Dynamo Kyjev - FC Barcelona 0:1
Normális körülmények között nem ünnepelnénk 1-0 győzelmeket ilyen felszabadultan, de legyünk őszinték, ezek nagyon nem normális idők. Gyakorlatilag a csikókra támaszkodva, sérülések sokaságával, átlagos képességű beugró edzővel küzdünk a BL továbbjutásért, mint malac a jégen. Nem kérem. Ez nem egy normális időszak… én pedig imádom.
Mondom is miért. Tegnap például nyolc, huszonkét évesnél fiatalabb gyerkőc játszott Kijevben „élet-halál” meccset. Az ilyen mérkőzések pedig iszonyatosan megdobják a játékosok tapasztalatait, nem csak mentálisan... pláne ha még győzünk is. Ebből a nyolc gyerekből három pedig fantasztikusan teljesített. Eric, Nico és Ansu, akik még a valamikor a „törpemanó” kategóriában kezdtek együtt. Kialakulóban van egy gerinc, amivel Xavinak még valóban rengeteg dolga lesz, de elnézve a neveket (és a mögöttük megbúvó lehetőségeket): Pedri, Nico, Gavi, Eric Garcia, Dest, Fati, Araujo, De Jong, Puig, Baldé... hosszú idő után valóban jogosan tekinthetünk pozitívan a jövőbe.
A meccsről: tudtuk, hogy győznünk kell. Még a hogyan is mindegy lett volna, csak győzzünk. Amíg Xavi megjön, addig úgy sem tudunk megfelelően építkezni. Jegyezzük meg azért, Sergi Barjuanon elképesztő a nyomás. A víz felett kell tartania ezt a millió sebből süllyedő bárkát úgy, hogy eddig a két mérkőzésre nagyjából négy edzést tudott levezényelni összesen, és meccsenkénti bónuszként átlagban két sérült is felkerül a Dembélé PS csiga csoportba. Ennek jegyében megszálltuk a pályát, mint a darazsak a rothadó almákat a fasorban. Nagyon jó volt látni, hogy szó szerint mindenki mozgásban van, állandó a területnyitás, mozgás, háromszögezésre szabad ember… aztán Lucescu gondolt egyet és 10 perc után rendezte a sorait. Beljebb rendelte az egyik támadót, és fizikai párharcokra hegyezte ki a hangsúlyt, így már nem tudtuk annyira könnyedén uralni a középpálya közepét. Pozitívum még, hogy a Barcánál lényegesen több volt a labdára irányuló aggresszivitás - az előző mérkőzésekhez képest legalábbis mindenképp, - de továbbra is hiányzik az a bizonyos gyilkos ösztön az utolsó harmadban. Ezt pedig ugye nem lehet négy nap alatt orvosolni néhány buksisimivel, meg rondóval.
MAtS – jajdenagyonkellett, hogy újra villantson valamit „abból” a stégából. Persze jól jött ehhez az ukránok bénázása a kapu előtt, de az a néhány védés, meg az az EGY bravúr most BL második helyet ér(het). 8
Géza – a helyezkedése egyszerűen tragikus, de mindig látok benne valami pozitívumot védekezésben. A legjobban tényleg úgy lehet megfogalmazni, hogy annak ellenére nyertünk, hogy az alaptaktikánk (legalábbis a látottak alapján) az ő „beadásaira” épült. A sors fintora, hogy a gólpassza is pontatlan volt.. 6
Lenglet – jó meccset játszott Clement ügynök. Határozottnak tűnt végig, természetesen le is sérült negyed órával a vége előtt. 7
Eric Garcia – sokakkal ellentétben nagyon kedvelem a játékát. A csapat rengeteget köszönhet neki az előrejátékban, játéképítésben (progresszív passzok terén magasan kiemelkedik a védelemből), a labdaszerzései is kiválóak… de még mindig van benne egy-egy meggondolatlan, buta hiba a tizenhatosunk környékén, ami most is sokba kerülhetett volna.. ha a spori csak egy kicsit is szőrösebb szívű. A legnagyobb erőssége tehát a labdával való "viszonya", így amennyiben sikerül kiküszöbölni ezeket az ostoba elemeket a játékából, ő lesz hátul a tanító bácsi,... márpedig Xavi labdapolírozós taktikáját elnézve erre minden esély megvan. 7
Alba – egyesek szerint Messi távozásával a képességeinek 50% is oda lett. Én tegnap fáradtságot és dekoncentráltságot véltem rajta észrevenni, és persze a mérkőzés terhét. Merugye ha döntetlen, vége a dalnak… 6,5
Busquets – szeretem benne, hogy mer kockázatot vállalni a középpályán annak érdekében, hogy egy-egy passzal megbontsa az ellenfél sorait, de ha túlságosan mélyről teszi ezt, az nagyon sokba kerülhet a csapatnak. Védekezésben meg aztán mindig tol egy olyan belépőt, amivel kulcspillanatban megakasztja az ellenfél lendületét, és beindítja az ellentámadást. A megfelelő edzővel és taktikával ez a teher remélhetőleg szétoszlik a csapaton, így nem kell egyedül „tartania” a csapat gerincét. 7
Le contrôle de Nico mdrrr pic.twitter.com/lwz1dcuKC1
— Masian � (@MasianFcb) November 2, 2021
Nico – micsoda apróságokon múlik a sors. Koeman egy fizikálisabb, erőszakosabb középpályást keresett, Nicolás González Iglesias pedig itt várt az ajtó előtt… S így belegondolva: ha jött volna Wijnaldum ingyen, vagy Moriba ügynöke nem megy át pénzéhes szarládába, most kb. lövésünk nincs, hogy van egy ilyen – nem tudok mást mondani – elképesztően jó, fizikailag erős, technikailag nagyszerű box-to-box középpályásunk, akinek néhány mérkőzés után igenis fix helye van a kezdőben. Múltkor valahol olvastam, hogy úgy játszik, ahogyan Frenkie de Jongnak kellene játszania. Igaz. Ha negatívumot is akarok találni erre a tizenkilenc esztendős csikóra, akkor a pontrúgásoknál elfoglalt pozíciós játékát, illetve reakcióit emelném ki, mint „javítandó elemet” a játékában. Mármint sürgősen javítandó. 7,5
Gavi – hát a gyerek nem egy jobb szélső, és ez érződött is a játékán. Sodródott ide is, meg oda is. Talán az lehetett a terv, hogy Gavi nagyon jól méri fel az üres területeket az ellenfél területén, így majd a pozicionális játékával kiválóan tudja „meghackelni” a kijevi rusz védelmét (ezzel területet nyitva Gézának a szélén). Ha így volt, a taktika működött… addig a pontig, amíg Géza meg nem lendítette a sonkáit, mi pedig nézhettük, ahogyan a labdaszedő gyerkőc már fut is a másik pettyesért. 6,5
de Jong – mit tettünk veled, te áldott gyermek. Fizikailag roncs, pozícionálisan megzavarodva.. talán a végén volt egy jobb időszaka, amikor hátul kellett besegítenie Busi mellett. Mondjuk nem is csoda, hisz Koeman idején a pálya minden szegletébe begyömöszölték, csak oda nem, ahol a legjobbját tudta nyújtani. Bízom benne, hogy Xavi kezei alatt újra a legjobbját tudja majd nyújtani. 6,5
Fati – Gondolom most már mindenki érti Valverde miért jellemezte anno Guardiolának a gyereket úgy, hogy: „szörnyeteg”. Meg azt is, Szvob miért mondta rá, hogy "kizökkenthetetlen buddha". Megpattanó beadás, emelkedő labda, szembemozgás, lepkefingnyi reakcióidő, tökéletes lövés. A gyerek rohadtul ott van fejben. Rohadtul. 7,5
Memphis – alapjáraton szeretem az ilyen „flancolós” labdaidomárokat, de nála mostanság azt érzem az „exhibicionizmusa” a támadások rovására megy… néha meg persze örülök neki, mert tényleg hiányzik a Barcából a „wow” faktor. Ha megtalálja az arany középutat, mindenki profitálhat belőle. 7
Dembélé – leírom azt, amit FB-ra is írtam: Úgy vagyok ezzel a gyerekkel, mint valami droggal. Ahányszor lesérül, iszonyatosan frusztrál a dolog, és legszivesebben eladnám valamelyik neoarab klubnak három tevéért meg egy-két szűzlányért... Aztán sitty-sutty eltelik 6-7 hónap, és megint azon találom magam, hogy izgatottan és optimistán várom a visszatérését. És micsoda faszipántos kis visszatérés volt Oszikám.
Araujo – jó látni, hogy ez a V8-as dízeltank megint ott pattog a védelem közepén. Piqué távollétében és Lenglet apróbbnak tűnő sérülése miatt hétvégén már újra a kezdőbe várható. Ennek pedig részemről szívből örülök.
Balde – A csere teljességgel indokolt volt, sőt, kifejezetten okos döntés. Fati még nem teljes értékű, így a meccs hajrájára jött helyette egy gyors szélső, aki még védekezni is tud. Az egyre enerváltabb játékot mutató Alba helyén szívesen megnéznénk újra a kis Winnetout a mélyvízben.
