Athletic Bilbao - FC Barcelona 1:1
Anélkül, hogy itt most belemennék mélyebb dolgokba a csapatot, ligát, igazolásokat illetően (arra majd jön a podcast), foglalkozzunk csak ezzel a mérkőzéssel. Koeman a bevett csapaton ne változtass taktikát követte, azaz jött a Real Sociedad elleni „gálakezdő”, annak ellenére, hogy akadtak azért kérdőjelek rendesen (pl. Pique sérülése, Pedri, Garcia). Koeman ezen döntése ugyannakkor egyfajta üzenetküldés is volt a nyilvánosság felé: nem számít az ellenfél stílusa, a játékunk és arról kialakított nézetünk állandó. S ugyanez persze elmondható a baszkokról is, akik a 442-vel próbálnak falhoz nyomni fűt-fát. Hogy ez végre úgy működjön fél év után, ahogyan a spanyol mester elképzelte, kellett egy kivételesen jó előszezon (összes játékosa rendelkezésre állt, nyugodt légkör, korán kialakult végső keret, stb.), amelyet a felkészülési meccsek során elért eredmények is alátámasztanak:
Az Athletic Bilbao fantasztikusan helyezett nyomást Netóékra, amelyet képesek voltak tartani gyakorlatilag a 65-70. percig. Kompakt, flexibilis ugyanakkor kőkemény sorok, amelyek egy pillantás alatt képesek visszarendeződni. Tökéletes koordináció, amelyért Marcelinónak hatalmas elismerés jár (bár ismerve a munkásságát nincs ebben semmi meglepő).
Maga a letámadás megkomponálása egyértelműen Neto hiányosságaira épített. Kirúgásnál a Bilbao játékosai megszállták a pálya közepét, a két támadó pedig készen állt letámadni a két középső védőt is. Összesen három Barca játékos maradt szabadon. Alba, Dest és Neto. Amint a labda kikerült a szélekre, a baszkok azonnal nyomást helyeztek rájuk nem kiengedve a középpálya közepét.
Itt jöttek aztán a még nagyobb gondok, mivel egyrészt sem Neto, sem Dest, sem Alba nem hozott jó döntéseket ha megkapták a labdát, másrészt mivel az Athletic a középpályán a három középpályással zárta a passzsávokat és azonnal támadta a labdás embert… és persze harmadrészt azért is, mert a Barca egyszerűen katasztrofálisan mozgott e szituációknál. Egyedül Depay és néha Pedri tudott segíteni a védelemnek.
A három említett az első harminc percben 10 labdát veszített, ami Barca szinten akár katasztrofálisnak is nevezhető. Tanulság: Neto bár kézzel valóban jó kapus, de a kanyarban sincs, ha Stégával kellene összehasonlítanunk.
Azon ritka alkalmakkor, amikor mi támadtuk le a baszkokat kirúgásnál ugyanazt a stratégiát követte a csapat, amit a Szocik ellen. Depay eldönti, melyik hátvédre mászik, a szélsők pedig támadják a passzsávokat.
Ezek nagy része azonban kudarccal végződött, mivel a baszkok struktúrája erre a játékszituációra is választ adott. Sancet visszalépett középen, amivel kihúzta az egyik belső védőnket, a felívelt/megcsúsztatott labda után pedig Williams állt készen versenyt futni a másik bekkel.
Miután 20 perc szenvedés után látta a csapat, hogy változtatni kell (a játék 43% a kapunk előtt folyt ekkor), Busi visszalépett kvázi harmadik középhátvédnek, ami akár elég is lehetett volna a labdakihozatalokhoz (+1 labdabiztos, jól passzoló játékos közelebb Netóhoz). A játékunk fejlődött, de a brazil kapus és a két szélső bekk még mindig nem volt képes megfelelő döntéseket hozni, így csupán néhány százalékot nyertünk a következő harmadban (+3%). Jelentős változást aztán Frenkie visszalépése hozott, aki belépett a Bilbao két védősora közé, és onnan hozta fel a labdát és továbbította a szélekre. Ekkorra a pálya első harmada jelentősen fellazzult, már csak 35%-ban folyt a kapunk előtt a játék.
A gól után változtatnia kellett Koemannak, és behozta Demirt a jobb oldalra, amivel felrázta kissé a támadószekciót. Így Memphis kiment balra, Griezmann pedig középre (ahol a legtöbbet szerepelt az előszezonban is. De Jong feljebb lépett Pedri helyére, akit Sergi Roberto váltott.
Apropó SR. Érdekes mennyire fontos volt az érkezése taktikailag, ugyanis a legtöbbet a labda nélküli mozgása adta a csapatnak. (lásd egyenlítő találat) Folyamatosan támadta az üres területeket, egyszerre sikerült széthúznia a baszkok kompakt védelmét és területet nyitni a társaknak.
Demirnél a labda + Sergi Roberto nyargal üres területre = nyílik a pálya
Aludva egyet-kettőt a mérkőzésre természetesen pozitívabban látom az eseményeket. A baszkok brutális energiákat mozgósítottak, s egy idő után a minőségi cserék hiányában ki is ütköztek a Marcelino csapatának hiányosságai. Ideát, hogy ebből a csapatból mi lesz, az csak november környékén derülhet ki. Ansu, Dembélé (Agüero, Coutinho) visszatérése előtt, illetve egy fél gázon futó Pedrivel lehetetlen megjósolni mire is lehetünk képesek.
Neto – állítom, ha Koeman a labdával egyébként pazarul bánó Inaki Penát erőlteti a brazil helyett, a mérkőzés képe is teljesen más lett volna. Kézzel jó, lábbal katasztrofális, a kifutásai bizonytalanok, az összhang a védelemmel erősen kérdéses.. Talán valóban jobban járna mindenki, ha elengednénk őt, ahogyan kérvényezte, mert hosszútávon egy esetleges ter Stegen kiesés esetén Ronald bácsi taktikája mehet egyenesen a kukába. 4
Alba – nagyon gyengének látom, és szép dolog, hogy ő is lemond a fizetésének java részéről, a pályán valamiért igencsak zavartnak láttam. Igaz, az egész csapat küszködött, úgy szerkezetileg, mint passzjátékban. 5
Eric Garcia - nem értek egyet az őt kritizálókkal. Nélküle a labdakihozatalaink sikeressége – amely valóban rendkívül alacsony volt – még a felét sem érte volna el. Már beszéltünk róla, hogy Eric nem az a dömper, akit benyomsz a csatárok arcába, az meg széttapossa őket. Eric legnagyobb erénye a labdajátéka, a játék olvasása, illetve megelőző szerelései. Ha be van szorítva, természetesen a játékintelligenciájának köszönhetően még mindig képes blokkolni, belépni a passz/lövés sávokba, de itt az igazi szerepe és képességei limitáltan jönnek csak elő. Mindenki tud a szomorú hírről, amit a meccs előtt kapott, ugyanakkor én nem hinném, hogy ez volt az eladott labda és piros lap kombó mögött. 6
Pique – vezér akar lenni, mert vezérnek kell lennie, de 34 évesen az ember azért néha hallgathatna az orvosokra is, mivel a szezon hosszú, Gézával meg Lenglet mesterrel meg necces lehet a dobogó alsó foka is. Továbbra is tartom, a csapat számára védelem közepén még mindig óriási a szerepe, beíveléseknél meg egyenesen kritikus a jelenléte (lásd újra ATH gól). 6
Dest – a döntéseit sokszor nem igazán értem. Örülök, hogy bátor, mint Winnettou, de néhány ilyen felesleges labdavesztés, ellenfélbe rohanás során sajnos többet is veszíthetünk, mint egy labdát. 6
Busquets – ha nincs körülötte mobilis középpálya, nem várhatjuk el, hogy egy-két gatyacsellel elintézi majd az ellenfél teljes letámadását. A baszk presszing egyik legnagyobb szenvedője volt, aki még így is próbálta játszani a ráosztott szerepet. Hol visszalépett a védelem közepére, hol kihúzódott az egyik oldalra… mindhiába. 6
De Jong – az egyetlen ember, aki képes volt kirángatni a bandát ebből a szutyokból, már hogy szó szerint értve. Kicsit mindig tartok a felhájpolt tehetségektől, de ez a gyerek egyszerűen eszméletlenül jó. Fizikailag, fejben,.. „one man army” a középpályán. 8
Pedri – a második félidőre olyan volt a feje, mint Emil Zatopeknek a hetedik kilométer után. 5,5
Griezmann – ezt Pedro is hozta volna 34 évesen, ráadásul egyérintőkkel. 4
Braithwaite – tudom, hogy mindenki kedveli (én is), mert tényleg egy szerethető figura, de azt ne várjuk, hogy a Barca ilyen játékosokkal fog előre mozdulni. Bré csupaszív srác, aki rengeteget fut, de közben olyan mínuszok jelennek meg a játékában, amelyek a csapat rovására mennek. Technikailag, gondolkodásban. Egydimenziós játékos, abból is átlag. 4
Depay – nagyjából két mérkőzés után lejött, hogy ő az a játékos, akit Neymar 222 milliója után vártunk… és micsoda igazolás. A támadósor bármely részén bevethető, hamis kilencesben is kiváló, technikailag pedig fantasztikus adottságokkal rendelkezik. A gólja meg, hát végre valaki nem baszakodik/esik el a saját lábában a kapu előtt. 8.5
Araujo – édes pici tankocskám, hát nem elvették tőled azt az ollót… 7
Sergi Roberto – jól szállt be a játékba, a mobilitása pedig lélegzetvételnyi időt adott a csapatnak, ami elég volt arra, hogy visszakapaszkodjunk a meccsbe. Jó csere lehet hosszútávon, de valóban nem évi 12 millióért..
Demir – kellett a változtatás, és mivel más nem volt kéznél, jöhetett a debütálás. Az, hogy ez a San Mamésban történhetett valóban nehezítő tényező, nem is csoda, ha rögtön kiütközik a rutintalansága, de bátor és kétség kívül tehetséges a srác. Dembélé és Ansu visszatérésével biztosan visszamerevedik a B csapatba, de most örüljünk, mert úgy fest tényleg kincsre leltünk az osztrák srácban.
Emerson – sokkal biztatóbb volt abban a néhány percben, mint a Sociedad ellen
