Van-e esélyünk a Madrid ellen? Mi látszik a legutóbbi mérkőzéskeből? Mire elég a Xavi-magic és mire a keret? Igyekeztünk összeszedni.
Az elmúlt hetek történéseit alapvetően az az állandó kérdés határozta meg, hogy az adott mérkőzésre van-e legalább matematikailag megfelelő számú játékosunk, hogy a csapat pályára tudjon lépni. Olybá tűnt sokáig, hogy az FC Barcelonának talán praktikusabb lenne a magánegészségügy felé terjeszkedni a sportprojekt helyett, olyan mennyiségű háztáji ellátandó keletkezett hirtelen a katalóniában is újra erőrekapott tífusz és az állandósult sérüléshullám miatt.
Ilyen állapotban ért minket a Mallorca elleni idegenbeli összecsapás, ami elött a minden kövek megmozgatása sem volt elegendő egy halasztásra, ami már csak azért is érthetetlen, mert jelenleg az egészségügyi ágykapacitáson túl a csapat nem igen veszélyes senkire és semmire, nemhogy a bajnokaspiránsokra.
A mérkőzésen a példátlan, huszonnégy Barca által elkövetett szabálytalanság önmagában jól mutatta, hogy mit jelent a rutintalan akarás és mit jelent, ha olyan nevek lépnek pályára, akiket a die-hard fanatikusokon kívül senki sem ismert. Eddig. A kiscsikók mélyvízbe dobásával viszont teljesen megváltozott a csapaton belüli felelősségi rendszer, amiből kitűnt, Piquére bizony egyáltalán nem nagy a vezénylőtábornoki egyenruha. Sőt feszesen áll, mint a neje hátsóján a leggings.
Ennyi. (Khaby Lame)
A csapat, noha korántsem működött jól, de új hőst avatott és egy régi hős született újjá. De Jong mindent eldöntő fejese és hihetetlen törekvése megmutatta (és ez a következő mérkőzéseken is látszott), még egy korlátos képességű, de nem rossz szándékú futballista is használható megfelelő taktikai elképzelésekkel. Kapufák, bátor, bevállalós megmozdulások, gól. Ez a kilences feladata. Geri hátára vette a csapatot, Puig nem vallott szégyent, ter Stegen pedig újra megmutatta, hogy nincs olyan mélyen eltemetve még az a legenda.
Ugyanilyen körülmények között készülhetett a gárda a 2022-es év első kupaszereplésére, idegenben, a harmadosztályú Linares ellen, ahol a fenti erények gyakorlatilag mindegyike újra megmutatkozott, bár vidéken Jutgla és Dembele szállították a két gólt, ami a hátrányból való felálláshoz kellett. És itt ismét beszéljünk a tartásról és Piquéről. Shakira úr, aki féllábbal már üzletember és még fizut is csak alig-alig kap, ismét vállára vette a gólt kapott csapatot, rendet tett a fejekben a pályán és egy igazi, rutinos, szőröstökű profihoz méltóan segített a társaságnak a hit visszaszerzésében. Ez már a Xavi-magic része? Azt gondolom, hogy igen. A jó rendezés, helyes szereposztással kezdődik ugyanis. Pláne, ha a társulat fele a gyengélkedőn van, vagy otthon karanténozik. És még itt volt Dani is, hogy a jóisten áldja a lába nyomát. Nem mintha tőle várnánk a megváltást, de igazán sokat segíthet hozzáállásban, rutinban, játékszervezésben és leginkább a mentális dolgok rendbehozatalában.
Mindezeken túllendülve jött a legkomolyabb erőpróba, az idényben egészen pöpecen működő Granada.
Nem is lett a feladat könnyű, viszont ráadásul még kis híján sikerült is. Régi szabály, hogy ha nem tudod a tizenhatoson belülre vinni a labdát, hát ívelgesd be. Ezt nyilván Xavi is tudja és míg a Mallorca ellen Gézu, most a jó öreg Dániel lett az, aki a de Jong fejére rajzolta a pettyest, a lasztit, aki be is fejelte. A csapat tartotta is magát, de sajnos egyre romló hatékonysággal, ami végül Gavi kiállításához vezetett és egyenlítő gólhoz.
Viszont ezen a ponton meg is kell védenem a srácot. Ennek a tini fiúnak a legfőbb képessége, hogy padlógázon küldi az első másodperctől az utolsóig. Miután a rutinja még nincs meg a topfutballhoz, csak a képessége és a technikai tudása, sajnos benne van a játékában a kiállítás. Persze azért fejlődhet (és fejlődni is fog majd) megfontoltságban, de talán sosem lesz belőle egy busquetsi értelemben vett halvérű játékos, viszont be kell látni, hogy abban, amit le tud ma tenni az asztalra, annak a természetes velejárói lehetnek a hasonló esetek.
Ez van – mondaná Ernő.
A kiállítás után fejben kicsit szétpergett a csapat, meg is lett az eredménye, a Granada összemákolt egy gólt és onnan már nem volt tíz emberre, 5 perc alatt visszaút. Mindazonátal a döntetlen nem tragédia, csak ha azt vesszük, hogy ez a győzelem amúgy már megvolt. Viszont így sem tragédia, csak így már frusztráló.
Ugye?
A történések maradéka az átigazolási események és hírek körül fungált, leginkább a már említett Alves, a még nem említett Torres és Samu, valamint a túl sokat emlegetett Dembele kapcsán.
Dani jött, látott, kiosztott egy asszisztot, Torrest sikerült regisztrálni, mivel Samuval hosszabított a klub, Coutinho pedig lefalcolt.
Ki akarjuk rúgni Big Samet és hosszabbítunk? Noooormális?
Nem, hogy normális, hanem zseni. Mármint nem Samu, hanem Alemany. Ugyanis levitte a francia fizuját, eltolta időben a kifizetést, Torres így regisztrálható, a csökkentett fizetés pedig kelendőbbé teszi ezt a szebb napokat látott embert a húspiacon. Szóval így kell üzeletelni, nem úgymint... de hagyjuk is.
Igen, ő a zseni.
Él a mondás, és talán igaz is, hogy a klubvezetés munkásságát nem a megvásárolt, vagy megszerzett játékosok alapján lehet megítélni, hanem az alapján, ahogyan elad. Nos nálunk ez most bonyolultabb, hiszen nem eladni kell, hanem kigórni a fölösleget, amiről a piac is tudja, hogy fölösleg. Laporta tehát majd azon méretik meg, hogy képes lesz-e megszabadulni ettől a rakás túlpénzelt, haszontalan ficsúrtól. Venni ugyanis bárki tud, még anyám is, vagy... mindegy, nem írom le a nevét. És jelentem, nem állunk rosszul! Samu piacképessé tétetett, Coutinho pedig már nem terheli tovább a bérkeretet és még izgalmasabb hetek elé is nézünk, mert állítólag ha Dembelé lelép, rárepülünk Adama Traoréra, ami tán nem volna butaság - ár/érték arányban biztosan nem. Torres érkezésével megvan a kezdőképes játékosunk a jobb szélre, Traoréval meg lenne egy olyan, dembelefajta - korlátosan okos, de legalább gyors - fickó, akinek ráadásul Dembikével szemben nem töri ketté a lábát a partvonal. Olcsón erőembernek jó lehet. De akár az is lehet, hogy csak simán elmegy Dembele, Collado visszatér és marad egy kalapnyi euró majd Haalndra. (Álmodik és korog.)
A másik sárga-fekete mezes kéne. Köszi.
Csak preszízs okonál fogva ugyanis nincs értelme Dembeléhez ragaszkodni. Bukta? Az hát. De mit lehet csinálni? Most láthatóan akar, de leginkább a saját árát igyekszik felverni. Biztosak lehetünk benne, hogy ha télen nem kel el, pár héten belül jön a betegszoba meg a Fortnite. Ugyanis ő valószínűleg ilyen.
Aztán volt még egy érdekes hír, hogy Oscar Kínából jönne pótolni a Coutinho átal maga mögött hagyott űrt. Milyen űrt? A buszon? A fizetési listán? Hagyjuk már.
Mindezenközben a keret feljavult, negatív eredményeket hoztak a PCR-ek, Araujo meg de Jong (és Bré mester) már a csapattal edzettek, Fati pedig megkapta a zöldkártyát az orvosoktól, Pedri és Torres pedig (kitörve a karanténból) valami private-jet fedélzetén repült a többiek után olajországba a Clasicora.
És ha már a Clasico. Ugyan fejlődünk, jövünk fel, mint az omikron fertőzésszám, vannak visszatérők, de korántsem vagyunk még egy ligában Reállal. A zakó valószínűsíthető, csak a hogyan az igazi nagy kérdés, sőt. Az a kérdés. És ha a hogyan az olyan, lesz az újjáépülő Barcelonának keresnivalója újra bárhol is. Csak türelem és kitartás.
Jó szórakozást estére!
