak az elhibázott büntető miatt. Az első félidő valóságos parádét hozott, legalábbis Európa papíron legjobb tizenhat csapata között elvileg nem lehetnek ilyen különbségek, mint amit most láthattunk. A második félidőben sokáig kérdéses volt, hogy mi aludtunk bele az egészbe, vagy a City növesztett golyókat a szünetben, de a piros lap után viszonylag világossá vált: Lucho nem nagyon akarja forszírozni ezt, vagy legalábbis nem úgy.
Azért nézzük inkább a jó oldalát: akármekkora is a hiányérzetünk, ezzel a meccsel elég határozottan visszaírtuk magunkat az európai tápláléklánc csúcsragadozó kasztjába. Még akkor is, ha City a BL-ben az Arsenal lúzerkirályi babérjaira tör. Az év eleji bizonytalankodások követően először jött a PSG magabiztos legyűrése, majd az Atleti megdöbrögizése után a harmadik utunkba kerülő óriást is meggyőző fölénnyel tudtuk le - ez már nem lehet véletlen. És főleg az tetszik, hogy bár tavaly is hoztunk nagy meccseket, de soha nem tudtuk őszintén állítani, hogy igen, most magabiztosan lefociztuk őket. Idén viszont sokadjára érzem, hogy egy rangadót nem szerencse, vagy szimpla egyéni villanás miatt nyerünk meg, hanem módszeresen felülmúljuk az aktuális ellenfelet. Ez a rangadókon mutatott jó forma egyébként épp a BL-re nézve kecsegtető - a bajnokságban a kötelezőkkel azért akadtak gondok ugyebár, de a nemzetközi porondon elég lehet 3-4 igazán jó mérkőzés.
A takitikai meglátásaim a szokásosan gyatránál is limitáltabbak ezúttal, mert eléggé lefoglalt a meccs élvezése, nem különösebben volt kapacitásom figyelgetni a részleteket. Az biztos, hogy az első félidőben a Manci képtelen volt érdemben foglalkoztatni a kreatív embereit, különösen Silva és Nasri volt csendben. Ezt én - az általánosan kiváló szervezettségünkön túl - főképp Messi extrémen visszavont szerepének tudom be, elképesztő nyomatéka van a pálya bármely részén neki, amikor nekidurálja magát. De egyébként igazából a szokásos játékunkat hoztuk magas szinten - ez is mutatja, hogy mennyire egyben volt a csapat, különösebb taktikai húzás nélkül is benyomtuk őket, mint a rajzszöget. A második félidőt már mindenképp a 0-2 vonatkozásában érdemes szemlélni, és én azt gondolom, ahogy arra már korábban is utaltam: tudatosan rendezkedtünk be kontrákra. A félidő legelején látottaktól eltekintve nem feltétlenül volt ez rossz elképzelés, még ha végül nem is sült el igazából jól, és hagyott bennünk némi hiányérzetet a meccs. Összességében azért azt hiszem, előzetesen mindannyian alákanyarítottuk volna ezt az eredményt, s jót tettek a srácok az influenza utáni depressziónak.
Ter Stegen (7,5) - Magabiztosnak tűnt, nem bonyolódott felesleges konfliktusokba, inkább megvárta, hogy a kezébe fejeljék. Nem tudom persze, hogy ezek valóban jó döntések voltak-e, de most jól sültek el.
Alvés (4,5-1=3,5) - Végig bizonytalanul és pontatlanul játszott, védekező feladatait megítélésem szerint végtelenül gyengén látta el, ezt bizonyítja a fenti grafika is: a hazai csapat a támadásai zömét a bal oldalon vezette. Továbbra is azt látom a fő problémának nála, hogy álló helyzetből is elképesztően könnyen megforgatják, ha hátrafelé kényszerül védekezni, szinte mindig bajba kerül, nem véletlenül támadta tudatosan az ő pozícióját a City. A passzjátéka is kezd önveszélyes lenni, ha sikerül kibűvészkednünk a szélen kicsiben, az persze nagyon látványos, de nem ér többet, mintha egyetlen középhosszú átadással hozzuk ki, ellenben a szűk terület miatt könnyen bedobásba fulladhat az akció idejekorán, arról nem is beszélve, hogy fokozott a labdavesztés kockázata. Mínusz egy pont a vizesflakon szétbarmolásáért - akkor már vagy 20 perce a lecseréléséért rimánkodtam, nem értem, mit hisztizett.
Piqué (9) - Agüero megmentette a seggem, ha a gól előtt Piqué beéri a becsúszással, kénytelen lettem volna neki maximális pontot adni. Nem tudom, láttam-e már ennyire jól játszani, a kedvenc meccsem tőle a 2009-es BL-döntő, de az olyan régen volt, hogy tán igaz se volt. Földön, vízen, levegőben úr, sőt mostanában még fejben is - jár a popsi (jaj de vészesen függőlegesen).
Mascherano (7) - Az nyilvánvalóan tudatos taktikai elem volt, hogy a védelemből előretörtek Piquével, ha volt rá lehetőség. A City nem is igazán tudott ezekkel mit kezdeni, de azért lehetett volna egy kicsit megfontoltabb egyszer-kétszer. A győzelmi lobogó pályáját leíró szerelési kisérlete is csak Gery parádés keresztezése miatt nem torkollott katasztrófába. Szóval a szokásos produkció: rengeteg nagyon hasznos közbeavatkozása mellett megint többször hagyta, hogy a feje helyett a szíve irányítson - így harminc felett már elhagyhatná ezeket.
Alba (8,5) - Az ellenfél féloldalas taktikája, egy egészen hihetetlenül gyatra Nasri, valamint egy a nevéhez méltó produkcióval kirukkoló Iniesta is hozzájárult, de ettől még tény, az ellenfél jobb oldali támadójátéka egy-két Zabaleta előretöréstől eltekintve egyszerűen nem létezett. A gólpassza meg minden elemében parádés volt - az mondjuk megérne egy misét, a Manci hogy hagyhatta a tizenhatosukon belül másodpercekig várni a megfelelő ütemre...
Busquets (7) - Nem kétséges, ha koncentrál, akkor a középpálya korlátlan ura, technikailag, taktikailag és fizikailag is szinte tökéletes. De egyre inkább kezdem azt hinni, hogy nem képes 90 percet végig odafigyelni, s olykor életveszélyes rövidzárlatokat produkál. A másik opció, hogy túlzott magabiztosság szállja meg - ez esetben faszkorbács.
Rakitic (8) - Futómennyiséget, fizikumot hoz a középpályára, ráadásul egyelőre úgy tűnik hogy a pacák nem is buta a játékhoz, remekül csinálja ezt a taktikai habarcs szerpkört: Messi és Alvés mozgásait lekövetve visszazár, vagy éppen a vonal mellé húzódva előretör. Mindenközben ütközik, szerel, cselez, sőt, alkalomadtán trükközik is. Szimpatikus figura, reméljük, teljesen beérik, és akkor abszolút húzóemberré léphet elő.
Iniesta (7,5) - Hosszú idő után újra azt éreztem, hogy meghatározó a jelenléte a pályán. Még mindig nem sziporkázott, de amikor nála volt a labda, akkor nem egy ilyen gyerekes szurkolás tört rám, hogy jaj csak ügyesen Andriska, hanem inkább egyfajta felsőbbrendűségi érzés: az ott Don Andrés, és jobban teszitek, ha nem baszakodtok vele. Az első félidőben neki is nagy szerepe volt abban, hogy a City egy megye kettes csapat benyomását keltette, később egy kicsit kikerült az események sodorvonalából, nem tudtuk igazából az ő felségterületén járatni a labdát. Annyira imádnám, ha még egy időre újra csúcsformába lendülne! Nem akarom elkiabálni, de szerintem jól halad.
Messi (7,5) - Nagyon hajtott, ahogy john mondaná: beleállt a meccsbe. Fizikálisan ezt 90 percig nem bírja, a City át is vette az irányítást, amikor Messi a második félidő elején megpihent. Furcsa volt ezt látni tőle, mert míg tavaly sokszor szinte semmit nem csinált, csak villant néhányat a kapu előtt, most mezőnyben gürizett rengeteget, de végül két olyan egyéni hibát vétett, amik az eredményen sajnos nagyon-nagyon meglátszanak. Mégis azt kell mondjam, százszor inkább a mostani Messi, mint a flegmán sétálgatós - pláne, hogy ezek az egyéni hibák azért még véletlen sem nevezhetőek tipikusnak... A büntetőket eszméletlen gyengén rúgja évek óta, minden negyediket-ötödiket elrontja, de én ebbe már beletörődtem.
Suárez (8,5) - Ha Neymar forintos kiugratását időben elpöcizte volna ballal Hart mellett, csináltattam volna magamnak egy olyan fogsort, mint az övé, hogy utána szájjal szerethessem. A "brace for Suárez" szakzsargonon könnyesre röhögtem magam. [Angolul a brace egyszerre jelenti, hogy valaki dupláz egy meccsen, meg a fogszabályzót.]
Neymar (6,5) - Aktív volt a bal szárny, Neymar maga is sokszor próbált ráfordulni a védelemre, de valahogy az általa kezdeményezett összjátékok ritkán vezettek valahova, mintha egy kicsit fáziskésében adta volna tovább a labdát, a második félidőre pedig végképp eltűnt Zabaleta farzsebében. Görcsösnek látom mostanában, és ettől a játéka is kicsit sematikus lett. Volt azért két zseniális megmozdulása, de gól egyikből sem lett - ennél én többet várok tőle. Pihennie kellett volna a hétvégén, ez elmaradt, de még bepótolható.
A Mathieu-csoport (-): Adriano nagyon későn érkezett, sőt talán Matyi is hamarabb elkelt volna a sok szöglet elleni védekezéshez. Pedro ebben a szerepben valósággal lubickol, ismét tudott egyet villanni a neki kiutalt tíz percben, hétvégén ismét kijárhat neki egy teljes bajnoki.
Szolg. közl.: blogmotort is elkapta az influenza, bocsi a rettenetes szerkesztettségért, holnap kijavítom, már nincs erőm kézzel túrkálni a html forrásban.
