Meg tudom érteni azokat, akik elégedetlenek voltak a csapat játékával, mondván nem volt elég “látványos”. Barca szurkoló vagy, a világ legjobb játékosával a csapatodban. Ehhez vagy hozzászokva, ezért (is) szerettél bele a csapatba… vagy nem. Ugyanakkor egyetértek azokkal is, akik fújtak kettőt a meccs a után, és azt mondták: Na, nem volt ez rossz!
Egyet aludva a történetre azt hiszem bátran kijelenthetjük, a BL csoportkörének legfontosabb mérkőzését sikerült behúznia Iniestáéknak. Két forduló után, kapott gól nélkül a két legerősebb ellenfelet legyőzve vezetjük a csoportot úgy, hogy a következő két fordulóban a görögökhöz megyünk maszatolni október végén. Azzal a két győzelemmel aztán gyakorlatilag biztos továbbjutóként várhatjuk az utolsó két kört, azaz Ernőbá pihentethet majd kulcsjátékosokat például teszemazt a Marcelinóval magára találó Valencia ellen.
Az mi az ott a fejeden, Iván?
A meccset egyértelműen a védelmünknek köszönhetjük, valamint az alaposan átgondolt inkább 4-4-2-re hajazó felállásunknak.. újra. A jobb memóriával rendelkező és kevesebb alkoholt fogyasztó olvasók még emlékezhetnek a tavalyi Luchó-féle Barca gyengepontjára, amelyet megannyi csapat próbált "pofátlanul" kihaszálni. Az ellen a Barcelona ellen „elég volt” magasra tolni a védelmet, s folyamatosan presszionálni Ter Stegen kapuját. A labdakihozatalaink szinte rendszeresen elbuktak, s maradt a jól bevált megyei taktika (bazd előre), amely után a két méteres tulkok által lefejelt Leó Messi csak akkor ért labdába, ha visszalépett a saját tizenhatosunk előterébe. A hátsó sor nem bírta a nyomást, kapituláltunk, Lucho pedig széttárt karokkal nézett a pályára. Ernőbá azonban tanult ember. Tökéletesen tisztában volt vele, hogy az első dolog, amelyet rendbe kell tennie az FC Barcelona háza táján, az a védekezés. Ezzel a hátsó sorral, és a főnök taktikai orrával ez pedig, jelen állás szerint úgy fest megoldható...
A csapat nem vagdossa előre utolsó mentsvárként a labdákat, nem hozzák passzképtelen helyzetbe a németet hátul, és nem ívelgetünk Messi, vagy Lalyos fejére eszetlenül. Ernőbá széthúzza a pályát, területet nyitva így a középpályásoknak a labdaátvételre, vagy Businak és Iniestának a labdaátvétel + gatyacsel kombóra. A Sporting is erre volt betájolva: magasra feltolt védelem, gyors, aggresszív támadók és egy becsvágytól majd kicsattanó Mátyás. Ezeket a szituációkat be lehet gyakorolni, fizikailag és pszichikailag is fel lehet rájuk készülni, de arra, amit egy Busquets, egy Messi, vagy neadjisten egy Iniesta tud a játékba csempészni, arra nem. Szorult helyzetekben is sikerült megtalálni egy-egy embert a középpályán, aki üresbe tudott mozogni és tudta gyors, egyenes irányú mozgással eljuttatni a labdát az ellenfél térfelére... mondom többnyire. A horizontális támadásépítések száma az ellenfél hozzáállása miatt ezáltal redukálódott, az egyenesvonalú támadásépítések száma pedig megsokszorozódott. Amennyiben a portugáloknak sikerült visszazárniuk időben, és máris felvenni a 4-5-1-es hadrendet, a csapat elkezdhette járatni a labdát és futtatni az ellenfelet. Abból a szempontból azt hiszem sikeres volt a taktika, hogy ezt az eszeveszett tempót a zöld-fehérek nem voltak képesek tartani, így a mérkőzés végére nem is igazán tudták nyomás alá helyezni Stéga kapuját.
Taktikai sarok: Mivel nincs meg az egész meccset, ezen a képen mutatom be Sporting védekezésének egyik kulcs elemét.
Jézus bácsi a pályát két oldalra osztotta Mathieu és Coates között. Amelyik belső védő oldalán jön a támadás, az a védő lép ki Messire (vagy az arra érkezőre), így kialakítva létszámfölényt. A bibi ott volt, amikor a Barca játékosok keresztbemozogtak a pozíciójából kilépő középhátvéd helyére. Ezekből a szituációkból - támadók hiján - persze nem volt sok, de náhány alkalommal sikerült bejutni az ellenfél masszívan lezárt tizenhatosába.
Iniesta nyilatkozata rendkíüvl árulkodó volt a meccs után, mely szerint a csapat és Ernőbá mindig a petting időszaknál tartanak. Az egyik új figurákat mutat, a csapat pedig, mint a jó asszony, próbál hozzá idomulni. Mondjuk szeptember végére nem is vártunk mást,... ill. dehogynem. Totális nihilt, teljes katasztrófát, töketlen, szárnyaszegett csapatot.. ugye? Ki gondolta volna, hogy a bajnokság kezdete óta lejátszott nyolc meccsből mind a nyolcat bekaromlja a brigád, ráadásul mindezt egyetlen kapott góllal. Senki. A sorsolás szerencsés, nem is kérdés, de ne hidd, hogy ezzel nem kalkulál egy magára valamit is adó edző. Perez példának okáért Zizut épp akkor nevezte ki a Real Madrid élére, amikor egy ilyen „könnyebb sorozat” jött a naptárban. A Real magára talált, a többi pedig történelem... Amennyiben nem lennének eredmények, a csapat és a jétékosok nem fejlődnének, megérteném a károgókat a csalóka összkép miatt. De bátran állíthatjuk, szerencsére nem ez a helyzet. A játékunk olajozottabban („Barcásabban?”) pörög egy hónap Ernőbá medzsik után, mint az elmúlt évben bármikor. A fiatalok (Sergi Roberto, D. Suarez, Umtiti,...) fejlődnek, Semedo máris bizonyította, hogy megérte az utolsó centet is, amit majd egyszer ki fogunk érte fizetni. A csapat igenis javul, de olyan irreális elvárásokat támasztani, hogy alakulóban lévő csapatként mindenkit zsuga bonítóval kenünk majd arcon egy ilyen előszezon után, enyhén szólva is nevetséges... A csapat tehát fejlődik, de ehhez idő kell. S ezzel a fejlődéssel jön majd a magabiztosság, a szép játék, ahogyan a meggyőzőbb eredmények is.
Ahogyan Szvob is írta a beharangozóban, a Sporting egy nagyon jól összerakott csapat, egy rendkívül jó, karizmatikus edzővel. Gyorsak, agilisak, ráadásul az otthoni pokoli hangulat is őket segítette. Mégis mi nyertünk. Mégis megint mi nyertünk. Nincs okunk kiabálni...
Ter Stegen – Sok dolga nem volt, de mekkorát védett megint Bruno Fernandez löketénél! Újabb kapott gól nélküli meccs, újabb magabiztos produkció. Fantasztikus a srác. 8
Jordi Alba – a meccset ahogyan mondtuk a védelem szállította, s ennek oszlopos tagja volt Alba, aki úgy fest Ernőbával igencsak jól járt. Megfigyeltétek mennyit pofázik a mókus? Taktikai utasításokat centire betartja, Gelson Martinst pedig, aki haverok között is kua gyors gyereknek számít, sikeresen vette le a pályáról. 8
Umtiti – A védelem vezére, most már hetek óta. 8
Piqué – a mérkőzés előrehaladtával az ő játéka is fokozatosan javult. A jelenléte a labdakihozatalok során alapvető fontosságú. 7,5
Semedo – áldom az eget, hogy nem kezdtünk újabb média cirkuszba Bellerínért, és inkább "fair&square" alapon megegyeztünk a Benficával a srácról. Nézzétek meg, még a feje is áramvonalasra van borotválva. 8
Busquets – sokszor írtuk, mondtuk, hogy Sergio a csapat origója, akihez viszonyul az egész csapat. Tegnap jól érezhetően a védelem előtt kellett besegítenie a mérkőzés java részében, amellyel tartást és extra opciókat adott a hátsó négyesnek, ugyanakkor ezzel a csapat súlypontja mélyebbere is helyeződött. Ahányszor a lábához kap, mindig felszisszenek én is, mivel a fickó egy kicsit olyan, mint Messi a maga posztján: nincs alternatívája. 7,5
Rakitic – a második félidőben volt olyan periódusa, amikor tíz passzból hetet sikerült ellenfélhez juttatnia. Némi padoztatás talán jót tenne neki is. Nem volt igazán jó meccse. 5
Iniesta – Nem akarom eflogadni a tényt, hogy az albínó Isten is öregszik. Nem bírja már annyira a hajtást, a heti két meccses terhelést meg még kevésbé. Amíg bírta szuflával, stabilitást adott a középpályának, a hetvenedik perc környékén viszont teljesen elfakult ő is. Óvni kell, mint a hímestojást. 7
Sergi Roberto – Ernőbá a stabilitást és a 4-4-2-t választotta, amelybe a La Masiás futógép kölök kulcsfeladatot kapott. Gyakorlatilag az egész jobb oldalt le kellett fedeznie Messi mellett, s alkalomadtán, belépni a középpálya közepe felé is, hogy az ellenfél ne tudjon gyors ellentámadást vezetni. Hátul jól zárt, előre kevesebb kraft maradt. 6.5
Messi – hálátlan dolog, ha a csapat 4-4-2-ben tolja, ő pedig magasan, magányosan kell, hogy pozíciót fogjon, nehogy ráhúzza az ellenfelet a védelmünkre. Aztán azért is hálátlan feladat volt az övé, mert Lalyossal kellet kombinálnia, aki mondjuk úgy, hogy hamarabb játszik végig egy Parkinson kórossal Jengát, mint csinál meg négy pontos passzt egymás után. Harmadsorban azért is volt hálátlan feladat az övé, mert Lalyos szélre szorulásával gyakorlatilag egy az egyben kellett leráznia magáról Battagliát, a fél hazai védelmet és persze felspanolt Matyiőt is.. utóbbit egyébként nem is nagyon győzte. Nem ő volt a főszereplő, de még mindig nem „siratom”, mert ez a Barca, nem a „támadni akaró Barca” volt. 6,5
Suarez – hát az a fejelő mozdulat olyan volt, amikor az orka megpróbálja egyetlen harapással szétcincálni az arra úszkáló pingvineket... csak a pingvin néha megússza. Nem volt annyira rossz, mint elsőre hittem... de ez persze egy FC Barcelonában még mindig édes kevés. Még mindig nagyon korán van pálcát törni felette. 6
